2017. november 5., vasárnap

Icebug Vértes Terep Maraton 2017

Megpróbálom behozni a lemaradásom beszámolók terén.

Szóval ahogy arról írtam, nagy divat lett a terepfutás. Igen, divat. De egy jópofa és hasznos divat. Mivel Tatán lakom, közelebb került a természet, kedvet kaptam én is kipróbálni valami új dolgot. Ez meg közel van, jókor van, mert nem sokra rá Debrecen félmaraton amire pont jó felkészítő verseny. 

Szerencsém volt, még tudtam nevezni a rövid távra (14km 380m szint). Nem trtom magam jó tájékozódónak és nem tudtam hogy lesz mint lesz, lesznek-e előttem vagy totál eltévedhető lesz a pálya, ezért egy terepfutó ismerősömet kegkértem, hoyg fussuk be a pályát. Ezt pont egy héttel a verseny előtt meg is tettük, ráadásul négyen. Jó kis futás volt, nem volt egy bonyolúlt pálya és csodák csodája nagyjából meg is jegyeztem merre mentünk. Jó volt a strava-n visszanézni meddig van emelkedés, hány dombot kell megfutni stb, így az erőmet is be tudtam osztani a versenyen.

Kellemes napra ébredtünk, már amennyire emlékszem. Jó sok verda parkolt már mire odaértem. Rajtcsomag fel, ismerősök keresése. Ha jól rémlik senkivel sem találkoztam. Mivel elsőbálozó voltam, így szerényen hátulról indultam. Hiba volt. Jól kezdtünk, aztán olyan 4km enyhe emelkedő után fordultunk be az erdőbe. Tudtam, hogy innen keményebb lesz, sőt egy kis idő múlva mégkeményebb, de gyakorlatilag a táv felétől már csak ereszkedni kell. Meglepett, hogy mégis mennyien kezdtek el itt gyalogolni. Erős voltam, tudtam meddig kell menni, szóval én futottam. Sokáig. Aztán picit gyalogoltam. Aztán megint futottam. Ahogy a táv elfordult a félmaratoni távtól már nagyon kevesen maradtunk, de azért voltak emberek tisztes távolságban. 

Beértem. Egész jó idővel. Sőt, a 65 férfi indulóból 15. lettem. Hoppácsak. Konklúzió: jövőre ismét megyek, ugyanezen a távon, de előről indulok és megküldöm mint állat.