Tavaly óktóber
óta edzővel (Garas Attila – Aticoach) készülök. Ennek a 9 és fél hónapnak a
„gyereke” lett most ez a verseny.
Sosem éreztem még
ennyire erősnek magam bringán és érzem, hogy ezt még bőven lehet fokozni.
A hétvégét 87
kiló körül kezdtem. Érdekes, hogy mindenki megjegyzi mennyit fogytam, miközben csak
kb 3 kilóval lettem kevesebb. De azt masszívan leadtam az biztos.
A szombatra
előírt brick edzést sajnos kihagytam, reggel nagyon szar idő volt, nem akartam
elázni, utána pedig a feleségemnek – egyéniben indult életében először! – és a
fiamnak segítettem, aki váltóban futott 10 kilit. Hősök mind a ketten!
A kajálás
szombaton némileg hektikus volt, de igyekeztem inni egész nap és délután a
tésztapartin ettem egy grízes tésztát.
Eljött a
vasárnap. Szokásos reggeli (szendvics, narancslé) kávé. Sikerült a nagydolgot
is rendben elintéznem, ezen azért szoktam parázni. Összepakolás, csekklista, ma
nem maradt otthon semmi.
Időben odaértünk
(könnyű annak akik helyben lakik) bedepóztam. Itt találkoztam az edzővel is.
Sajnos elég távol lakunk egymástól, így kb ez volt a harmadik személyes
találkozás. Elindultunk a rajthoz, itt még ettem egy zabszeletet (
decathlonost) ez pont jó volt. Kaja szempontból csináltam amit megbeszéltünk és
tele gyomorral, de nem túlzabálva álltam a parton. Neoprént felvettem, ez jó
döntést volt. Bár régen úsztam benne utoljára, de nem hátráltatott.
Úszás - Kicsit
izgulva vártam a rajtot, de nem azért nem nagyon. Szélről kezdtem, nem akartam
verekedni. Hamar felvettem egy kényelmes utazótempót. Minden harmadikra vettem
levegőt, minden harmadik levegővételnél előrenéztem. Mivel volt rajtam
pulzusöv, figyeltem a pulzust is néha, csak kiváncsiságból, no meg, hogy nehogy
elszálljon. Amikor 140 alá ment, azt már jónak gondoltam. Más érdekes dolog itt
nem történt.
Depo1 – Idő volt
lerángatni magamról a neoprént és áttörülközni kicsit, hogy feljöjjön a zokni,
de más gond nem volt. Ettem gyorsan egy gélt, ahogyan azt az edzővel előre
megbeszéltük. Én bringáscipőben futok ki a depóból, majd meg kéne tanulnom
mezitláb és úgy felpattani a bringára és menet közben felvenni a cipőt.
Bringa – figyeltem,
hogy ésszel, lassan kezdjek. Nem zavart, hogy mennek el mellettem. Pulzus
teljesen rendben volt, persze rögtön az elején jöttek az ismerős emelkedők, itt
kicsit elszállt, de utána gyorsan vissza is esett, láttam, hogy ez rendben
lesz. Minden jól ment, pulzust és kajálást figyeltem végig. Néha úgy éreztem,
hogy jobban kell toljam, mert ugyan haladtam, de a pulzusom csak 130 – 132
körül volt. Terv szerint 136 – 140 között kellett volna tartani. Lassan fogyott
a két kulacsból az innivaló, pedig ittam rendszeresen és locsoltam is magam, de
sztem elég lett volna a két kulacs. A végén már csak azért dobam le őket, hogy
cserélve legyenek és sztem a feladott iso rosszabb volt, mint a saját sponser
iso-m. Amit elrontottam – a sótablettát alufóliába tettem és gy tettem a
felsőcsőre erősített táskába. Na ezt ahogy volt el is ejtettem kivételkor. Sőt
egy félig üres gélt is elejtettem rögtön ezután. Páromnál volt sótabletta, így
a második kör után egy szemet be tudtam venni. Amúgy sótablettát most először
használtam. Más izgalom nem volt, a bringa jól ment, csak kis fáradtságot
éreztem a vége felé, de nem volt vészes. Egy pisilésre megálltam a második
körben, ez sztem 2-3 percet jelentett. Esetleg ha ezt ki tudtam volna tolni
futásig, ott kevesebb időt vesztettem volna. Passz.
Depó2 – semmi
extra. Bekocogtam bringáscipőben, cipőcsere, egy gél itt is aztán kimentem futni
Futás – na ez
érdekes volt és a legjobb rész! Ésszel kezdtem. Rögtön vhogy azt éreztem, hogy
jól megy. Nem voltak fáradtak a lábaim, de mondom nyugi, ilyenkor mindig ez
van, aztán 2 kili után jön a belassulás. Megelőzött egy spori, ő is akkor kezdte
a futást. Utolértem. Két szót váltottunk, de aztán éreztem, hogy lassú a tempó.
Olyan volt az egész, mintha csak egy fárasztó munkanap után most jöttem volna
le futni. Mintha bringa közben vmi tök más izmokat használtam volna! Hagytam,
hogy menjenek az 5:45 körüli ezrek. Minden ponton frissítettem, locsoltam
magam. Első kör után, mikor nem jött a szokásos lassulás, elkezdtem bátrabban
futni. Gondoltam majd 10-nél meglátjuk mi a helyzet. De a helyzet csak jobb
lett. Edzőtől minden körben kaptam pár dícsérő szót, ez jól esett. A fiam
edzője is kint volt pályát biztoítani, ő is szólt, hogy jó a mozgásom. Ő
gyakrabban lát, amikor pályán edzünk. Harmadik körben már nem óvatoskodtam.
Előzgettem az embereket, frissítettem. Minden körben ettem egy sótablettát és
egy gélt. Nem fogytam el a végére sem, igaz kicsit éreztem a száraz kaja
hiányát, de csak kicsit voltam éhes. Nagy örömmel, látva, hogy jó időt mentem
futottam be.
Verseny után sem
volt meghalás. Kicsi hányinger, de nem sok. Nagyon jó verseny volt!
Két kérdés
motoszkál bennem:
-
Ha
így, 9 hónap irányított felkészülés után 5:54 sikerült, akkor itt a vége, ebből
már csak perceket tudok lefaragni, vagy van esélye az 5:30-nak?
-
Kenesére
is megyek szeptember közepén. Ott esetleg toljam meg jobban az úszást és a
kerót? Nem sokkal csak kicsit gondoltam.
