2017. január 4., szerda

új év, új fogadalmak

Na de most aztán tényleg be is lesz tartva az összes! Mégpedig:

Testsúly: 85 kg február végéig, 82 kg április végéig. (Most 90 kg, de csak a Karácsony miatt)
Úszás: 100km
Bringa: 2000km
Futás: 1600km ...mármint ennyi km-t gyűjtök ezekből 2017-ben.

Legjobb félmaraton: 1:40.

Legalább egy triatlon verseny, akármilyen táv. A nagyatádi családi váltón felül persze.

De ha röviden kellene célt felállítani, akkor a kevesebb restség lenne a jelmondat. Az utóbbi években azt hiszem csak vegetálok. Hitegetem magamat egy 1:35-s félmaratonnal, amit 80 kilósan biztos le tudnék futni. De közben édességgel tömöm magam és mindig holnapra tolom a diétát. A másik banális gond az alvásmennyiség. Nekem is kell a 8 óra, mert teljesen másnak érzem magam amikor mondjuk két nap zsinórban lefekszem 10-kor és kialszom magam. És nem óracsörgésre próbálom feléleszteni magam, ha úgy dob ki az ágy. Energikusan meg minden. De hát csak ott maradok a TV előtt, kapcsolgatom, stb. Naszóval ennek is vége kell, hogy legyen. 

A céloknak meg reálisaknak kell lenniük. Tavaly jó, ha 1000 km futás összejött. De volt már 2100km is egy évben Az 1600 reális. A bringát meg jó korán el fogom kezdeni, vagyis februárban. Nem akarok sok km-t gyűjteni ekkor még, de úgy akarok nekivágni az áprilisnak, amikor már megbízhatóan jó idő van, hogy ne legyen gond az 50-60 km egy edzésen és meg tudjam tekerni a 100+ -t is hétvégén. Az úszáshoz meg elég sztem heti 2x lemennem. Na hát ennyi. Ja és rendszeresen írok, nem mintha bárki olvasná, de ezzel is spannolom magam. 

2016. április 24., vasárnap

Gerecse 20


Ha egy héttel a verseny után sem írok róla, akkor tuti nem lesz leírva, szóval akkor röviden:
Mióta Tatán lakunk, igyekszem felfedezni a környékbeli versenyeket és edzőhelyeket. Az egyik ilyen sokaktól hallott dolog a Gerecse 50, egy 50 kilóméteres túra. Szerencsére vannak rövidebb távok is, pl 20 kilóméter. Azzal az apukával, akivel mostanában együtt szoktunk futni megbeszéltük, hogy benevezünk a 20 kilóméterre és lefutjuk. Jó előre be is neveztem, szerencsére a többi versenyhez képest fillerekért: 550 Ftért lehetett neten nevezni. Előző este összekészítettem a futós övemet, betáraztam a három kis kulacsomat és feltöltöttem a zsírkirály Polar V800-t. Azt az órát amiről majd egyszer megírom a tapasztalataimat. :)
Reggel a tervezetthez képest kb negyed órát késve elindultam felvenni az ismerőst, aztán irány Tatabánya. Első sokk a tömeg volt, azon már nem csodálkoztam, hogy parkolóhely nincs. Aztán mikor odamentünk a rajthoz majdnem visszafordultunk: többszáz méter hosszú sor várt arra, hogy elindulhasson és ők azok voltak akik előregisztráltak. A másik sor akik nem... Végül végigvártuk a sorunk (80-90 perc) és próbáltam nem felb@szni magam azokon akik előretolakodtak.
Aztán elindultunk. A tömeg sajnos nem csak a rajtra volt jellemző. Kerülgetnünk kellett folyamatosan, de nem csak az elején, hanem teljesen a táv végéig. És ez persze a keskeny ösvényeken nem mindig volt egyszerű. Szerencsére senki sem akart meglincselni emiatt, megjegyzésekből is kevés negatív jött, voltak akik gratulálétak is hozzá, hogy futunk. 
Még a verseny regelén sikerült megszereznem a GPS track-t, amit stava-n használni is tudtam. Jah, igen egy másik történet lehetne az endomondo vs strava. Gyakran néztem a telefonra, mikor bizonytalanok voltunk merre is kell továbbmenni. De ilyen helyzet azért is volt kevés, mert tényleg mindehol voltak emberek.
Végül befutottunk, örültünk, átvettük az emléklapot, fotózkodtunk és megállapítottuk, hgy alig fáradtunk el. Visszajövünk majd még, ha már úgy is megvan a nyomvonal.
Állítólag több, mint 10000-n voltak. Basszus, mint egy Vivicitta.


2016. január 18., hétfő

Már megint ez a fránya testsúly

 Ma reggel mázsáltam. 92. Basszus. Pedig egész télen sikerült a lélektani 90 alatt maradnom, legalábbis decemberben. És akkor miért pont hétfőn, a vasárnapi nagyobb, keményebb futás után mutat ennyit a mérleg?! Biztos jó oka van, gondolom az egyik, hogy a keményebb futás után lazábbra engedem a gyeplőt a kajálás terén. És ez főleg édességet, cukros üdítőt jelent. 
 Illetve - remélhetőleg - még egy oka van annak, hogy most nem csökkent a súlyom és ez az erősítés és a komolyabb, nem csak alacsony intenzitású edzések elkezdése. elvileg, tehát elvileg, ha elkezd fejlődni a visszacsökevényesedett izom, akkor az nehéz, ergo súlynövekedés kezdődik. Jó esetben, ha folytatom az edzéseket, akkor ezek az izmok több kalóriát égetnek, tehát lassan majd beindul a súlycsökkenés is, de oly módon, hogy a fölösleges zsírből veszít a testem, a hasznos izmok viszont megmaradnak. 
 Ennek az ellenkezőjét már sokszor tapasztaltam, vagyis amikor az erősítéseket vagy fartlek edzéseket abbahagytam, csökkent vagy nem nőtt a súlyom, de nem éreztem attól erőssebbnek, fittebbnek magam, tehát valószínűleg olyankor izomtömegből vesztettem, nem zsírból.
 Na hát majd kiderül.

2015. november 15., vasárnap

Siófok félmaraton 2015

Bakker, de őszülök!
Egyszer már voltunk pár éve, akkor hidegebb volt, de nem volt egy rossz verseny. bár akkor a tipikus behalós volt, amikor az utolsó kilóméterek már nagyon fájtak, mert elfutottam az elejét. Most sem voltunk bomba formában Szabibácsival, de gondoltuk lefutjuk, akármilyen is lesz. Olyan 1:52-t gondoltunk reálisnak, de azért reménykedtünk egy 1:50-ben. Szerencsére jó idő volt, megint bejött a tuti: futásnál leöltözni kell. Szóval térd alá érő nadrág, atléta és rá rövidujjú. Szabi ennél merészebb volt, rövidnadrág, rövidujjú. Kemény :)
Nekiindultunk. Tartottuk az 5:10 - 5:15 körüli kiliket és nem fáradtunk. Jó, az első körben nem is szabadott volna. Szinte végig előzgettünk. A Balaton part melletti sétányon durva volt, ugyanis nagyon erős oldalszél volt és a hullámok többször becsapatak vízzel. De menni kellett nem volt mese. Gyorsan telltek a kilik, körönként mindíg mondtam milyen tempót írt a V800-as az előző kilóméterre. Alig akartam hinni a szememnek, de egyre jobb kiliket mentünk, sőt szinte tök egyformákat. %:03 és 5:10 között voltunk és nem fáradtunk. Aztán olyan 18.5 körül kezdtem el érezni, hogy kifogy a kraft, de szerencsére Szabi húzott, én meg talán őt. Az uccsó kilit meg is nyomtuk mint állat, kinéztünk két célpontot, mindkettőt lehajráztuk. Végeremény: 1:48:33 vagyis 5:09-es ezrek. Hát erre nem mertem volna gondolni, a mostani súlyomal meg a hiányzó résztávos edzésekkel. Már ki is találtam, hogy Debrecenben nem a maratonra készülök, hanem ott is félmaratont futok (mint az utóbbi években) viszont rámegyek az 1:40re.

2015. november 8., vasárnap

emlékverseny




Most aztán leírom még ameddig friss az élmény. Két helyről is ajánlották ezt az emlékversenyt, pont jól is jött ki, mert Tatán volt, volt táv a fiamnak is és egy tempós 14 km jól jött a jövő szombati Siófok félmaraton előtt. Az időjárás is ígéretes volt és be is jött. Volt ugyan eső tegnap, de egy kevés sáron kívűl semmi nem volt. 
Kimentünk időben, de csak azért jött ez össze mert nagyon közel volt :) volt parkoló, minden ideális. Márkot elláttam jótanáccsal, aztán beálltunk a gyerek rajthoz. Meglepődtem, hogy milyen kevés kiskölök jött el. Rajt. Márk persze nekiiramodott, mintha 200 métert kéne futni. Nem akart leszakadni az elejétől. Aztán beálltunk egy tűrhető tempóra, de még ekkor is féltem, hogy be fog halni. Fordító és még mindíg ment neki. Kicsit lassultunk a vége felé, de átlag 5 percessel (!!!) behúztuk. És ami a legjobb, hogy ezzel dobogóra is tudott állni. Büszke vagyok rá.

Délben jött a két körös, 14 kilis táv. Gondoltam elindulok 5 percesben, aztán meglátjuk tudom-e tartani. Kicsit féltem, mert elég sok gyorsnak kinéző csóka gyűlt össze. Naszóval toltam a tempót, néha gyorsabb voltam, néha kicsit kimentem, de összességében jól ment. Jó a V800-ban, hogy automatikusan köridőt mér egy kilinként és zizeg is, ergo le lehet csekkolni a tempót. Volt társaságom is, de az első kör második felében leszakadt rólam. Aztán be tudtam előzni pár embert. Jött a második kör, mondom tartom a tempót ameddig megy. Két újabb embert meg tudtam még előzni, bár engem is megelőzött valaki. Jó érzés volt, hogy megy, van bennem szufla. Kerek öt perces átlaggal lement a 14.1 km, de sajnos még korosztályos dobogót sem csíptem meg. Talán majd egyszer.

2015. október 13., kedd

Ezek vannak - kivonat

Na gyorsan, mert valahogy sosem jutok el ideáig, hogy leírjam, de ezekről írtam volna, ha leülök a gép elé és éppen nem játszok vagy facebook-ozom vagy endomondo-n nézem, hgy ki mennyit futott:
- tavasszal voltam a bécsi félmaratonon. érdekes volt, első külföldi verseny volt amire elmentem.
- vettem egy new balance cipőt mert jól le volt árazva és pont volt a méretemben. csak később jöttem rá, hogy nem "supported", hanem neutral, így nem a legjobb. amúgy a cipőfűzője egy gané, meg amúgy is lilul tőle a körmöm, szóval maradok a jól bevállt asicsnél. egy előnye azért van a cipőnek: egészen könnyú, 300g alatti súlya van. ez azért kellemes
- Budaörsön is futottam félmaratont, ugyanaz a kollégám hívott el ide, aki bécsbe is. nagyon jó kis verseny, tök olcsó és kiválló, ismétlem: kíválló az ellátmány. jövőre is megyek.
- mindkét fenti félmaratonon szinte ugyanolyan időt futottam, pedig nem vagyok jó formában
- vettem egy polar V800-t (yeah) és egyenlőre nagyon szeretem
- voltam állapotfemérésen az ensportnál, miután olyan jót olvastam róla Snatch barátom blogjában. jó volt megcsinálni, persze egyenlőre nem követem amit ott javasoltak. Tipikus én...
- Márkot elvittem Zsámbkéra futóversenyre is bitang ügyes volt! második lett a korosztályában a fiúk között (összetett 3.) és nagyon örült, én meg nagyon büszke voltam. sok van ebben a legményben!
- kicsit meg vagyok fázva sajnos, sztem leghamarabb szerdán futok újra.
Hát ezek vannak.

2015. szeptember 5., szombat

akvárium update

Na ez offtopik, de ma futás helyett akváriumot takarítottam. Ráfért már, mert a költözés óta nem volt részleges vízcsere, sőt a szűrőt is csak egyszer tisztítottam ki. Bocsánat a haltársadalomtól.
A költözést igen megsínylette az ökoszisztéma, a középső növény azóta inkább csak haldoklik. Az egyik nyúlcsigám és az almacsigám pár napon belül kipurcant (talán a tatai víz nem jött be nekik) és a neonhalak is egyre kevesebben lettek. Ami érdekes, hogy a kis holtestük sosem tűnt fel, valahol elemésztődtek szépen csendben. A mai atkarítás során is eltűnt egy zöld szumi, mondjuk pont a pirosszájú agresszivi. És egy időre az egy megmaradt algaevőm is eltűnt, de mint ahogy a gyanúm beigazolódott, csak véletlenül ráraktam az egyik dísztárgyat. Még jó, hogy túlélte. A zöld szumi sztem nem volt ilyen szerencsés, elvileg most ott pihen valahol a sóderban. Illetve gazdagodott az akvárium egy új növénnyel (bal oldalt), egy új háttérrel és egy új növénytápoldattal. Valamint felfedeztem a tatai díszhal kereskedést. Holnap megyek futni, komolyan mondom.