A nagy kérdés

A nagy kérdés az az, hogy be merjek-e vállalni egy Kalenji cipőt téli váltócipőnek. Találtam egy nem leárazott, de még tűrhető áru cipőt. Két másikat is felpróbáltam, de ezt tűnt a legjobbnak. Szóval most mit évő legyek?

Kalenji

Hát...

Tegnap is futottam egy jót. Figyeltem a tempóra is, de inkább az volt a lényeg, hogy a távot növeljem. Cserébe viszont most a derekam durrant be de nagyon. Múlt hét pénteken ugyanez volt, akkor is futás után. Mi van már?! ennyire öregszem?!?!?!

A csoda

Tegnap futottunk egyet Édes Szabi barátommal. Ez már a második alkalom, hogy van olyan kedves és eljön hozzám, hogy együtt fussunk az igen uncsi lakóparkban. Ő itt dolgozik, én meg itt lakom. Neki jó, mert nem egyedül fut és végre síkon, nekem meg jó, mert nem egyedül futok és egy idő után tuti hajtani fog az ő tempója.

Persze a fejlődési potenciál igen eltérő - vagyis ő sokkal kevesebb edzéstől tudna sokkal jobbat menni - de én szorgalommal igyekszem ezt kompenzálni. Hát, majd meglátjuk meddig sikerül.

De a ami a legnagyobb meglepetés, hogy ma reggelre egyáltalán nem gyulladt de a térdem, ahogy eddig szinte minden futásnál szokott! Jó lenne tudni miért. Ilyenekre gondoltam, valószínűségi sorrendben: 

1) a tegnapi hideg idő segített abban, hogy a gyulladás ne jöjjön elő 

2) sikerült olyan tempót mennünk, ahol a talajfogás pont jó volt plusz még figyeltem is a térdemelésre, kartartásra és ez összességében egy jobb futóstílust eredményezett 

3) az a nagyon kevés bemelegítőmozdulat amit futás elején tettem pont elég volt 

4) a múlt héten bekapkodott homeopátiás cuccok most kezdték el kifejteni hatásukat. 

Akárhogyis van, szerdán megint futok, minimum ugyanennyit és megpróbálok mindent ugyanígy csinálni, aztán majd meglátjuk.

update

Valahol úgy látszik mindig fájni fog.
Egyrészt a térd dolog is visszajött és kezd már most az elején megrendülni a bizalmam a homeopátiában. Bár lehet, hogy ahhoz meg idő kell. De én türelmetlen vagyok.

Szóval, a térdem fáj, tegnap jegelni nem tudtam (tudtam volna, ha rászánom az időt), csak a homeogolyókat kapkodtam be rá. Viszont úgy látszik kicsit alulöltöztem a gyors futáshoz és a torkom ma reggelre jól begyulladt. Illetve csak remélem, hogy a futástól van és nem a gyerektől fertőződtem vissza, mert szegény szintén dögrováson van. Párom ma reggel azt mondta, hogy mielőtt kiköltöztünk volna dunaharasztira, egyikünk sem volt ilyen gyakran beteg. Illetve, hogy Márk is csak akkor betegszik meg mikor épp visszakerül harasztiba, mondjuk a nagyanyjától. Hmm. Lehet.

ilyen nincs...

Ilyen nincs, b**eg, pedig tegnap is voltam futni, este nem ettem kenyeret (jó, mondjuk egy combos salátát, meg túró rudit és egy sport szeletet), plusz virsliket, amit nem feltétlen kellett volna. Na de előtte szintén futottam egy jó tizest. Ettől meg mondjuk a térdem gyulladt be már estére. Hát ennyi. Oda az illúzió.

egy (majdnem) tökéletes nap

Már a csütörtök/péntekem sem volt rossz, ami meglepő, a szombat is jó volt, de a vasárnap, majdnem olyan volt, mint egy tökéletes nap.

Reggel elmentünk Szabibácsival futni a szigetre. Odaértem időben, ami nálam nagy szó, de úgy látszik javuló tendenciát mutatok, vagy Szabiban megtaláltam azt az embert, aki pont pár perccel később érkezik a megbeszélt helyre, mint én. Ez manapság önbizalom növelő tényező.

Naszóval futunk, pontozunk, jó idő is van mindehhez és nem is megy rosszul, annak ellenére, hogy még mindig 87 kiló vagyok. Végül én megcsűrök még egy kört, ezzel 22.4 km-t adok hozzá idei elég karcsú edzésnaplómhoz.

Hazajövök, fincsi ebéd, aztán elugrom sütiért, majd megtekintem a letorrentezett Kívülállók-t. Tényleg, most jut eszembe, hogy az első részt nem láttam a legelejéről, ideje megnézni.. És eközben jól szanaszétjegeltem a térdeim, ami csodák csodájára, most nem gyulladtak be.

Na de, hogy miért is nem lett tökéletes a nap? Hát délutánra elég combos terveim voltak a még be nem indult céggel kapcsolatban, ebből összesen a fűnyírás jött össze, bár semmi köze a céghez és ami tényleg felettem a majdnem-ra a pontot az az volt, hogy elmentünk családostól bringázni a lakópark még be nem lakott részébe és apuci gondolta vadul egyet a 2.25-s Schwalbe Rapid Rob-l és begázolt az egyik üres telekre. Nagyon rambo voltam, de mikor visszatértem a betonra, gyanúsan fura hangot adott a gumim. Hát igen, tele lett királydinnye tüskékkel és bogáncsokkal. Fasza, elkezdtem kihúzni, persze egyből felszisszent a gumi, meg én is, mert a kezembe is beleszúródtak. Elköszöntem, mert másodpercek kérdése volt, hogy lelapuljon a kerék, aztán otthon csípővágóval kihuzigáltam a tüskéket. Szépen hazavágtam két belsőt, vehetek újakat. Na hát ennyi. A napot megkoronáztam még egy Tesco-s bevásárlással, most meg húzom az időt, pedig kéne csinálni végre pár felülést. 

Kedves meglepetés volt az sms volt kolléganőmtől, aki otthon van a kisbabájával, hogy megyünk-e holnap spinningelni. Hát most tuti nem, mert holnap a másik sportos Szabi barátommal fogok futni. Ironamn-aspiráns. Vagyis én már tudom, hogy jövőre megcsinálja egyéniben, csak ő nem tudja még :-)

I'm back!

Vagyis "hát" vagyok :-)
Naszóval. Hazajöttünk Bulgáriából, ahol semmit sem sportoltam, viszont kicsit barnultam.
Bejöttem egész korán, hogy nekivágjak a 300 új levelemnek és a megannyi tennivalónak. Az ujjaim jól elszoktam a gépeléstől, by the way.
Ma reggel 88.7 kiló voltam, ami nem túl jó. És mostantól indul a felkészülés, de tééééényleg...
(majd - talán - írok Bulgáriáról pár sort)