2014. május 25., vasárnap

Kékes csúcsfutás


Még nem voltam eddig a Kékes csúcsfutáson, de már többször hallottam róla.
Bevallom, mivel eddig inkább a kilométer gyűjtésen járt az eszem és főleg a perc/km javításon, ezért nem volt célkeresztben ez a verseny. De aztán valahogy a párom találta ki, hogy jó lenne elmenni erre meg előtte edzeni rá egy kicsit. Így is történt, pár napra elmentünk a Mátrába a már jól ismert vendégházba edzeni egy kicsit május elején. 
Tegnap, a verseny napján nagyon meleg volt. Jó korán lementünk (10-re már ott voltunk), féltem, hogy nem lesz parkoló. Mákunk volt, egy lepukkant hotelnél, közel a rajthoz volt hely. Sztem sokan nem mertek oda beállni. Meglepő volt a rajtnál, hogy az elvileg 1700 induló milyen kis helyet foglalt el. Más BSI versenyen, pl a legutóbbi Vivicittá-n tök hosszan ált az embertömeg, itt szinte családias volt a rajt. Mondjuk azért egy perc volt, mire átfutottunk a rajt alatt.
Nagyon mondták, hogy osszuk be az erőnket, mert 8 km után jön a fekete leves, ott mindenki megtorpan, sétál. Hát tartogattam én is az erőmet. Rajt után hamar beálltam egy 6'30"-as tempóra, úgy éreztem ezzel szinte akármeddig el tudnék futni az emelkedőn. A pulzusom 140-ről kúszott fel lassan, de nem ment 150 fölé. Meglepően hamar jöttek a kilométerek, sem a meleg, sem az emelkedő nem vett ki belőlem. 
Aztán jött a kanyar a Kékestető felé és....
...és nem történt semmi :-) oké, kicsit lelassultam, de így sem lassultam be 7' alá! Sokan viszont igen és jó érzés volt folyamatosan elmenni az emberek mellett. Elengedtem a pulzusom, elkezdtem erőből futni. Jól ment, A pulzusom nem szaladt fel nagyon, olyan 160-165 között maradt.
Végül egészen jó idővel értem be, majdnem hoztam azt amit elterveztem: 1 óra 16 perc 01 másodperc. 
Hamar regenerálódtam, bevártam Editet és csináltam pár fotót róla ahogy befut. Jobban nézett ki, mint a Vivicitta végén :) Egyébként meg kell dicsérjem, mert nagyon szépen futott és saját bevallása szerint csak a durvább emelkedőkön sétált már a végén. Ügyes volt!
Hát ennyi. Jó volt. Jövőre megint? Talán.