Hát egy pár bejegyzés kimaradt idénről. De had folytassam a legfrissebb élménnyel ami nem más, mint a miskolci spartan beast.
Ugye sikerült Nagykanizsa és azzal a lendülettel abba is hagytam az őszi, téli erősítést. Pedig épp csak belekóstoltam a crossfit-be Tatabányán. Enne örömére le is gyengültem, a súlyom nem csökkent. Nyáron volt némi úszás és persze futás ahogy mindig és bringa is. Ezzel el tudtunk indulni Nagyatádon családi váltóban, illetve Tatán egy rövidtávú triatlon versenyen.
Nyáron Várgesztesen rendezték a Super, azaz középtávot a spartan versenyekből. Ezen bár az időm elfogadható lett, nagyon sok akadályt rontottam, olyat is ami Nagykanizsán már megvolt. Hullára elfáradva, 3:30-s idővel értem célba.
A miskolcitól paráztam is meg nem is. Tudtam, hogy a hosszú távon arányaiban kevesebb az akadály és hogy a sok futás segíteni fog. Mivel hiányzott a terep, ezért megkértem egy közeli ismerősömet, hogy vigyen el terepfutni, illetve elindultam a Nemzeti Hajszán is, edzésképpen. Emellett vettem egy igazi terepfutócipőt. Ez utóbbi három alkalommal használtam, de nagyon bejön. Brutál jól tapad.
Szóval Miskolc. Ugyan még mindig 89-90 kilósan, de egy pár alkalom crossfit után és futás szempontból felkészülten mentem neki. Itthon gyakoroltam a kötélmászást, bár max két fogásig jutottam, mégis elhittem, hogy akár még mehet is. Dárvavetés detto - van itthon egy dárdám, azt dobáltam csak úgy, hogy legalább az egyenes dobás meglegyen.
Szombat reggel 8-kor rajtoltam. Jó időnk volt, meleg volt és nem esett az eső előtte sem, így csak ott volt sár, ahol arról a rendezők gondoskodtak. Jól ment az eleje, igaz, rögtön az egyensúlyozó gerendán összejött az első 30 burpee. Gyanúsan kevés akadály volt az első 10-15 kilóméteren. Csak futás. És sok emelkedő. Aztán től voltam a nagy mumuson, aminek a nevét nem tudom, de ilyen ferde fém rudakok kell felkapaszodni, de vmi 2 méter magasan van a legalsó is. A második 30 burpee rögtön ezután a falmászáson jött össze. Ezt nem tudom hogy lehetne itthon gyakarolni. Aztán jött a dárda, és sikerült! Majomlétra, csodák csodája, ezen is átmentem, most először. Elhittem, erős voltam és ment. A végére sok akadályt hagytak, már 25 km körül jártunk amikor a szögesdrót után jött a kötélmászás. Rohadtúl nem akartam burpeezni és csodák csodája sikerült fölmennem! Nagyon örültem neki. Meg tudtam tartani magam kézzel addig amig a lábammal nem értem el a kivánt fogást a kötélen. Valszeg a cipő is segített, hogy ne csússzak vissza. Ezután multibar, nem ott leestem. Nem bírom el magam egy kézzel. De legközelebb ez is meglesz! Zsákcipelés (hosszú volt) ami teljesen kivett. Három akadály maradt, ez az új forgós akármi amiről hamar leestem. Valszeg el se hittem hogy sikerülhet, ezért (is). Aztán zsákfelhúzás, ami Várgesztesen nem ment. De itt igen. Csak a visszaengedésnél volt gáz, mert megcsúszott a kötél a kezemben és leszedte a bőrt elég szépen. Innen már csak egy inverter fal, ami gyerekjáték és a cél!
Hatalmas eufória, csomó minden megvolt, összesen négy hiba, de legkelebb, max kettő lesz. Mostantól erősítés, futás, erről fog szólni az ősz és a tél. Aroo!
