2019. április 19., péntek

a kevesebb több!

Megpróbálok sűrűbben írni. Mivel az erre fordított idő kevés, így a bejegyzés sem lesz hosszú. Mint pl ez.

2018. október 14., vasárnap

Spartan Beast Miskolc

Hát egy pár bejegyzés kimaradt idénről. De had folytassam a legfrissebb élménnyel ami nem más, mint a miskolci spartan beast.

Ugye sikerült Nagykanizsa és azzal a lendülettel abba is hagytam az őszi, téli erősítést. Pedig épp csak belekóstoltam a crossfit-be Tatabányán. Enne örömére le is gyengültem, a súlyom nem csökkent. Nyáron volt némi úszás és persze futás ahogy mindig és bringa is. Ezzel el tudtunk indulni Nagyatádon családi váltóban, illetve Tatán egy rövidtávú triatlon versenyen.

Nyáron Várgesztesen rendezték a Super, azaz középtávot a spartan versenyekből. Ezen bár az időm elfogadható lett, nagyon sok akadályt rontottam, olyat is ami Nagykanizsán már megvolt. Hullára elfáradva, 3:30-s idővel értem célba.

A miskolcitól paráztam is meg nem is. Tudtam, hogy a hosszú távon arányaiban kevesebb az akadály és hogy a sok futás segíteni fog. Mivel hiányzott a terep, ezért megkértem egy közeli ismerősömet, hogy vigyen el terepfutni, illetve elindultam a Nemzeti Hajszán is, edzésképpen. Emellett vettem egy igazi terepfutócipőt. Ez utóbbi három alkalommal használtam, de nagyon bejön. Brutál jól tapad.

Szóval Miskolc. Ugyan még mindig 89-90 kilósan, de egy pár alkalom crossfit után és futás szempontból felkészülten mentem neki. Itthon gyakoroltam a kötélmászást, bár max két fogásig jutottam, mégis elhittem, hogy akár még mehet is. Dárvavetés detto - van itthon egy dárdám, azt dobáltam csak úgy, hogy legalább az egyenes dobás meglegyen.

Szombat reggel 8-kor rajtoltam. Jó időnk volt, meleg volt és nem esett az eső előtte sem, így csak ott volt sár, ahol arról a rendezők gondoskodtak. Jól ment az eleje, igaz, rögtön az egyensúlyozó gerendán összejött az első 30 burpee.  Gyanúsan kevés akadály volt az első 10-15 kilóméteren. Csak futás. És sok emelkedő. Aztán től voltam a nagy mumuson, aminek a nevét nem tudom, de ilyen ferde fém rudakok kell felkapaszodni, de vmi 2 méter magasan van a legalsó is. A második 30 burpee rögtön ezután a falmászáson jött össze. Ezt nem tudom hogy lehetne itthon gyakarolni. Aztán jött a dárda, és sikerült! Majomlétra, csodák csodája, ezen is átmentem, most először. Elhittem, erős voltam és ment. A végére sok akadályt hagytak, már 25 km körül jártunk amikor a szögesdrót után jött a kötélmászás. Rohadtúl nem akartam burpeezni és csodák csodája sikerült fölmennem! Nagyon örültem neki. Meg tudtam tartani magam kézzel addig amig a lábammal nem értem el a kivánt fogást a kötélen. Valszeg a cipő is segített, hogy ne csússzak vissza. Ezután multibar, nem ott leestem. Nem bírom el magam egy kézzel. De legközelebb ez is meglesz! Zsákcipelés (hosszú volt) ami teljesen kivett. Három akadály maradt, ez az új forgós akármi amiről hamar leestem. Valszeg el se hittem hogy sikerülhet, ezért (is). Aztán zsákfelhúzás, ami Várgesztesen nem ment. De itt igen. Csak a visszaengedésnél volt gáz, mert megcsúszott a kötél a kezemben és leszedte a bőrt elég szépen. Innen már csak egy inverter fal, ami gyerekjáték és a cél!

Hatalmas eufória, csomó minden megvolt, összesen négy hiba, de legkelebb, max kettő lesz. Mostantól erősítés, futás, erről fog szólni az ősz és a tél. Aroo!

2018. április 16., hétfő

Spartan Nagykanizsa

Röviden, nehogy kimaradjon: Jó volt!
Sokkal jobban vettem az akadályokat, mint Eplényben, a futás is jól ment (mondjuk ez miért ne ment volna). Büszke vagyok magamra, pedig az összes akadály előtt be voltam szarva. Még a dárda hajítás is sikerült, pedig az tök nagy lutri és azt sem igen volt alkalmamm gyakorolni. A másik a ferde fal volt. Vicces, de ami segített: hogy itt bent csomót nyomogatom a kis karikát, ezzel erősítve az alkarom és a youtube videók. Abban benne van mire kell figyelni. 
Márkék is nagyon ügyesek voltak, lassan az egész osztály ott lesz :) 
Következő állomás: Várgesztes (pláne, hogy itt van egy köpésre).

2018. március 26., hétfő

Rotary 2018 - Debrecen

Na gyorsan, röviden, mielőtt ez a bejegyzés sem születik meg, mint oly sok.
Ha Rotary, akkor ugye ott a helyem, mert párom debreceni, amúgy is hazamegyünk néha akkor hát gyerünk. Az idei jeles év volt, mert a fiam is elindúlt 5km-n és a párom is 10 km-n. Tavaly amúgy az volt, hogy a fiam akkor kapott kedvet amikor meglátta, hogy van rajcsomag, de persze nem volt nálunk a futócucca. Erre ő - akkor vegyünk gyorsan cipőt meg ruhát a Decathlonban. Na persze.
Szóval idén három távon is indultak Fenyvesiék.
Márk ügyes volt, szegény dobogóra számítottott, de 5km-n nem volt korcsoportos értékelés, még chip-s időmérés sem úgyhogy csak az órája alapján láttuk, hogy azért jót futott. 
Párom is nagyon szépet ment, már alakulnak a jövő évi célok - mindenki dobogóra pályázik :-) Ja és mivel a telefonján az endomondo szarul mért, most már neki is kell gps-s óra. 
Nekem ez tét nélküli félmaraton volt. 90 kiló vagyok, nem fogytam egy grammot sem az utóbbi időben. Igaz a rinyáláson kívűl nem is teszek semmit ennek érdekében. Úgyhogy olyan jóleső tempósra futottam. Viszont meglepően jól ment, a tavalyi bekezdős, meghalós időmhöz képest csak másfél perccel mentem rosszabbat, cserébe viszont nem is fáradtam úgy el. 1:48:07 lett az időm. Csak az bosszant, hogy a pálya rövidebb, nem is kevéssel. akit érdekelnek a részletek annak itt van a Stravan. 
Következő állomás asszem a Spartan lesz Nagykanizsán. Ha nem írnék róla, ne olvassátok. Köszi,

2017. november 5., vasárnap

Icebug Vértes Terep Maraton 2017

Megpróbálom behozni a lemaradásom beszámolók terén.

Szóval ahogy arról írtam, nagy divat lett a terepfutás. Igen, divat. De egy jópofa és hasznos divat. Mivel Tatán lakom, közelebb került a természet, kedvet kaptam én is kipróbálni valami új dolgot. Ez meg közel van, jókor van, mert nem sokra rá Debrecen félmaraton amire pont jó felkészítő verseny. 

Szerencsém volt, még tudtam nevezni a rövid távra (14km 380m szint). Nem trtom magam jó tájékozódónak és nem tudtam hogy lesz mint lesz, lesznek-e előttem vagy totál eltévedhető lesz a pálya, ezért egy terepfutó ismerősömet kegkértem, hoyg fussuk be a pályát. Ezt pont egy héttel a verseny előtt meg is tettük, ráadásul négyen. Jó kis futás volt, nem volt egy bonyolúlt pálya és csodák csodája nagyjából meg is jegyeztem merre mentünk. Jó volt a strava-n visszanézni meddig van emelkedés, hány dombot kell megfutni stb, így az erőmet is be tudtam osztani a versenyen.

Kellemes napra ébredtünk, már amennyire emlékszem. Jó sok verda parkolt már mire odaértem. Rajtcsomag fel, ismerősök keresése. Ha jól rémlik senkivel sem találkoztam. Mivel elsőbálozó voltam, így szerényen hátulról indultam. Hiba volt. Jól kezdtünk, aztán olyan 4km enyhe emelkedő után fordultunk be az erdőbe. Tudtam, hogy innen keményebb lesz, sőt egy kis idő múlva mégkeményebb, de gyakorlatilag a táv felétől már csak ereszkedni kell. Meglepett, hogy mégis mennyien kezdtek el itt gyalogolni. Erős voltam, tudtam meddig kell menni, szóval én futottam. Sokáig. Aztán picit gyalogoltam. Aztán megint futottam. Ahogy a táv elfordult a félmaratoni távtól már nagyon kevesen maradtunk, de azért voltak emberek tisztes távolságban. 

Beértem. Egész jó idővel. Sőt, a 65 férfi indulóból 15. lettem. Hoppácsak. Konklúzió: jövőre ismét megyek, ugyanezen a távon, de előről indulok és megküldöm mint állat. 

2017. szeptember 8., péntek

résztávos edzés

Megvolt az első résztávos edzés! Hogy mi is ez? TAC, ahova a fiam jár atlétikára (futni), a két edző elindított egy futóedzés sorozatot felnőtteknek. OK. Az már kiderült, hogy fogalmazni nem tudok. A lényeg talán átjön tőszavakban is: rendszeres edzés, felügyelettel. Résztáv, pályán. Úgy, hogy meccselünk kicsit egymással, hajtjuk egymást, közben az edző mondja, hogy "ok, ez jó volt" és mondja az időt is. Na EZ rohadt motiváló. Yeah. És tegnap volt az első.

https://www.strava.com/activities/1172944488

Heti egyszer tudok ilyenre menni. Ami külön jó, hogy Edit meg keddenként fog járni, hasonlóra, csak ott nem a pályán, hanem a Csekén futnak. Reszkess félmaraton, mert jövök!
Egy negatívum is mára: a műtött térdem megint féjdogál, ott ahol a múltkor. Wazki, remélem nem fog előjönni megint mert nem tudom mit csinálok.

Hogy nem mentem ma reggel (sem) úszni

Hát így.
Van, hogy reggel dől el a dolog, amikor csörög az óra, de rohadtúl nincs kedvem menni.
Aztán van, hogy már este eldől amikor egy perccel túlnyúlok a még elfogadható lefekvési időn. Aztán ez az egy perc 5 perc lesz, aztán tizentöt, aztán végignézek párhuzamosan két van Damme filmet és hopp, hajnali egy.
Na hát a mai az egy ilyen volt.
Nincs semmi új :-(