Tatai minimaraton

Megpróbálom nem elkövetni azt a hibát, mint sokszor - nem írni azonnal és aztán hagyni feledésbe merülni az emlékeket. Szóval.

Mivel ideköltöztünk, hát szinte kézenfekvő, hogy az összes létező tatai futóversenyen részt vegyek. Mondjuk egyet kapásból ki is hagytam, de az elég drágának tűnt. De ezt a minimaratont nem akartam elmulasztani, már csak azért sem, mert Peti barátom mondta, hogy jönnek a sógorával. Kiválló.

A versenyre péntek délután, előző nap neveztem, mert így még ötszáz kemény forinttal olcsóbb is volt (további négyszázat spórólhattam volna, ha van Tata kártyám, de még nincs) és nem is akartam kapkodni. Azért is jó volt, hogy kimentem, mert tudtam két szót beszélni egy sráccal akinek polar v800 figyelt a csuklóján. Na ez remélem egy másik post lesz :)

Szóval másnap jöttek Petiák, jött a család is, jó, hogy frankón le lehet ülni az albi kertjében.

Kikocogtunk a versenyre (ez is mekkora már, hogy itt van pár sarokra az egész), kicsit vártunk, izgultunk, aztán elkezdődött. Chipes időmérés, nem semmi.

Nem voltunk kevesen, ehhez képest nagyon nem volt gond az előzgetéssel. Udvariasan hátúlról indultam, 5:20-ban akartam kezdeni, hogy aztán majd meglátom. A mostani futások tempójához képest ez elég merész tempó volt. 

De aztán legnagyobb meglepetésemre nem lassultam, sőt! végig előzgettem és mondhatni végig egyben voltam, jól ment a futás. Élveztem a versenyzést, ahogy egyre több és több embert előzök le, meccselek kicsit ezzel-azzal. Végül 1 óra 3 perccel abszolváltam a 12.2 kilómétert. Egész elől végeztem, mármint úgy az első harmad vége felé. 

Másnapra elég komoly izomlázam lett, még ma is éreztem. Egyenlőre nem tudom mi lesz a következő verseny, de született egy komoly elhatározás: Ironman újra, 2017-ben.

Hello Tata!

Nem, nem vagyok ennyire bunkó, hogy így köszönnék egy idős bácsinak, neeeem. Hanem az van, hogy megérkeztünk ebbe a tényleg tök jó kis városba. Hivatalosan június 15-n, bár már 13-n este is itt aludtunk. Az volt az a hétvége, amikor átkültöztünk. Elég kemény volt. Párom ugye már 8 hónapos terhes, de csomó barát eljött segíteni és még sógorom is eljött a párjával és egy furgon+utűánfutó kombinációval. Anyósom is itt volt ezen a héten, segített pakolni és megint mindketten rájöttünk, hogy három napnál többet nekünk nem szabad egy helyen lennünk. Sajnálom ezt a részt. A költözés brutál fárasztó volt és egy nagy tanúlság, hogy ha legközelebb költöznénk, tuti, hogy költöztető céget fogadunk fel, illetve a dobozokra ráírom, hogy mi van bennük. Egy rész ugyanis még most is kipakolásra vár. Pl a polar órámat is csak tegnap este találtam meg, aztakutyafájátneki.  

Tata gyönyörű és programokkal teli. Márk szerencsére nagyon szereti, a ház is jobban tetszik neki, mint a miénk. Pedig egy pár dologban kényelmetlenebb, de azért örülök, hogy ő a jó oldalát látja. Bőven van még mit alakítani, de amúgy élhető kecó.

A város szép. Majdnem minden hétvégén van valami program. Olyan, mintha egy hosszú nyaraláson lennénk. Hétfőn szántam rá végre magam, hogy elmenjek egy rövidet futni. Mivel nem ismerem még annyira a környéket és tudtam, hogy nem leszek vmi jó formában, a kisebbik tavat (Cseke tó) céloztam meg. Legnagyobb meglepetésemre elsőre odataláltam. Gyönyörű! Frankón körbe lehet futni, egy karika kb két kilóméter. Rengeteg futó, volt egy 7 pontos is :) Viszont én bitang mód elfáradtam attól a két kör + oda-vissza távtól! Még izomlázam is lett. Úgyhogy most megint az alapoktól kezdem visszaépíteni magam. Augusztus első hétvégéjén lesz itt futóverseny, arra mindenképp el akarok menni. Na, folyt.köv.

Búcsúkör 2.

Na, sztem az utolsó futásom is megvolt. Good bye Dunaharaszti!

Búcsúkör

Viszlát Bugyi! Ma tekertem itt Dunaharasztiból egy utolsó 50est. Elbúcsúsztam ettől a környáéktől, irány Tata!

Hogyan fogyjunk 2 Kg-t 2 nap alatt?

Hát egy jó kis hasmenéses vírus beszedésével. Ennek köszönhetően kimaradt három jó kis edzés (jó, a realitások alapján maradva, ebből jó, ha kettő összejött volna). De a lényeg, hogy már péntek este gyengének éreztem magam, majd a szombat délelőtti vásárlási lázban lettem igazán padlón. Hányingen, étvágytalanság, sőt a nagy melegben még fázni is kezdtem. Jó, mondjuk azt a zsúfolt bababoltot a lassú pénztárhoz közelítést más sem bírta volna ki jobban.
folyt.köv.

stay lean, go fast

Ehh...multinál dolgozni jó, mert a mantrák valahol mindig igazak :)
Stay Lean, Go Fast = Maradj Sovány és Fuss Gyorsan!

Álmokat kergetek

Az internet tele van sikersztorikkal. Mindenki hős. A maga kis hőse. Lefogyott, megcsinálta, sőt nem is akárhogy és a többi. 

Hát az én történetem nem ilyen. Én feladom, majd újrakezdem. Elhatározom, de mikor ott lennék, hogy csinálni kell, akkor megbeszélem magammal, hogy most inkább miért mégse és majd legközelebb. Rengeteg triatlon versenyt adtam már fel, szerintem többet, mint a nagy átlag. Jó, nem a rövid távokról beszélek. A másik meg a súlyom. Télen hipp-hopp hagyom felszaladni olyan szintre, amivel kifejezetten nehéz és nem is egészséges mondjuk futni. Az már szinte mellékes, hogy undorodom magamtól a tükörben. Tavasszal nagy nehezen lefogyok, ekkor a futás is jól megy, majd megfogadom, hogy most aztán megtartom ezt a szintet, nem lesz visszahízás. De lesz. Minden ősszel.

Azt hiszem álmokat kergetek. Hiszen az alkatom nem kimondottan triatlonos alkat. A motivációm sem olyan erős, nem küzdök a rákkal, nem mondta az orvos, hogy ha így folytatom tovább meghalok és akkor most jól szembenézek a halállal. Nem. Csak élek. Öregszem. Pocakosodom. Őszül a hajam. Gyakran hagyom abba hamarabb a futást, mert olyan jól meg tudom magyarázni magamnak most miért elég pont ennyi. Reggelente harcot vívok az ággyal ha úszáshoz kéne extrém korán kelni és ezt a csatát gyakran nem én nyerem.

Jók azok a motiválós képek a facebook-n, hogy ha fáradt vagyok azért megyek futni, ha friss, akkor meg azért. És a hasonlók. És esküszöm úgy elhatározom magam, akkor amikor munkába megyek, hogy de ma este aztán rommá edzem magam. De este, amikor itt lenne az idő...

Ma volt a YT januári állomása. A hét futás szempontból nem úgy sikerült, ahogy terveztem (bár kondizás és úszás szempontból egész tűrhetően, vagyis majdnem terv szerint alakult) de erre a vasárnapra, egy hosszú 25 kilit beterveztem. Már több éve szervezik itt a YT-t, ráadásul pont a lakóparkban, ahol lakom. Ergo kényelmes kisétálni és körözni. De msot talán pont ez volt az egyik tényező, ami miatt elment a kedvem az egésztől. De annyira, hogy talán a februárira el sem megyek. Jó, a hó is esett, de olvadt is és ettől igen fos idő lett. Meg időszűkében is voltam. És nem is igen lett futótársam sem. Na ugye ez már elég indok? :) Naszóval szűk 12 kili lett a dologból.

Na de majd a jövő hét! (már én sem hiszem ezt el...)