Motiváció

A motiváció a legfontosabb. Nincs más, ami ennél fontosabb lenne. De tényleg. Hiszen az út maga a cél. Ezzel a gondolattal most megint csak feltaláltam a spanyol viaszt, de akkor is. Miről is van szó, most egészen konkrétan? Leginkább az úszásról. De nem csak arról, hanem úgy az egész élettel. Váltani, változtatni akarok. Na most úgy néz ki lassan elkiabálhatom, de valamikor ősszel új helyen fogok dolgozni. Messzebb. Ennélfogva bizonyos dolgokat át kell alakítanom, pl időben kell majd elindulnom otthonról, kevesebb időm jut a munkán kívüli dolgokra. És hogy ne a család bánja ezt, a legokosabb ha már most átgondolom ezt a sport dolgot. 

Az úszás: ma is, mint sokadjára feljött bennem az érzés, hogy jó-jó ez az edzés, de iszonyat korán kell kelnem a hét ezen napján, úszás után meg tiszta zombi vagyok a melóban. Ugyanakkor néha olyan kib@**tt káosz van a medencében, hogy ihaj. Vagy a talpamat baszkurálja vki vagy én nem tudok haladni más miatt. Oké, motiváló amikor az erősebbik sávban úszom, de oda ritkán jutok el. Pláne így, hogy heti 1szer megyek le. Tehát: úszást takarékra teszem, heti egy. Ha összejön, akkor heti kettő. Ha nagyon összejön, akkor egyik alkalommal esetleg még variálom is a dolgot, mondjuk csak láb, meg teki meg TEA, csak, hogy úgy tűnjön fejlődni is akarok. Amúgy meg inkább a távra megyek rá. 

Bringa: na hát ennél lejjebb már nem tudom adni, mint a mostani szint. Cserébe viszont nem fogok rajta görcsölni. Mivel a melóba járást kizárhatjuk (mindössze csupán ~90km az út csak oda), így marad a hétvégi tekerés. Ott meg ugye szinte hetente az újrakezdésről fog szólni a dolog, de had szóljon. Rövideket fogok menni, 40-60 km között. Elég lesz amire elég lesz.

Futás: Na ez marad, sőt. Rá akarok gyúrni arra a tetves félmaratonra. 1:30. Vagy legalább 1:35. Valamikor. Szóval ha tehetem, akkor a heti egy résztávos edzésre megpróbálok benézni munkából hazafelé jövet. Persze ahogy elkezdek dolgozni, ez nem biztos, hogy összejön. Ha meg esetleg nagyon nagy kerülőnek bizonyul, akkor keresek a közelben vmi atlétika csapatot vagy mittudomén. De a lényeg, hogy heti 3-t mindenképp akarok menni, de inkább négyet. Télen meg pláne.

És mindemellett kondizom is, hátha egyszer összejön, hogy télen nem hízok fel 92 kilósra.

Ja és, hogy miért motiváció a cím? Hát azért, mert az utóbbi hónapokban, években valahogy elvesztettem a jövőbe látásom, nem volt mifelé menjek. Nem voltam motivált. Lementem, elvoltam, de nem hoztam ki a maximumot de az edzésekből, az ebből adódó lehetőségekből, se magamból. És ha őszinte akarok lenni, az élet egyéb területein is ez volt...  

Kékes csúcsfutás

Még nem voltam eddig a Kékes csúcsfutáson, de már többször hallottam róla.

Bevallom, mivel eddig inkább a kilométer gyűjtésen járt az eszem és főleg a perc/km javításon, ezért nem volt célkeresztben ez a verseny. De aztán valahogy a párom találta ki, hogy jó lenne elmenni erre meg előtte edzeni rá egy kicsit. Így is történt, pár napra elmentünk a Mátrába a már jól ismert vendégházba edzeni egy kicsit május elején. 

Tegnap, a verseny napján nagyon meleg volt. Jó korán lementünk (10-re már ott voltunk), féltem, hogy nem lesz parkoló. Mákunk volt, egy lepukkant hotelnél, közel a rajthoz volt hely. Sztem sokan nem mertek oda beállni. Meglepő volt a rajtnál, hogy az elvileg 1700 induló milyen kis helyet foglalt el. Más BSI versenyen, pl a legutóbbi Vivicittá-n tök hosszan ált az embertömeg, itt szinte családias volt a rajt. Mondjuk azért egy perc volt, mire átfutottunk a rajt alatt.

Nagyon mondták, hogy osszuk be az erőnket, mert 8 km után jön a fekete leves, ott mindenki megtorpan, sétál. Hát tartogattam én is az erőmet. Rajt után hamar beálltam egy 6'30"-as tempóra, úgy éreztem ezzel szinte akármeddig el tudnék futni az emelkedőn. A pulzusom 140-ről kúszott fel lassan, de nem ment 150 fölé. Meglepően hamar jöttek a kilométerek, sem a meleg, sem az emelkedő nem vett ki belőlem. 

Aztán jött a kanyar a Kékestető felé és....

...és nem történt semmi :-) oké, kicsit lelassultam, de így sem lassultam be 7' alá! Sokan viszont igen és jó érzés volt folyamatosan elmenni az emberek mellett. Elengedtem a pulzusom, elkezdtem erőből futni. Jól ment, A pulzusom nem szaladt fel nagyon, olyan 160-165 között maradt.

Végül egészen jó idővel értem be, majdnem hoztam azt amit elterveztem: 1 óra 16 perc 01 másodperc. 

Hamar regenerálódtam, bevártam Editet és csináltam pár fotót róla ahogy befut. Jobban nézett ki, mint a Vivicitta végén :) Egyébként meg kell dicsérjem, mert nagyon szépen futott és saját bevallása szerint csak a durvább emelkedőkön sétált már a végén. Ügyes volt!
Hát ennyi. Jó volt. Jövőre megint? Talán.

Debrecenben mégsem...

...futok maratont, helyette egy felrázó félmaratont. Bár összenézve a tavalyi edzésnaplómat az ideivel, nincs nagy különbség, sőt még súlyban is csak kb 1-2 kilóval lehetek több most mint tavaly a maraton idején. De mégis, inkább megpróbálok egy viszonylag tempós félmaratont futni ott, mint egy szenvedős maratont. Ez majd jól beindítja az évet és a többi betervezett félmaratonon esetleg tudok pirítani. A hátralévő egy hónapot pedig inkább a gyorsítás jegyében töltöm el és nem hosszabb futásokkal.

Yours Truly 25 - február

Megvolt a februári is. Eredetileg többet terveztem (eredetileg mindig hosszabbat, többet, gyorsabbat tervezek), de aztán a lassan múló betegségre hivatkozva meggyőztem magam, hogy maradok a 25-nél, de egy kicsit megnyomom. Ez sikerült is, bár ennek köszönhetően nem volt társaságom, csak az utolsó 10-12.5 km-re. A tempó persze megint visszaesett az uccsó 5 kilin. Sztem a súlyom miatt. Ja, folyton panaszkodom, de tenni nem teszek érte sokat. Pedig milyen jó lenne 7 kilóval könnyebben, ugyanilyen erőbedobással futni. Végül 2:17 lett a 25km, bár az endomondo szerint hiányzott még fél kilóméter hozzá. Egyúttal felavattam az új cipőmet is. Méret jó. Új vízhólyag a sarkamon (wtf?!) de lehet, hogy a zokni miatt.

Viszont a betegség nem múlik, minden reggel borzasztóan ébredek, el vagyok dugulva, meg vagyok halva. Ma reggel is akartam menni úszni, felkeltem, megreggeliztem, de aztán csak visszafeküdtem. Mondjuk lelkiekben ehhez hozzájárult az is, hogy tengap este vettem észre, megint otthagytam az usziban az összes segédeszközömet (bólya, teki, tea, lábgumi). Viszont most a kondorosiban, ergo nem biztos, hogy meglesznek azok :(

megint új cipő

Megvettem az idei új cipőmet is. Ha jól emlékszem tavaly is valahogy ilyenkor vettem. Akkor angliából rendeltem a sportsshoes.com-ról. Sikerült egy fél számmal nagyobbat rendelnem, mint szerettem volna, de azért valahogy elhordtam a csukát. Most viszont egészen tudatos vásároló voltam, maradtam az asicsnél, méretet tudtam, stabil csukát akartam. Bementem a nyúlcipőboltba (ennek a pesti boltjában vettem a csukámat két éve, illetve az Uniqa-nak van némi kedvezménye hozzájuk) és kértem vmit a fenti paraméterekkel max 25E-ért. Egyből ajánlott a hölgy egy 28 ezres csukát. Ez olyan tipikus :) De mindegy. GT 2000. Jó volt. Felpróbáltam egy sima fehéret is, majd a család többségi szavazása után maradtam a kéknél. Néztem még egy brooks-t is, de ma nem volt kedvem a márkahűtlenséghez. Akartam még venni vmi hosszúszárú se nem vastag se nem vékony zoknit. Elsőre persze egy nike-t mutatott 3.500ért. Bakker ezt tanítják?! Végül kértem vmi olcsóbbat és kaptam 3.000ért (minusz 10% uniqa kedvezmény, oh-yeah) 3 pár asics zoknit. Jó lesz nagyon. Egy kép az új csukáról, meg egy csopotkép :-) Ha holnap jó idő lesz, fel is avatom. De ha esik, akkor nem!

asics generation

a Világ végveszélyben

Nagyjából szombat délután kezdtem el érezni, de igazán vasárnap dél körül hatalmasodott el rajtam valami nyavalya. Fáj a torkom és érzem az alien-t a fejemben itt belül. A gyerkőcöt is gyűri, köhög szegény. Namost, hogy ő kapta el tőlem vagy én tőle az örök rejtély marad. Tegnap azért voltam úszni és ma tervezem, hogy lemegyek futóedzésre. De vigyázzon mindenki! Mert, ha engem akinek aztán iszonytatóan erős az immunrendszere ilyen szinten meg tudott támadni ez a dolog, akkor a világnak annyi! Én szóltam...

a tél monnyon' le!

A múlt hét egészen szorgalmasan telt, már ami a sportot illeti. Ugyan úszóedzésre nem vitt le a lélek, de résztávos futáson voltam és jó is volt. Viszont a hétre bejött egy utazás, ami miatt hétfőtől csütörtök estig nem voltam itthon. Mivel későn értem haza, egy kevés alibi-hasazáson kívül más nem volt. Tegnap Valentin nap, voltunk squasholni, meg este toltam egy kis csajos zona edzést :)

Ma meg elmentem hosszút futni. Azon túl, hogy az endomondo vs polar s1 mérés ismét megdöbbentően ugyanazt az eredményt hozta, még jó idő is volt. De jó is lenne, ha ez így maradna. Jól ment a futás, jó tempót mentem, a táv 2/3 áig nem lassultam és mindezt amellett, hogy majd' egy hete nem futottam. Holnap reggel megyek úszni, este meg ha olyan hangulatban leszek még tolok egy 8 km rövid futást.