Old Lake Man 2020 középtáv

Tavaly óktóber óta edzővel (Garas Attila – Aticoach) készülök. Ennek a 9 és fél hónapnak a „gyereke” lett most ez a verseny.

Sosem éreztem még ennyire erősnek magam bringán és érzem, hogy ezt még bőven lehet fokozni.

A hétvégét 87 kiló körül kezdtem. Érdekes, hogy mindenki megjegyzi mennyit fogytam, miközben csak kb 3 kilóval lettem kevesebb. De azt masszívan leadtam az biztos.

A szombatra előírt brick edzést sajnos kihagytam, reggel nagyon szar idő volt, nem akartam elázni, utána pedig a feleségemnek – egyéniben indult életében először! – és a fiamnak segítettem, aki váltóban futott 10 kilit. Hősök mind a ketten!

A kajálás szombaton némileg hektikus volt, de igyekeztem inni egész nap és délután a tésztapartin ettem egy grízes tésztát.

Eljött a vasárnap. Szokásos reggeli (szendvics, narancslé) kávé. Sikerült a nagydolgot is rendben elintéznem, ezen azért szoktam parázni. Összepakolás, csekklista, ma nem maradt otthon semmi.

Időben odaértünk (könnyű annak akik helyben lakik) bedepóztam. Itt találkoztam az edzővel is. Sajnos elég távol lakunk egymástól, így kb ez volt a harmadik személyes találkozás. Elindultunk a rajthoz, itt még ettem egy zabszeletet ( decathlonost) ez pont jó volt. Kaja szempontból csináltam amit megbeszéltünk és tele gyomorral, de nem túlzabálva álltam a parton. Neoprént felvettem, ez jó döntést volt. Bár régen úsztam benne utoljára, de nem hátráltatott.

Úszás - Kicsit izgulva vártam a rajtot, de nem azért nem nagyon. Szélről kezdtem, nem akartam verekedni. Hamar felvettem egy kényelmes utazótempót. Minden harmadikra vettem levegőt, minden harmadik levegővételnél előrenéztem. Mivel volt rajtam pulzusöv, figyeltem a pulzust is néha, csak kiváncsiságból, no meg, hogy nehogy elszálljon. Amikor 140 alá ment, azt már jónak gondoltam. Más érdekes dolog itt nem történt.

Depo1 – Idő volt lerángatni magamról a neoprént és áttörülközni kicsit, hogy feljöjjön a zokni, de más gond nem volt. Ettem gyorsan egy gélt, ahogyan azt az edzővel előre megbeszéltük. Én bringáscipőben futok ki a depóból, majd meg kéne tanulnom mezitláb és úgy felpattani a bringára és menet közben felvenni a cipőt.

Bringa – figyeltem, hogy ésszel, lassan kezdjek. Nem zavart, hogy mennek el mellettem. Pulzus teljesen rendben volt, persze rögtön az elején jöttek az ismerős emelkedők, itt kicsit elszállt, de utána gyorsan vissza is esett, láttam, hogy ez rendben lesz. Minden jól ment, pulzust és kajálást figyeltem végig. Néha úgy éreztem, hogy jobban kell toljam, mert ugyan haladtam, de a pulzusom csak 130 – 132 körül volt. Terv szerint 136 – 140 között kellett volna tartani. Lassan fogyott a két kulacsból az innivaló, pedig ittam rendszeresen és locsoltam is magam, de sztem elég lett volna a két kulacs. A végén már csak azért dobam le őket, hogy cserélve legyenek és sztem a feladott iso rosszabb volt, mint a saját sponser iso-m. Amit elrontottam – a sótablettát alufóliába tettem és gy tettem a felsőcsőre erősített táskába. Na ezt ahogy volt el is ejtettem kivételkor. Sőt egy félig üres gélt is elejtettem rögtön ezután. Páromnál volt sótabletta, így a második kör után egy szemet be tudtam venni. Amúgy sótablettát most először használtam. Más izgalom nem volt, a bringa jól ment, csak kis fáradtságot éreztem a vége felé, de nem volt vészes. Egy pisilésre megálltam a második körben, ez sztem 2-3 percet jelentett. Esetleg ha ezt ki tudtam volna tolni futásig, ott kevesebb időt vesztettem volna. Passz.

Depó2 – semmi extra. Bekocogtam bringáscipőben, cipőcsere, egy gél itt is aztán kimentem futni

Futás – na ez érdekes volt és a legjobb rész! Ésszel kezdtem. Rögtön vhogy azt éreztem, hogy jól megy. Nem voltak fáradtak a lábaim, de mondom nyugi, ilyenkor mindig ez van, aztán 2 kili után jön a belassulás. Megelőzött egy spori, ő is akkor kezdte a futást. Utolértem. Két szót váltottunk, de aztán éreztem, hogy lassú a tempó. Olyan volt az egész, mintha csak egy fárasztó munkanap után most jöttem volna le futni. Mintha bringa közben vmi tök más izmokat használtam volna! Hagytam, hogy menjenek az 5:45 körüli ezrek. Minden ponton frissítettem, locsoltam magam. Első kör után, mikor nem jött a szokásos lassulás, elkezdtem bátrabban futni. Gondoltam majd 10-nél meglátjuk mi a helyzet. De a helyzet csak jobb lett. Edzőtől minden körben kaptam pár dícsérő szót, ez jól esett. A fiam edzője is kint volt pályát biztoítani, ő is szólt, hogy jó a mozgásom. Ő gyakrabban lát, amikor pályán edzünk. Harmadik körben már nem óvatoskodtam. Előzgettem az embereket, frissítettem. Minden körben ettem egy sótablettát és egy gélt. Nem fogytam el a végére sem, igaz kicsit éreztem a száraz kaja hiányát, de csak kicsit voltam éhes. Nagy örömmel, látva, hogy jó időt mentem futottam be.

Verseny után sem volt meghalás. Kicsi hányinger, de nem sok. Nagyon jó verseny volt!

Két kérdés motoszkál bennem:

-          Ha így, 9 hónap irányított felkészülés után 5:54 sikerült, akkor itt a vége, ebből már csak perceket tudok lefaragni, vagy van esélye az 5:30-nak?

-          Kenesére is megyek szeptember közepén. Ott esetleg toljam meg jobban az úszást és a kerót? Nem sokkal csak kicsit gondoltam.

Icebug Vértes Terep Maraton 2017

Megpróbálom behozni a lemaradásom beszámolók terén.

Szóval ahogy arról írtam, nagy divat lett a terepfutás. Igen, divat. De egy jópofa és hasznos divat. Mivel Tatán lakom, közelebb került a természet, kedvet kaptam én is kipróbálni valami új dolgot. Ez meg közel van, jókor van, mert nem sokra rá Debrecen félmaraton amire pont jó felkészítő verseny. 

Szerencsém volt, még tudtam nevezni a rövid távra (14km 380m szint). Nem trtom magam jó tájékozódónak és nem tudtam hogy lesz mint lesz, lesznek-e előttem vagy totál eltévedhető lesz a pálya, ezért egy terepfutó ismerősömet kegkértem, hoyg fussuk be a pályát. Ezt pont egy héttel a verseny előtt meg is tettük, ráadásul négyen. Jó kis futás volt, nem volt egy bonyolúlt pálya és csodák csodája nagyjából meg is jegyeztem merre mentünk. Jó volt a strava-n visszanézni meddig van emelkedés, hány dombot kell megfutni stb, így az erőmet is be tudtam osztani a versenyen.

Kellemes napra ébredtünk, már amennyire emlékszem. Jó sok verda parkolt már mire odaértem. Rajtcsomag fel, ismerősök keresése. Ha jól rémlik senkivel sem találkoztam. Mivel elsőbálozó voltam, így szerényen hátulról indultam. Hiba volt. Jól kezdtünk, aztán olyan 4km enyhe emelkedő után fordultunk be az erdőbe. Tudtam, hogy innen keményebb lesz, sőt egy kis idő múlva mégkeményebb, de gyakorlatilag a táv felétől már csak ereszkedni kell. Meglepett, hogy mégis mennyien kezdtek el itt gyalogolni. Erős voltam, tudtam meddig kell menni, szóval én futottam. Sokáig. Aztán picit gyalogoltam. Aztán megint futottam. Ahogy a táv elfordult a félmaratoni távtól már nagyon kevesen maradtunk, de azért voltak emberek tisztes távolságban. 

Beértem. Egész jó idővel. Sőt, a 65 férfi indulóból 15. lettem. Hoppácsak. Konklúzió: jövőre ismét megyek, ugyanezen a távon, de előről indulok és megküldöm mint állat. 

résztávos edzés

Megvolt az első résztávos edzés! Hogy mi is ez? TAC, ahova a fiam jár atlétikára (futni), a két edző elindított egy futóedzés sorozatot felnőtteknek. OK. Az már kiderült, hogy fogalmazni nem tudok. A lényeg talán átjön tőszavakban is: rendszeres edzés, felügyelettel. Résztáv, pályán. Úgy, hogy meccselünk kicsit egymással, hajtjuk egymást, közben az edző mondja, hogy "ok, ez jó volt" és mondja az időt is. Na EZ rohadt motiváló. Yeah. És tegnap volt az első.

https://www.strava.com/activities/1172944488

Heti egyszer tudok ilyenre menni. Ami külön jó, hogy Edit meg keddenként fog járni, hasonlóra, csak ott nem a pályán, hanem a Csekén futnak. Reszkess félmaraton, mert jövök!
Egy negatívum is mára: a műtött térdem megint féjdogál, ott ahol a múltkor. Wazki, remélem nem fog előjönni megint mert nem tudom mit csinálok.

Old Lake Man - féltáv

6 óra 6 perc -yeah!!!!

Részletek hamarosan....
...vagy szokás szerint soha.

Tervek holnapra (tatai féltáv)

Szóval akkor röviden:

Reális terv:
45 perc úszás
7 perc depo
3óra 20 perc keró
7 perc depó
2 óra 10 perc futás

6 óra 29 perc

Ideális terv:
40 perc úszás
5 perc depó
3 óra keró
5 perc depó
2 óra futás

5 óra 50 perc

divat vagy mi?

Hát, hogy őszinte legyek általában nagy divatkövető vagyok. Ha valami nem is tetszik, de már mindenkin látom, hát tuti kipróbálom. Ez van. Most mit szégyeljem.

Szóval ez a terepfutás dolog most nagyon hype-olva van. Facebook csoport, Salomon reklámok, stb. Sőt már megy a sznobizmus is, hogy a buta aszfaltfutók, meg a terepfutók. Naszóval ha már van ez, akkor ki kell próbálnom nekem is, szóval indulok a Vértes Terepmaratonon, persze csak a mini távon. Na, kiváncsi vagyok.

egy átlagos hétvége

Jól el lett baszva a hétvége sportszempontból.
Pénteken nem mentem futni mert fáradt voltam, de inkább lusta. Igy utólag.

Szombaton nem mentem úszni, mert a gyerek 10-től hivatalos lett volna egy szülinapi buliba. 8:15-kor kiderült, hogy mégsem 10-kor lesz hanem du 1-kor. OK. Este/délután tesóméknál volt szülinapozás&névnapozás. ergo szombat bukó.

Vasárnap délelőtt makkoltam a kertben meg a garázsban, hogy azzal is haladjunk. Edit ment futni, kipróbálta az új LIDL-s (!!) futócipőjét. Csodák-csodája jó. Ebéd. Mondom 3-kor megyek futni nincs mese. 2-kor elkezdett masszívan esni és el sem állt sötétedésig. Hát ez meg is pecsételte a vasárnapi futásomat.

Igy maradt az este, kibontottam egy kis üveg pezsgőt és nyomtam pár fekvőt. A jobb vállam még mindíg szar.

Yours Truly 2017

Terveztem ezt januárban is, de akkor kifogás dömping volt, úgyhogy nem is voltam futni. A februárira meg szerveződtek is a helyiek, bár, mint kiderült elég kevesen voltunk/voltak. De ez nem is volt baj, mert valahogy pont jó arcok jöttek el. Szóval hajrá. 

Visszafogott 6 percesben indultunk el, bár rögtön előretörtunk egy nagyobb darab futóval, akiról kiderült, hogy rendőr. Na, már megérte kimenni :). Ő csak 10 kilit ment, így bevártam a következő bojt. Hárman futottunk végig, tök jót dumáltunk, aztán kicsit gyorsítottunk is. Megintcsak előjött, hogy pontosan éreztem meddig bírom és honnantól kezdett nagyon nehéz lenni. Ez most 21 kilinél történt meg. De azért behúztuk 6 percesen belülire és nem purcantam ki. 

idén ennél hosszabb távokat nem tervezek, inkább gyorsítani fogok meg kerózni.

idei első 20+

Tegnap sikerült megfutnom az idei első 20 felettit. Igaz, csak 300 méterrel lett 20 felett, de akkor is.

https://www.strava.com/activities/840262758

Hogy ennyi lett az annak is köszönhető, hogy láttam Szabibácsi szombati edzését és mondom ne maradjak már le még jobban. Aztán meg annak, hogy szembejött pár sporttárs a tricepsztől és velük még futottam egy kis odavisszát. 

Délután még fúrtam, faragtam, estére olyan voltam, mint akit összevertek. Viszont 10 után nem sokkal ágyba kerültem így majdnem 8 órát sikerült aludnom és jelentem jól vagyok! A jobb térdem nem lett rosszabb, mint eddig ami megnyugtató. Persze jobb se lett, de február közepéig - akkor van időpontom - nem várok nagy változást. 

új év, új fogadalmak

Na de most aztán tényleg be is lesz tartva az összes! Mégpedig:

Testsúly: 85 kg február végéig, 82 kg április végéig. (Most 90 kg, de csak a Karácsony miatt)

Úszás: 100km

Bringa: 2000km

Futás: 1600km ...mármint ennyi km-t gyűjtök ezekből 2017-ben.

Legjobb félmaraton: 1:40.

Legalább egy triatlon verseny, akármilyen táv. A nagyatádi családi váltón felül persze.

De ha röviden kellene célt felállítani, akkor a kevesebb restség lenne a jelmondat. Az utóbbi években azt hiszem csak vegetálok. Hitegetem magamat egy 1:35-s félmaratonnal, amit 80 kilósan biztos le tudnék futni. De közben édességgel tömöm magam és mindig holnapra tolom a diétát. A másik banális gond az alvásmennyiség. Nekem is kell a 8 óra, mert teljesen másnak érzem magam amikor mondjuk két nap zsinórban lefekszem 10-kor és kialszom magam. És nem óracsörgésre próbálom feléleszteni magam, ha úgy dob ki az ágy. Energikusan meg minden. De hát csak ott maradok a TV előtt, kapcsolgatom, stb. Naszóval ennek is vége kell, hogy legyen. 

A céloknak meg reálisaknak kell lenniük. Tavaly jó, ha 1000 km futás összejött. De volt már 2100km is egy évben Az 1600 reális. A bringát meg jó korán el fogom kezdeni, vagyis februárban. Nem akarok sok km-t gyűjteni ekkor még, de úgy akarok nekivágni az áprilisnak, amikor már megbízhatóan jó idő van, hogy ne legyen gond az 50-60 km egy edzésen és meg tudjam tekerni a 100+ -t is hétvégén. Az úszáshoz meg elég sztem heti 2x lemennem. Na hát ennyi. Ja és rendszeresen írok, nem mintha bárki olvasná, de ezzel is spannolom magam. 

Gerecse 20

Ha egy héttel a verseny után sem írok róla, akkor tuti nem lesz leírva, szóval akkor röviden:

Mióta Tatán lakunk, igyekszem felfedezni a környékbeli versenyeket és edzőhelyeket. Az egyik ilyen sokaktól hallott dolog a Gerecse 50, egy 50 kilóméteres túra. Szerencsére vannak rövidebb távok is, pl 20 kilóméter. Azzal az apukával, akivel mostanában együtt szoktunk futni megbeszéltük, hogy benevezünk a 20 kilóméterre és lefutjuk. Jó előre be is neveztem, szerencsére a többi versenyhez képest fillerekért: 550 Ftért lehetett neten nevezni. Előző este összekészítettem a futós övemet, betáraztam a három kis kulacsomat és feltöltöttem a zsírkirály Polar V800-t. Azt az órát amiről majd egyszer megírom a tapasztalataimat. :)

Reggel a tervezetthez képest kb negyed órát késve elindultam felvenni az ismerőst, aztán irány Tatabánya. Első sokk a tömeg volt, azon már nem csodálkoztam, hogy parkolóhely nincs. Aztán mikor odamentünk a rajthoz majdnem visszafordultunk: többszáz méter hosszú sor várt arra, hogy elindulhasson és ők azok voltak akik előregisztráltak. A másik sor akik nem... Végül végigvártuk a sorunk (80-90 perc) és próbáltam nem felb@szni magam azokon akik előretolakodtak.

Aztán elindultunk. A tömeg sajnos nem csak a rajtra volt jellemző. Kerülgetnünk kellett folyamatosan, de nem csak az elején, hanem teljesen a táv végéig. És ez persze a keskeny ösvényeken nem mindig volt egyszerű. Szerencsére senki sem akart meglincselni emiatt, megjegyzésekből is kevés negatív jött, voltak akik gratulálétak is hozzá, hogy futunk. 

Még a verseny regelén sikerült megszereznem a GPS track-t, amit stava-n használni is tudtam. Jah, igen egy másik történet lehetne az endomondo vs strava. Gyakran néztem a telefonra, mikor bizonytalanok voltunk merre is kell továbbmenni. De ilyen helyzet azért is volt kevés, mert tényleg mindehol voltak emberek.

Végül befutottunk, örültünk, átvettük az emléklapot, fotózkodtunk és megállapítottuk, hgy alig fáradtunk el. Visszajövünk majd még, ha már úgy is megvan a nyomvonal.
Állítólag több, mint 10000-n voltak. Basszus, mint egy Vivicitta.

Siófok félmaraton 2015

Bakker, de őszülök!

Egyszer már voltunk pár éve, akkor hidegebb volt, de nem volt egy rossz verseny. bár akkor a tipikus behalós volt, amikor az utolsó kilóméterek már nagyon fájtak, mert elfutottam az elejét. Most sem voltunk bomba formában Szabibácsival, de gondoltuk lefutjuk, akármilyen is lesz. Olyan 1:52-t gondoltunk reálisnak, de azért reménykedtünk egy 1:50-ben. Szerencsére jó idő volt, megint bejött a tuti: futásnál leöltözni kell. Szóval térd alá érő nadrág, atléta és rá rövidujjú. Szabi ennél merészebb volt, rövidnadrág, rövidujjú. Kemény :)

Nekiindultunk. Tartottuk az 5:10 - 5:15 körüli kiliket és nem fáradtunk. Jó, az első körben nem is szabadott volna. Szinte végig előzgettünk. A Balaton part melletti sétányon durva volt, ugyanis nagyon erős oldalszél volt és a hullámok többször becsapatak vízzel. De menni kellett nem volt mese. Gyorsan telltek a kilik, körönként mindíg mondtam milyen tempót írt a V800-as az előző kilóméterre. Alig akartam hinni a szememnek, de egyre jobb kiliket mentünk, sőt szinte tök egyformákat. %:03 és 5:10 között voltunk és nem fáradtunk. Aztán olyan 18.5 körül kezdtem el érezni, hogy kifogy a kraft, de szerencsére Szabi húzott, én meg talán őt. Az uccsó kilit meg is nyomtuk mint állat, kinéztünk két célpontot, mindkettőt lehajráztuk. Végeremény: 1:48:33 vagyis 5:09-es ezrek. Hát erre nem mertem volna gondolni, a mostani súlyomal meg a hiányzó résztávos edzésekkel. Már ki is találtam, hogy Debrecenben nem a maratonra készülök, hanem ott is félmaratont futok (mint az utóbbi években) viszont rámegyek az 1:40re.

emlékverseny

Most aztán leírom még ameddig friss az élmény. Két helyről is ajánlották ezt az emlékversenyt, pont jól is jött ki, mert Tatán volt, volt táv a fiamnak is és egy tempós 14 km jól jött a jövő szombati Siófok félmaraton előtt. Az időjárás is ígéretes volt és be is jött. Volt ugyan eső tegnap, de egy kevés sáron kívűl semmi nem volt. 

Kimentünk időben, de csak azért jött ez össze mert nagyon közel volt :) volt parkoló, minden ideális. Márkot elláttam jótanáccsal, aztán beálltunk a gyerek rajthoz. Meglepődtem, hogy milyen kevés kiskölök jött el. Rajt. Márk persze nekiiramodott, mintha 200 métert kéne futni. Nem akart leszakadni az elejétől. Aztán beálltunk egy tűrhető tempóra, de még ekkor is féltem, hogy be fog halni. Fordító és még mindíg ment neki. Kicsit lassultunk a vége felé, de átlag 5 percessel (!!!) behúztuk. És ami a legjobb, hogy ezzel dobogóra is tudott állni. Büszke vagyok rá.

Délben jött a két körös, 14 kilis táv. Gondoltam elindulok 5 percesben, aztán meglátjuk tudom-e tartani. Kicsit féltem, mert elég sok gyorsnak kinéző csóka gyűlt össze. Naszóval toltam a tempót, néha gyorsabb voltam, néha kicsit kimentem, de összességében jól ment. Jó a V800-ban, hogy automatikusan köridőt mér egy kilinként és zizeg is, ergo le lehet csekkolni a tempót. Volt társaságom is, de az első kör második felében leszakadt rólam. Aztán be tudtam előzni pár embert. Jött a második kör, mondom tartom a tempót ameddig megy. Két újabb embert meg tudtam még előzni, bár engem is megelőzött valaki. Jó érzés volt, hogy megy, van bennem szufla. Kerek öt perces átlaggal lement a 14.1 km, de sajnos még korosztályos dobogót sem csíptem meg. Talán majd egyszer.

A tatai Öreg tó

Hát nem véletlenül futnak olyan sokan a tó körül. Egyrészt mert szép, aztán mert gyönyörű, de komolyra fordítva: sok helyen árnyékos, erdei talaj, elég nagy, hogy ne legyen unalmas, de nem túl nagy, hogy csak hosszú futásra legyen alkalmas. A tegnapi futás során kétszer is meg kellett állnom fotózni. Hiába volt kissé giccses a naplementés táj és a telefon képe nem is adja vissza teljesen, de nekem akkor is tetszett. A vihar miatt kidőlt fa meg durva. Mikor először láttam, még nem volt így eldolgozva a föld a gyökerénél, helyette jó nagy üreg volt ott. De így se rossz.

Hello Tata!

Nem, nem vagyok ennyire bunkó, hogy így köszönnék egy idős bácsinak, neeeem. Hanem az van, hogy megérkeztünk ebbe a tényleg tök jó kis városba. Hivatalosan június 15-n, bár már 13-n este is itt aludtunk. Az volt az a hétvége, amikor átkültöztünk. Elég kemény volt. Párom ugye már 8 hónapos terhes, de csomó barát eljött segíteni és még sógorom is eljött a párjával és egy furgon+utűánfutó kombinációval. Anyósom is itt volt ezen a héten, segített pakolni és megint mindketten rájöttünk, hogy három napnál többet nekünk nem szabad egy helyen lennünk. Sajnálom ezt a részt. A költözés brutál fárasztó volt és egy nagy tanúlság, hogy ha legközelebb költöznénk, tuti, hogy költöztető céget fogadunk fel, illetve a dobozokra ráírom, hogy mi van bennük. Egy rész ugyanis még most is kipakolásra vár. Pl a polar órámat is csak tegnap este találtam meg, aztakutyafájátneki.  

Tata gyönyörű és programokkal teli. Márk szerencsére nagyon szereti, a ház is jobban tetszik neki, mint a miénk. Pedig egy pár dologban kényelmetlenebb, de azért örülök, hogy ő a jó oldalát látja. Bőven van még mit alakítani, de amúgy élhető kecó.

A város szép. Majdnem minden hétvégén van valami program. Olyan, mintha egy hosszú nyaraláson lennénk. Hétfőn szántam rá végre magam, hogy elmenjek egy rövidet futni. Mivel nem ismerem még annyira a környéket és tudtam, hogy nem leszek vmi jó formában, a kisebbik tavat (Cseke tó) céloztam meg. Legnagyobb meglepetésemre elsőre odataláltam. Gyönyörű! Frankón körbe lehet futni, egy karika kb két kilóméter. Rengeteg futó, volt egy 7 pontos is :) Viszont én bitang mód elfáradtam attól a két kör + oda-vissza távtól! Még izomlázam is lett. Úgyhogy most megint az alapoktól kezdem visszaépíteni magam. Augusztus első hétvégéjén lesz itt futóverseny, arra mindenképp el akarok menni. Na, folyt.köv.

Búcsúkör 2.

Na, sztem az utolsó futásom is megvolt. Good bye Dunaharaszti!

Álmokat kergetek

Az internet tele van sikersztorikkal. Mindenki hős. A maga kis hőse. Lefogyott, megcsinálta, sőt nem is akárhogy és a többi. 

Hát az én történetem nem ilyen. Én feladom, majd újrakezdem. Elhatározom, de mikor ott lennék, hogy csinálni kell, akkor megbeszélem magammal, hogy most inkább miért mégse és majd legközelebb. Rengeteg triatlon versenyt adtam már fel, szerintem többet, mint a nagy átlag. Jó, nem a rövid távokról beszélek. A másik meg a súlyom. Télen hipp-hopp hagyom felszaladni olyan szintre, amivel kifejezetten nehéz és nem is egészséges mondjuk futni. Az már szinte mellékes, hogy undorodom magamtól a tükörben. Tavasszal nagy nehezen lefogyok, ekkor a futás is jól megy, majd megfogadom, hogy most aztán megtartom ezt a szintet, nem lesz visszahízás. De lesz. Minden ősszel.

Azt hiszem álmokat kergetek. Hiszen az alkatom nem kimondottan triatlonos alkat. A motivációm sem olyan erős, nem küzdök a rákkal, nem mondta az orvos, hogy ha így folytatom tovább meghalok és akkor most jól szembenézek a halállal. Nem. Csak élek. Öregszem. Pocakosodom. Őszül a hajam. Gyakran hagyom abba hamarabb a futást, mert olyan jól meg tudom magyarázni magamnak most miért elég pont ennyi. Reggelente harcot vívok az ággyal ha úszáshoz kéne extrém korán kelni és ezt a csatát gyakran nem én nyerem.

Jók azok a motiválós képek a facebook-n, hogy ha fáradt vagyok azért megyek futni, ha friss, akkor meg azért. És a hasonlók. És esküszöm úgy elhatározom magam, akkor amikor munkába megyek, hogy de ma este aztán rommá edzem magam. De este, amikor itt lenne az idő...

Ma volt a YT januári állomása. A hét futás szempontból nem úgy sikerült, ahogy terveztem (bár kondizás és úszás szempontból egész tűrhetően, vagyis majdnem terv szerint alakult) de erre a vasárnapra, egy hosszú 25 kilit beterveztem. Már több éve szervezik itt a YT-t, ráadásul pont a lakóparkban, ahol lakom. Ergo kényelmes kisétálni és körözni. De msot talán pont ez volt az egyik tényező, ami miatt elment a kedvem az egésztől. De annyira, hogy talán a februárira el sem megyek. Jó, a hó is esett, de olvadt is és ettől igen fos idő lett. Meg időszűkében is voltam. És nem is igen lett futótársam sem. Na ugye ez már elég indok? :) Naszóval szűk 12 kili lett a dologból.

Na de majd a jövő hét! (már én sem hiszem ezt el...)

Kékes csúcsfutás

Még nem voltam eddig a Kékes csúcsfutáson, de már többször hallottam róla.

Bevallom, mivel eddig inkább a kilométer gyűjtésen járt az eszem és főleg a perc/km javításon, ezért nem volt célkeresztben ez a verseny. De aztán valahogy a párom találta ki, hogy jó lenne elmenni erre meg előtte edzeni rá egy kicsit. Így is történt, pár napra elmentünk a Mátrába a már jól ismert vendégházba edzeni egy kicsit május elején. 

Tegnap, a verseny napján nagyon meleg volt. Jó korán lementünk (10-re már ott voltunk), féltem, hogy nem lesz parkoló. Mákunk volt, egy lepukkant hotelnél, közel a rajthoz volt hely. Sztem sokan nem mertek oda beállni. Meglepő volt a rajtnál, hogy az elvileg 1700 induló milyen kis helyet foglalt el. Más BSI versenyen, pl a legutóbbi Vivicittá-n tök hosszan ált az embertömeg, itt szinte családias volt a rajt. Mondjuk azért egy perc volt, mire átfutottunk a rajt alatt.

Nagyon mondták, hogy osszuk be az erőnket, mert 8 km után jön a fekete leves, ott mindenki megtorpan, sétál. Hát tartogattam én is az erőmet. Rajt után hamar beálltam egy 6'30"-as tempóra, úgy éreztem ezzel szinte akármeddig el tudnék futni az emelkedőn. A pulzusom 140-ről kúszott fel lassan, de nem ment 150 fölé. Meglepően hamar jöttek a kilométerek, sem a meleg, sem az emelkedő nem vett ki belőlem. 

Aztán jött a kanyar a Kékestető felé és....

...és nem történt semmi :-) oké, kicsit lelassultam, de így sem lassultam be 7' alá! Sokan viszont igen és jó érzés volt folyamatosan elmenni az emberek mellett. Elengedtem a pulzusom, elkezdtem erőből futni. Jól ment, A pulzusom nem szaladt fel nagyon, olyan 160-165 között maradt.

Végül egészen jó idővel értem be, majdnem hoztam azt amit elterveztem: 1 óra 16 perc 01 másodperc. 

Hamar regenerálódtam, bevártam Editet és csináltam pár fotót róla ahogy befut. Jobban nézett ki, mint a Vivicitta végén :) Egyébként meg kell dicsérjem, mert nagyon szépen futott és saját bevallása szerint csak a durvább emelkedőkön sétált már a végén. Ügyes volt!
Hát ennyi. Jó volt. Jövőre megint? Talán.

a tél monnyon' le!

A múlt hét egészen szorgalmasan telt, már ami a sportot illeti. Ugyan úszóedzésre nem vitt le a lélek, de résztávos futáson voltam és jó is volt. Viszont a hétre bejött egy utazás, ami miatt hétfőtől csütörtök estig nem voltam itthon. Mivel későn értem haza, egy kevés alibi-hasazáson kívül más nem volt. Tegnap Valentin nap, voltunk squasholni, meg este toltam egy kis csajos zona edzést :)

Ma meg elmentem hosszút futni. Azon túl, hogy az endomondo vs polar s1 mérés ismét megdöbbentően ugyanazt az eredményt hozta, még jó idő is volt. De jó is lenne, ha ez így maradna. Jól ment a futás, jó tempót mentem, a táv 2/3 áig nem lassultam és mindezt amellett, hogy majd' egy hete nem futottam. Holnap reggel megyek úszni, este meg ha olyan hangulatban leszek még tolok egy 8 km rövid futást.

Spar 30km

Lefutottam. Persze késtem egy kicsit, így majdhogynem repülőrajt lett belőle. Párom elvitt a Lágymányosi híd budai lábához, így szemben futottam a mezőnnyel, egészen a 30km rajtjáig. akartam még pisilni indulás előtt, de olyan sor volt, hogy erről lemondtam. Elindítottam gyorsan az Endomondo-t meg az órámat, aztán gyerünk. Kényelmes 5:20 - 5:30 tempóban kezdtem, nem sokkal később az 5:15-s tempó is jónak tűnt. Kezdtem bizakodó lenni, hogy akár a merész 2:45-n belülre is kerülhetek. Az időjárás szerintem kegyes volt, simán lehetett rövidben küldeni. Részvéttel néztem a hosszúnadrágban, vastag, hosszú ujjú felsőben futókat, főleg akiken valami orkán-szerű kabát is volt. Frissítettem, mármint ittam majdnem minden állomáson. 18-20 körül bekaptam egy Szabibácsitól kapott sótablettát, ami igazából kapszula. Rossz hatással nem volt rám, megkockáztatom, hogy jó is volt, de lehet, hogy ez csak amolyan placebo hatás volt. Nagy dolgok nem történtek, ami jó jel, hiszen "csak" 30 km-ről volt szó. Illetve olyan 10 környékén volt, hogy feljött a gyomorsavam, és nem tudtam nyelni jópár percig. A szufla kb a 27. kilóméterig tartott, onnantól majd' 6 percesre lassultam és iszonyat elegem lett a futásból. Ennyire voltam kalibrálva. Befutottam, csak pár másodperc híján nem lett meg a 2 óra 45 perc. Párom pont lekéste a befutásom, de tök jó volt, hogy ki tudtak jönni értem. Szereztünk lufit Márknak, ki tudtam cserélni a technikai pólót XL-esre, szóval jó nap volt :-) Mára kicsit megfájdult a torkom és a fejem is iszonyat fájt, de szerintem holnapra kialszom. A térdeim is be vannak gyulladva persze. Így néztem ki a befutás pillanatában (nem, én a baloldali vagyok...):