Balatonkenese 2021 - középtáv

 Tök jó (vagy nem, nem tudom), hogy erről tavaly is írtam. Jól össze lehet hasonlítani mi volt, mi volt ugyanaz, miről gondoltam, hogy más lesz és lett végül ugyanaz.

 Basszus, annyi már a blogger meg insta story teller, hogy sztem a legjobb amit tehetek, ha én ezt abbahagyom.

cső.

Balatonkenese – középtáv

 A verseny előtti napon nagyon jól éreztem magam a taperingen. Erős voltam, pihent. És túlsúlyos 😊 Csinálom az étezési naplót, de elég macerás, mert gyakran csipegetek ezt-azt és ezt macerás feljegyezni. Fejben kicsit máshol járok mostanában, a munkahelyemen elég sok megoldandó feladat áll előttem és sok a bizonyltalanség is ezekben a hónapokban.

Na de a verseny:

6 körül keltem, szokásos reggeli. Kivételesen check lista nélkül pakoltam össze, de szerencsére nem maradt otthon semmi. Átmentem az ismerősömért olyan 8:30 körül indultam. Időben, oylan 10 körül értünk le Kenesére, közben a kocsiban ettem egy fél zabszeletet és ittam iso-t.

Rajtcsomagfelvétel, majd vissza az autóhoz. Nem siettünk semmivel. A pályarajzokat ugyan megnéztem, de vhogy nem állt össze bennem a kép. Azt persze tudtam, hogy mi hány körös lesz.

Bedepóztam, majd még ettem egy fél zabszeletet. Ez a kaja amúgy nagyon bejött, lehet, hogy a rendszeresítem majd az étkezésemben.

Rajt előtt pihentem, ahogy ott a helyszínen is mondtad. Sokáig nem mertem felvenni a neoprént, nehogy belefőjjek. Aztán rajt előtt meg már úgy rángattam magamra, hogy attól féltem, elszakad.

A víz kellemes volt. Furcsa volt, hogy ennyire sekély. Elrajtoltunk. Nem akartam verekedni, ezért hátul maradtam. Szokatlan és vicces volt, hogy ennyit gyalogoltunk még a rajt után is. Aztán végre úszni kezdtünk. Szemüveg nem párásodott szerencsére. Pulzusom rendben volt 140 körül, a vállamat éreztem a neoprén miatt. Kényelmes tempóban mentem. Semmi extra nem volt úszás közben.

Első depo rendben volt, neoprént már a vizben kigyaloglás közben elkezdtem levenni magamról. Depoban kis gél aztán hajrá.

Bringán nagyon az volt a fejemben, hogy 31.5-s átlagot írtál és ezt én is reálisnak éreztem. Vártam, hogy mikor lesz sík az út, de csak nem lett az 😊 vagy lejtett vagy emelkedett. Toltam neki, de azért óvatosan. A pulzust csak emelkeőn toltam 140 fölé, máskor azonban alig akart 138 körülre is felmenni. Használtama könyöklőt, locsoltam magam. Kezdtem látni, hogy keveseb az átlagom, ennek nem örültem, de azért nem mertem jobban tolni. Féltem a futástól. 3 sótablettát és kb 2 gél ettem keró közben. Sokat ittam, erre figyeltem. Száraz kaja nem volt nálam. Bringa közben elég sokat előztem, volt akivel folyamatosan oda-vissza előztük egymást, de összességében sztem jót mentem. Magamhoz képest biztos, Tatához képest talán már nem. Most nem álltam meg pisilni, pedig néha úgy éreztemmintha kéne. De sztem ez téves volt, mert legközelebb csak olyan este 9 körül voltam vécén már itthon. Bringa végén egy kisebb bojjal gurultam vissza a depoba. Kicsit félve vártam a futást a meleg miatt.

Gyors depo, talán ettem egy korty gélt, de amúgy nagyon nem kívántam.

Futáson most nem voltam olyan okos az elején. A 5:20 körüli tempón járt a fejem. Ilyet vagy kicsit lassabbat futottam az elején, de nem éreztem, hogy ez nem fog igy menni. Elkeztem lassulni. A futópálya nekem iszonyú hosszúnak tűnt. Nem mondom, hogy rossz volt, de nagyon hosszú. És nekem kevés volt a frissítő állomás. Futás közben két sótablettát ettem és sztem összesen egy gélt vagy még annyit sem. Ennyit tudtam megenni. Mindenhol ittam. Első körben kólát is. Nagyon féltem, hogy jön a fal és elkezdek sétálni, de a fal azért csak nem jött. Utolsó körben úgy éreztem még rá is erősítek, de az órám alapján ez csak érzés volt, mert folyamatosan lassúltam. Jó volt befutni, annyira nem bátnam ezt a hosszú félmaratoni időt sem. 5ó59p, második legjobb időm, de iszonyú melegben.

Viszonylag hamar (~20 perc) magamhoz tértem, jó volt az a 3 hideg műsör amit adtak a célban. Bosszant, hogy a meleg ennyire kivesz és jó lenne tudni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Mert azt látom, hogy másokat mintha nem hátráltatna ennyire.

Viszont még most sem jött meg a kedvem egy újabb ironman távhoz…

Old Lake Man 2020 középtáv

Tavaly óktóber óta edzővel (Garas Attila – Aticoach) készülök. Ennek a 9 és fél hónapnak a „gyereke” lett most ez a verseny.

Sosem éreztem még ennyire erősnek magam bringán és érzem, hogy ezt még bőven lehet fokozni.

A hétvégét 87 kiló körül kezdtem. Érdekes, hogy mindenki megjegyzi mennyit fogytam, miközben csak kb 3 kilóval lettem kevesebb. De azt masszívan leadtam az biztos.

A szombatra előírt brick edzést sajnos kihagytam, reggel nagyon szar idő volt, nem akartam elázni, utána pedig a feleségemnek – egyéniben indult életében először! – és a fiamnak segítettem, aki váltóban futott 10 kilit. Hősök mind a ketten!

A kajálás szombaton némileg hektikus volt, de igyekeztem inni egész nap és délután a tésztapartin ettem egy grízes tésztát.

Eljött a vasárnap. Szokásos reggeli (szendvics, narancslé) kávé. Sikerült a nagydolgot is rendben elintéznem, ezen azért szoktam parázni. Összepakolás, csekklista, ma nem maradt otthon semmi.

Időben odaértünk (könnyű annak akik helyben lakik) bedepóztam. Itt találkoztam az edzővel is. Sajnos elég távol lakunk egymástól, így kb ez volt a harmadik személyes találkozás. Elindultunk a rajthoz, itt még ettem egy zabszeletet ( decathlonost) ez pont jó volt. Kaja szempontból csináltam amit megbeszéltünk és tele gyomorral, de nem túlzabálva álltam a parton. Neoprént felvettem, ez jó döntést volt. Bár régen úsztam benne utoljára, de nem hátráltatott.

Úszás - Kicsit izgulva vártam a rajtot, de nem azért nem nagyon. Szélről kezdtem, nem akartam verekedni. Hamar felvettem egy kényelmes utazótempót. Minden harmadikra vettem levegőt, minden harmadik levegővételnél előrenéztem. Mivel volt rajtam pulzusöv, figyeltem a pulzust is néha, csak kiváncsiságból, no meg, hogy nehogy elszálljon. Amikor 140 alá ment, azt már jónak gondoltam. Más érdekes dolog itt nem történt.

Depo1 – Idő volt lerángatni magamról a neoprént és áttörülközni kicsit, hogy feljöjjön a zokni, de más gond nem volt. Ettem gyorsan egy gélt, ahogyan azt az edzővel előre megbeszéltük. Én bringáscipőben futok ki a depóból, majd meg kéne tanulnom mezitláb és úgy felpattani a bringára és menet közben felvenni a cipőt.

Bringa – figyeltem, hogy ésszel, lassan kezdjek. Nem zavart, hogy mennek el mellettem. Pulzus teljesen rendben volt, persze rögtön az elején jöttek az ismerős emelkedők, itt kicsit elszállt, de utána gyorsan vissza is esett, láttam, hogy ez rendben lesz. Minden jól ment, pulzust és kajálást figyeltem végig. Néha úgy éreztem, hogy jobban kell toljam, mert ugyan haladtam, de a pulzusom csak 130 – 132 körül volt. Terv szerint 136 – 140 között kellett volna tartani. Lassan fogyott a két kulacsból az innivaló, pedig ittam rendszeresen és locsoltam is magam, de sztem elég lett volna a két kulacs. A végén már csak azért dobam le őket, hogy cserélve legyenek és sztem a feladott iso rosszabb volt, mint a saját sponser iso-m. Amit elrontottam – a sótablettát alufóliába tettem és gy tettem a felsőcsőre erősített táskába. Na ezt ahogy volt el is ejtettem kivételkor. Sőt egy félig üres gélt is elejtettem rögtön ezután. Páromnál volt sótabletta, így a második kör után egy szemet be tudtam venni. Amúgy sótablettát most először használtam. Más izgalom nem volt, a bringa jól ment, csak kis fáradtságot éreztem a vége felé, de nem volt vészes. Egy pisilésre megálltam a második körben, ez sztem 2-3 percet jelentett. Esetleg ha ezt ki tudtam volna tolni futásig, ott kevesebb időt vesztettem volna. Passz.

Depó2 – semmi extra. Bekocogtam bringáscipőben, cipőcsere, egy gél itt is aztán kimentem futni

Futás – na ez érdekes volt és a legjobb rész! Ésszel kezdtem. Rögtön vhogy azt éreztem, hogy jól megy. Nem voltak fáradtak a lábaim, de mondom nyugi, ilyenkor mindig ez van, aztán 2 kili után jön a belassulás. Megelőzött egy spori, ő is akkor kezdte a futást. Utolértem. Két szót váltottunk, de aztán éreztem, hogy lassú a tempó. Olyan volt az egész, mintha csak egy fárasztó munkanap után most jöttem volna le futni. Mintha bringa közben vmi tök más izmokat használtam volna! Hagytam, hogy menjenek az 5:45 körüli ezrek. Minden ponton frissítettem, locsoltam magam. Első kör után, mikor nem jött a szokásos lassulás, elkezdtem bátrabban futni. Gondoltam majd 10-nél meglátjuk mi a helyzet. De a helyzet csak jobb lett. Edzőtől minden körben kaptam pár dícsérő szót, ez jól esett. A fiam edzője is kint volt pályát biztoítani, ő is szólt, hogy jó a mozgásom. Ő gyakrabban lát, amikor pályán edzünk. Harmadik körben már nem óvatoskodtam. Előzgettem az embereket, frissítettem. Minden körben ettem egy sótablettát és egy gélt. Nem fogytam el a végére sem, igaz kicsit éreztem a száraz kaja hiányát, de csak kicsit voltam éhes. Nagy örömmel, látva, hogy jó időt mentem futottam be.

Verseny után sem volt meghalás. Kicsi hányinger, de nem sok. Nagyon jó verseny volt!

Két kérdés motoszkál bennem:

-          Ha így, 9 hónap irányított felkészülés után 5:54 sikerült, akkor itt a vége, ebből már csak perceket tudok lefaragni, vagy van esélye az 5:30-nak?

-          Kenesére is megyek szeptember közepén. Ott esetleg toljam meg jobban az úszást és a kerót? Nem sokkal csak kicsit gondoltam.

tavaszi szünet

Tavaszi szünet volt és mivel eredetileg szabadságot terveztem erre az időszakra, ezért ezt ki is vettem. Persze utazni akartunk volna, de hát koronavírus, stb, úgyhogy semmi extra, itthon voltunk. Cserébe viszont két nagyon kemny hetet kaptam az edzőtől. Főleg bringa volt nagyon sok. És most már minden bringa után van 10-20 perc ráfutás. Nem kellemes, de nem is olyan vészes, mint gondoltam. Tehát lement a két hét, de nagyon elfáradtam. És megint csak kijött, hogy aludni, regenerálódni igenis kell! De most meló.

olvasni, fogyni, aludni

Ezeket kéne csinálni basszus és nem értelmetlen, rövid feldolgozási idejű hülyeségeket nézni telefonon meg elcseszni az időt, meg bealudni a TV előtt. De miért könnyebb leínri, mint megcsinálni, betartani? A helyes válaszadók között bögrét sorsolok ki!!

visszatekintés

Na. Csak nem írtam túl sokat ide. Itt vannak az idei befutó érmek. Ennyi versenybeszámólót nem írtam meg.
De röviden akkor az évről:
Év eleje abszolút a crossfitről szólt. Heti két edzés. Munkából rohanás oda, aztán másfél óra meghalás. Mellette persze futás. Nulla úszás, mert nem volt kedvem felkelni. Aztán lassan, megcsúszva beindult a bringaszezon. Tekertem, bár nem túl sokat. Igazából két versenyre kellett felkészülnöm: a nagyatádi családi váltónkra és az Old Lake Man középtávra.

Nadeviszont majd holnap innen folytatom a visszatekintést!

a kevesebb több!

Megpróbálok sűrűbben írni. Mivel az erre fordított idő kevés, így a bejegyzés sem lesz hosszú. Mint pl ez.

Spartan Beast Miskolc

Hát egy pár bejegyzés kimaradt idénről. De had folytassam a legfrissebb élménnyel ami nem más, mint a miskolci spartan beast.

Ugye sikerült Nagykanizsa és azzal a lendülettel abba is hagytam az őszi, téli erősítést. Pedig épp csak belekóstoltam a crossfit-be Tatabányán. Enne örömére le is gyengültem, a súlyom nem csökkent. Nyáron volt némi úszás és persze futás ahogy mindig és bringa is. Ezzel el tudtunk indulni Nagyatádon családi váltóban, illetve Tatán egy rövidtávú triatlon versenyen.

Nyáron Várgesztesen rendezték a Super, azaz középtávot a spartan versenyekből. Ezen bár az időm elfogadható lett, nagyon sok akadályt rontottam, olyat is ami Nagykanizsán már megvolt. Hullára elfáradva, 3:30-s idővel értem célba.

A miskolcitól paráztam is meg nem is. Tudtam, hogy a hosszú távon arányaiban kevesebb az akadály és hogy a sok futás segíteni fog. Mivel hiányzott a terep, ezért megkértem egy közeli ismerősömet, hogy vigyen el terepfutni, illetve elindultam a Nemzeti Hajszán is, edzésképpen. Emellett vettem egy igazi terepfutócipőt. Ez utóbbi három alkalommal használtam, de nagyon bejön. Brutál jól tapad.

Szóval Miskolc. Ugyan még mindig 89-90 kilósan, de egy pár alkalom crossfit után és futás szempontból felkészülten mentem neki. Itthon gyakoroltam a kötélmászást, bár max két fogásig jutottam, mégis elhittem, hogy akár még mehet is. Dárvavetés detto - van itthon egy dárdám, azt dobáltam csak úgy, hogy legalább az egyenes dobás meglegyen.

Szombat reggel 8-kor rajtoltam. Jó időnk volt, meleg volt és nem esett az eső előtte sem, így csak ott volt sár, ahol arról a rendezők gondoskodtak. Jól ment az eleje, igaz, rögtön az egyensúlyozó gerendán összejött az első 30 burpee.  Gyanúsan kevés akadály volt az első 10-15 kilóméteren. Csak futás. És sok emelkedő. Aztán től voltam a nagy mumuson, aminek a nevét nem tudom, de ilyen ferde fém rudakok kell felkapaszodni, de vmi 2 méter magasan van a legalsó is. A második 30 burpee rögtön ezután a falmászáson jött össze. Ezt nem tudom hogy lehetne itthon gyakarolni. Aztán jött a dárda, és sikerült! Majomlétra, csodák csodája, ezen is átmentem, most először. Elhittem, erős voltam és ment. A végére sok akadályt hagytak, már 25 km körül jártunk amikor a szögesdrót után jött a kötélmászás. Rohadtúl nem akartam burpeezni és csodák csodája sikerült fölmennem! Nagyon örültem neki. Meg tudtam tartani magam kézzel addig amig a lábammal nem értem el a kivánt fogást a kötélen. Valszeg a cipő is segített, hogy ne csússzak vissza. Ezután multibar, nem ott leestem. Nem bírom el magam egy kézzel. De legközelebb ez is meglesz! Zsákcipelés (hosszú volt) ami teljesen kivett. Három akadály maradt, ez az új forgós akármi amiről hamar leestem. Valszeg el se hittem hogy sikerülhet, ezért (is). Aztán zsákfelhúzás, ami Várgesztesen nem ment. De itt igen. Csak a visszaengedésnél volt gáz, mert megcsúszott a kötél a kezemben és leszedte a bőrt elég szépen. Innen már csak egy inverter fal, ami gyerekjáték és a cél!

Hatalmas eufória, csomó minden megvolt, összesen négy hiba, de legkelebb, max kettő lesz. Mostantól erősítés, futás, erről fog szólni az ősz és a tél. Aroo!

Spartan Nagykanizsa

Röviden, nehogy kimaradjon: Jó volt!

Sokkal jobban vettem az akadályokat, mint Eplényben, a futás is jól ment (mondjuk ez miért ne ment volna). Büszke vagyok magamra, pedig az összes akadály előtt be voltam szarva. Még a dárda hajítás is sikerült, pedig az tök nagy lutri és azt sem igen volt alkalmamm gyakorolni. A másik a ferde fal volt. Vicces, de ami segített: hogy itt bent csomót nyomogatom a kis karikát, ezzel erősítve az alkarom és a youtube videók. Abban benne van mire kell figyelni. 

Márkék is nagyon ügyesek voltak, lassan az egész osztály ott lesz :) 

Következő állomás: Várgesztes (pláne, hogy itt van egy köpésre).

Rotary 2018 - Debrecen

Na gyorsan, röviden, mielőtt ez a bejegyzés sem születik meg, mint oly sok.

Ha Rotary, akkor ugye ott a helyem, mert párom debreceni, amúgy is hazamegyünk néha akkor hát gyerünk. Az idei jeles év volt, mert a fiam is elindúlt 5km-n és a párom is 10 km-n. Tavaly amúgy az volt, hogy a fiam akkor kapott kedvet amikor meglátta, hogy van rajcsomag, de persze nem volt nálunk a futócucca. Erre ő - akkor vegyünk gyorsan cipőt meg ruhát a Decathlonban. Na persze.

Szóval idén három távon is indultak Fenyvesiék.

Márk ügyes volt, szegény dobogóra számítottott, de 5km-n nem volt korcsoportos értékelés, még chip-s időmérés sem úgyhogy csak az órája alapján láttuk, hogy azért jót futott. 

Párom is nagyon szépet ment, már alakulnak a jövő évi célok - mindenki dobogóra pályázik :-) Ja és mivel a telefonján az endomondo szarul mért, most már neki is kell gps-s óra. 

Nekem ez tét nélküli félmaraton volt. 90 kiló vagyok, nem fogytam egy grammot sem az utóbbi időben. Igaz a rinyáláson kívűl nem is teszek semmit ennek érdekében. Úgyhogy olyan jóleső tempósra futottam. Viszont meglepően jól ment, a tavalyi bekezdős, meghalós időmhöz képest csak másfél perccel mentem rosszabbat, cserébe viszont nem is fáradtam úgy el. 1:48:07 lett az időm. Csak az bosszant, hogy a pálya rövidebb, nem is kevéssel. akit érdekelnek a részletek annak itt van a Stravan. 

Következő állomás asszem a Spartan lesz Nagykanizsán. Ha nem írnék róla, ne olvassátok. Köszi,

Icebug Vértes Terep Maraton 2017

Megpróbálom behozni a lemaradásom beszámolók terén.

Szóval ahogy arról írtam, nagy divat lett a terepfutás. Igen, divat. De egy jópofa és hasznos divat. Mivel Tatán lakom, közelebb került a természet, kedvet kaptam én is kipróbálni valami új dolgot. Ez meg közel van, jókor van, mert nem sokra rá Debrecen félmaraton amire pont jó felkészítő verseny. 

Szerencsém volt, még tudtam nevezni a rövid távra (14km 380m szint). Nem trtom magam jó tájékozódónak és nem tudtam hogy lesz mint lesz, lesznek-e előttem vagy totál eltévedhető lesz a pálya, ezért egy terepfutó ismerősömet kegkértem, hoyg fussuk be a pályát. Ezt pont egy héttel a verseny előtt meg is tettük, ráadásul négyen. Jó kis futás volt, nem volt egy bonyolúlt pálya és csodák csodája nagyjából meg is jegyeztem merre mentünk. Jó volt a strava-n visszanézni meddig van emelkedés, hány dombot kell megfutni stb, így az erőmet is be tudtam osztani a versenyen.

Kellemes napra ébredtünk, már amennyire emlékszem. Jó sok verda parkolt már mire odaértem. Rajtcsomag fel, ismerősök keresése. Ha jól rémlik senkivel sem találkoztam. Mivel elsőbálozó voltam, így szerényen hátulról indultam. Hiba volt. Jól kezdtünk, aztán olyan 4km enyhe emelkedő után fordultunk be az erdőbe. Tudtam, hogy innen keményebb lesz, sőt egy kis idő múlva mégkeményebb, de gyakorlatilag a táv felétől már csak ereszkedni kell. Meglepett, hogy mégis mennyien kezdtek el itt gyalogolni. Erős voltam, tudtam meddig kell menni, szóval én futottam. Sokáig. Aztán picit gyalogoltam. Aztán megint futottam. Ahogy a táv elfordult a félmaratoni távtól már nagyon kevesen maradtunk, de azért voltak emberek tisztes távolságban. 

Beértem. Egész jó idővel. Sőt, a 65 férfi indulóból 15. lettem. Hoppácsak. Konklúzió: jövőre ismét megyek, ugyanezen a távon, de előről indulok és megküldöm mint állat. 

résztávos edzés

Megvolt az első résztávos edzés! Hogy mi is ez? TAC, ahova a fiam jár atlétikára (futni), a két edző elindított egy futóedzés sorozatot felnőtteknek. OK. Az már kiderült, hogy fogalmazni nem tudok. A lényeg talán átjön tőszavakban is: rendszeres edzés, felügyelettel. Résztáv, pályán. Úgy, hogy meccselünk kicsit egymással, hajtjuk egymást, közben az edző mondja, hogy "ok, ez jó volt" és mondja az időt is. Na EZ rohadt motiváló. Yeah. És tegnap volt az első.

https://www.strava.com/activities/1172944488

Heti egyszer tudok ilyenre menni. Ami külön jó, hogy Edit meg keddenként fog járni, hasonlóra, csak ott nem a pályán, hanem a Csekén futnak. Reszkess félmaraton, mert jövök!
Egy negatívum is mára: a műtött térdem megint féjdogál, ott ahol a múltkor. Wazki, remélem nem fog előjönni megint mert nem tudom mit csinálok.

Hogy nem mentem ma reggel (sem) úszni

Hát így.
Van, hogy reggel dől el a dolog, amikor csörög az óra, de rohadtúl nincs kedvem menni.
Aztán van, hogy már este eldől amikor egy perccel túlnyúlok a még elfogadható lefekvési időn. Aztán ez az egy perc 5 perc lesz, aztán tizentöt, aztán végignézek párhuzamosan két van Damme filmet és hopp, hajnali egy.
Na hát a mai az egy ilyen volt.
Nincs semmi új :-(

Old Lake Man - féltáv

6 óra 6 perc -yeah!!!!

Részletek hamarosan....
...vagy szokás szerint soha.

Tervek holnapra (tatai féltáv)

Szóval akkor röviden:

Reális terv:
45 perc úszás
7 perc depo
3óra 20 perc keró
7 perc depó
2 óra 10 perc futás

6 óra 29 perc

Ideális terv:
40 perc úszás
5 perc depó
3 óra keró
5 perc depó
2 óra futás

5 óra 50 perc

divat vagy mi?

Hát, hogy őszinte legyek általában nagy divatkövető vagyok. Ha valami nem is tetszik, de már mindenkin látom, hát tuti kipróbálom. Ez van. Most mit szégyeljem.

Szóval ez a terepfutás dolog most nagyon hype-olva van. Facebook csoport, Salomon reklámok, stb. Sőt már megy a sznobizmus is, hogy a buta aszfaltfutók, meg a terepfutók. Naszóval ha már van ez, akkor ki kell próbálnom nekem is, szóval indulok a Vértes Terepmaratonon, persze csak a mini távon. Na, kiváncsi vagyok.

MR vizsgálat

Na, ma megvolt az MR vizsgálat. Még nem néztem meg a képeket, pedig itt lapul a táskámban a CD. Amúgy jó volt, Fehérvárra mentem, kb 1 óra kocsival. Magánklinika, sztem csak egy MR gép van bent (Siemens, nem GE :-( ). Potom 24 ezer pénz, de nem kellett hónapokat várni időpontra meg ott helyben sem. Mondjuk ami nehéz volt: mozdulatlanul feküdni 30 percig.

egy átlagos hétvége

Jól el lett baszva a hétvége sportszempontból.
Pénteken nem mentem futni mert fáradt voltam, de inkább lusta. Igy utólag.

Szombaton nem mentem úszni, mert a gyerek 10-től hivatalos lett volna egy szülinapi buliba. 8:15-kor kiderült, hogy mégsem 10-kor lesz hanem du 1-kor. OK. Este/délután tesóméknál volt szülinapozás&névnapozás. ergo szombat bukó.

Vasárnap délelőtt makkoltam a kertben meg a garázsban, hogy azzal is haladjunk. Edit ment futni, kipróbálta az új LIDL-s (!!) futócipőjét. Csodák-csodája jó. Ebéd. Mondom 3-kor megyek futni nincs mese. 2-kor elkezdett masszívan esni és el sem állt sötétedésig. Hát ez meg is pecsételte a vasárnapi futásomat.

Igy maradt az este, kibontottam egy kis üveg pezsgőt és nyomtam pár fekvőt. A jobb vállam még mindíg szar.

Yours Truly 2017

Terveztem ezt januárban is, de akkor kifogás dömping volt, úgyhogy nem is voltam futni. A februárira meg szerveződtek is a helyiek, bár, mint kiderült elég kevesen voltunk/voltak. De ez nem is volt baj, mert valahogy pont jó arcok jöttek el. Szóval hajrá. 

Visszafogott 6 percesben indultunk el, bár rögtön előretörtunk egy nagyobb darab futóval, akiról kiderült, hogy rendőr. Na, már megérte kimenni :). Ő csak 10 kilit ment, így bevártam a következő bojt. Hárman futottunk végig, tök jót dumáltunk, aztán kicsit gyorsítottunk is. Megintcsak előjött, hogy pontosan éreztem meddig bírom és honnantól kezdett nagyon nehéz lenni. Ez most 21 kilinél történt meg. De azért behúztuk 6 percesen belülire és nem purcantam ki. 

idén ennél hosszabb távokat nem tervezek, inkább gyorsítani fogok meg kerózni.