VDO sucks Cateye rulez

Elnézést az egyszerűségért, de így van.
Mi is történt?
Ugye amikor a Wiliert megvettem vettem hozzá egy vezeték nélküli órát, mert az menő. Egy VDO valamit vettem 15E körüli összegért. Mint kiderült a felsővezeték olyan szinten bezavar, hogy adott szakaszon nem mér az óra semmit. Ment a szenvedést, teszteltem másik órát, stb, végül (mivel pénz vissza nincs) vettem egy drágább VDO-t ami vezetékes. Két dokkolóval, egyik az outira, másik a montira, mert azon pont meghalt a régi jó öreg Catey Mity 2-m.
OK, érdekes, mert mér magasságot, sok adatot megjelenít egyszerre és két külön kerón is használható. De elég lassan mér (4mp-s átlag alapján!!) és csak felenként mutatja a sebességet is. Ráadásul gyorskötözővel kell rögzíteni a dokkolóját a kormányhoz vagy stucnihoz. Ja, még egy jó tulajdonság - 90 fokban elforgatható a dokkolója, így kormányra és stucnira egyaránt felrakható.

Nadehátszóval. A BalatonMan előtt jól lemostam a Wiliert és talán ez volt az ami miatt később a VDO jeladó betojt. És ez mikor máskor derült volna ki mint a versenyen, amikor elindultam a bringán. Eh. A legjobbkor. Itthon próbáltam, de nem sikerült életet lehelni belé. Neten 2.400 Ft + szállítás a dokkoló készlet ami még elviselhető, de hát a következő mosáskor megint tönkremegy?! Ekkor hopp beugrott, hogy a régi nishiki fent figyel a padláson, rajta a jó öreg cateye astrale 8 ami vezetékes és még pedálfordulatot is mér. Igaz emelkedést meg hőmérsékletet nem, de kit érdekel. Régi bringáról leszed, elemet kicserél aztán rájön - ezt csak kormányra lehet felszerelni. Oh. Hát akkor eddig ezért nem raktam fel. Totális kétségbeesés, írás az index fórumba, majd kézzelfogható tanács nélkül maradás. Másnap viszont mentünk anyuékhoz és alig mellettük van egy régi bringás srác. Benéztem. VDO nyista (meg is értem) viszont van egy konzolja. Mivan?! Állat! Karbon ergo nem túl nehéz és 2.500 pénz, viszont ezzel már aznap rögzíteni tudom a jó kis cateyet. Kérem! Köszönöm.

Imhol valáak az képek végeredményről. Ma teszteltem 120 km-n, jó! :)

Erre most...

Erre most tényleg esik :-( Mivel hétfő/kedd nem voltam, tegnap bent hagytam a gépem és ma akartam keróval menni. De most esik és nem akarok összesározódni, aztán bénázni. Sebaj. Hazajövök időben és montival csapok egy gyors 30 kiliset. Jó terv!

Jah és persze adós vagyok még ezekkel:
- Dunavarsány félmaraton PB leírása
- BalatonMan 70.3 leírása
- Mátra monti hétvége csak pár szóban.

Hamarosan...

Essen az eső!

Ha már egyszer lebeszéltem magamat arról, hogy ma bringával jöjjek be melózni. Pedig minden megvolt: bent hagytam a laptopot, lefeküdtem időben, felkeltem időben (!), előző este ellenőriztem a bringát, nem tűnt keménynek a mai délelőtt, nincs meeting amire nagyon fel kellett volna öltözni. De aztán nem, mert kicsit borús az idő, délutánra esőt mondanak és bla-bla. Ennyi. Az amatőr újra felülkerekedett. Kész. Vége. Ebből nem lesz ironman bringázás az életben sem.

láncos story vége

Legalábbis remélhetőleg a vége. Szóval a képen látható nem annyira olcsó, de a szerelő állítása szerint nagyon jó (...) lánc került fel a gépre. Ez aztán tényleg szerszám nélkül szétszedhető.

Illetve a váltó bowdenek is ki lettek cserélve, most frankón vált a gép.

Persze mindig van egy leggyengébb láncszem. Ami most a teleszkóp lenne. Az viszont nem két fillér :-( 

connex lánc

lánc

ennyi :-(

Röviden - ma mentem idén először bringával melóba. A lánc megint előadta amit már tavaly ősszel is a Mátrában, vagyis az egyik szem elengedte magát. Szerencsére volt egyik kollégámnak lánc kinyomója (ja, tudom, h vmi más neve van) és ezzel meg egy laposfogóval (ezt is ma tanultam meg, nekem eddig csípő és harapófogó létezett csak a szótáramban) elvileg megcsináltam. Hát ez a megcsinálás kb 50 méterig tartott. De haza kellett jönnöm, így Szabolcs tanácsát megfogadva, egyetlen jól beállított áttétellel jöttem haza, nem erőltettem, emelkedőkön toltam. 23 kili, ilyen lánccal:

Vivicitta 2013

Ez a verseny most nem rólam szólt. 

Ismét szerveztem a céges részvételünket. Valahogy hiába csinálom már évek óta, folyton elkövetem ugyanazokat a hibákat: későn megy ki a kommunikáció, nincs benne egyediség, stb, stb. Kéne írni egy SOP-t (munkautasítás, leírás, de már csak angol rövidítésekben tudok gondolkodni) amit ilyen esetekben elő lehet venni. 

Szóval a verseny. Mivel Edit mondta, hogy lefutná a 10 kilist és "megengedte", hogy elkísérjem, így tiszta volt, hogy nem a tempóra megyek, hanem, hogy Editre tudjak figyelni, vigyem a vizet, induljunk el időben, ezzel is csökkentve a stresszt. Igy a készüléssel nem is igen foglalkoztam. 

Csak mellékesen jegyzem, meg, hogy egy három hetes diéta végén vagyok éppen és ezen a héten kedden elkezdődtem az Uniqa-s résztávos edzések, amik remélem úgy dimenziót hoznak a futásom világába.

Natehát, Edit jól készült, többször futott 10 kilit itt a lakóparkban, nem féltettem attól, hogy nem tudja lefutni a távot. Viszont az időjárás hirtelen elég melegre fordult, valahogy kimaradt a tavasz vagy mi. Időben indultunk, találtunk parkolóhelyet, felvettük a rajtszámot, tudtunk pisilni, vagyis minden rendben indult. 

Rajt után figyeltem a tempót a polar footpad-l (egyik legjobb decemberi döntésem volt megvenni!) és nagyjából tartottuk a 6 perces tempót, még a nagy tömeg ellenére is. Aztán olyan 5 és 6 kilóméter között Edit kezdett kicsit megzuhanni, de azért nem nagyon. Belassultunk a 6 perces alá. Mondjuk iszonyat meleg volt, így ez szinte természetes volt. 8 körül már a 6:30ba is belecsúsztunk, de nagyon szépen futott, nem sétált bele. Befutottunk, vége volt. A célegyenesben Peti barátom köszönt ránk. Az előző post hozzászólásból kellett megtudnom, hogy félmaratont fut ma. Aztán ma kiderült, hogy tök jó időt futott (1:57) ami nagyon jó idő. Tavaly ugyanitt asszem én is ilyesmit mentem. Verseny után együtt mentünk kifelé a szigetről, jót dumáltunk közben.

Itthon ebéd, jégkrém, tompa, de kitartó fejfájás és valahogy már este is van. 

Debrecen maraton 2013

Lement, jól ment! Szerintem kicsit hosszabb volt a pálya, de sebaj :-)
4ó15p55mp. Beszámoló is jön hamarosan!

...

   És akkor jól megkésve, pár szóban a beszámoló. Mert amire még mindig emlékszem, az biztos úgy volt! :)

Szóval már régen beterveztem ezt a verseny, amolyan alapozás záró versenynek. És aztán neveztem is, hogy ne alkudjak meg magammal a vége előtt és ne döntsek inkább a félmaraton mellett. Lesz ami lesz, nekimegyek a maratonnak, hogy legalább lássam hol tartok az IM felkészülésben.

Aztán egészen tűrhetően mentek a hosszú futások, minden hétvégére jutott azért egy 20+ futás, még ha nem olyan sokkal hosszabbak, de azért megvoltak. És két héttel a verseny előtt Szabibácsival letoltunk 6 szigetkört, ami gond nélkül ment, így már biztos volt, hogy Debrecenben nem lesz nagy gond a maratonnal.
   A maraton előtti hétre nagyon odafigyeltem, igyekeztem sokat pihenni, megfelelően edzeni és ami talán a legfontosabb, úgy kajálni, hogy ne legyen gond. És ezek sikerültek is: a verseny előtti két napban már nem ettem se gyümölcsöt, se zöldséget, sokat aludtam és szombatról vasárnapra virradóra meg pláne nagyon jót. Pedig azt már nem is itthon töltöttük, hanem sógoromnál, Sámsonkerten.
   A verseny napja nagy dilemmát adott az öltözködésben. sokkal hidegebb volt, mint ami március végén elvárható lett volna, de tudtam, hogy nem szabad túlöltöznöm, mert akkor egyből az egekbe szökik  a pulzusom és az fog hátráltatni. Azt hiszem jól döntöttem, három vékonyabb réteget vettem felülre. Editnek odaadtam pár fontos frissítőt (csoki, gél, koffein) aztán vártam a rajtot.
  Bár nem voltunk túl sokan, de mivel több táv is egyszerre indult, kellően lassan ment az eleje, így a 8 körös versenyből az első elég lassú lett. A második se volt jó, ott kiálltam pisilni, ami nem jött össze (WC-k nem voltak a parkban meg elég gázos volt...) így ezt a "terhet" vittem magammal, egészen az utolsó előtti körig. A táv fele azzal telt, hogy igyekeztem visszafogni magam.
  20 ás 30 között már arra figyeltem, hogy ameddig csak tudom, tartsam a tempómat, frissítsek rendesen és ne hagyjam, hogy mások tempójában menjek. Ez rendben is volt, nem zuhantam meg, minden rendben volt.
  30 felett kezdtem érezni, hogy lassulok és egyre jobban oda kellett figyelnem a tempó tartására. 33-35 környékén jött el az a pont amikor már nem volt meg az idei tapasztalat, vagyis, hogy olyan távhoz érkeztem amit még nem futottam. Kezdtem lassulni, de egyenlőre nem előzött meg senki és eszembe se jutott, hogy belesétáljak. Volt egy pont a 7. körben amikor éreztem, hogy jó pár futó beállt mögém. Ez vhogy önbizalmat adott, hogy engem használnak iramfutónak. Gondoltam, majd jól leszakítom őket. Aztán mégis inkább kiálltam pisilni az utolsó előtti körben, emiatt kiesett vagy másfél, két perc és elég sokan elmentek, akik eddig mögöttem futottak. De sebaj. A végét még sikerült megnyomnom, leszakítottam egy másik futót, ami persze ennél a tempónál talán viccesen hangzik. Befutottam, vége volt, jól esett. Nem haltam meg, nem volt semmi gond! Jó visszacsatolás az eddigi felkészüléshez.