Essen az eső!

Ha már egyszer lebeszéltem magamat arról, hogy ma bringával jöjjek be melózni. Pedig minden megvolt: bent hagytam a laptopot, lefeküdtem időben, felkeltem időben (!), előző este ellenőriztem a bringát, nem tűnt keménynek a mai délelőtt, nincs meeting amire nagyon fel kellett volna öltözni. De aztán nem, mert kicsit borús az idő, délutánra esőt mondanak és bla-bla. Ennyi. Az amatőr újra felülkerekedett. Kész. Vége. Ebből nem lesz ironman bringázás az életben sem.

láncos story vége

Legalábbis remélhetőleg a vége. Szóval a képen látható nem annyira olcsó, de a szerelő állítása szerint nagyon jó (...) lánc került fel a gépre. Ez aztán tényleg szerszám nélkül szétszedhető.

Illetve a váltó bowdenek is ki lettek cserélve, most frankón vált a gép.

Persze mindig van egy leggyengébb láncszem. Ami most a teleszkóp lenne. Az viszont nem két fillér :-( 

connex lánc

lánc

ennyi :-(

Röviden - ma mentem idén először bringával melóba. A lánc megint előadta amit már tavaly ősszel is a Mátrában, vagyis az egyik szem elengedte magát. Szerencsére volt egyik kollégámnak lánc kinyomója (ja, tudom, h vmi más neve van) és ezzel meg egy laposfogóval (ezt is ma tanultam meg, nekem eddig csípő és harapófogó létezett csak a szótáramban) elvileg megcsináltam. Hát ez a megcsinálás kb 50 méterig tartott. De haza kellett jönnöm, így Szabolcs tanácsát megfogadva, egyetlen jól beállított áttétellel jöttem haza, nem erőltettem, emelkedőkön toltam. 23 kili, ilyen lánccal:

Vivicitta 2013

Ez a verseny most nem rólam szólt. 

Ismét szerveztem a céges részvételünket. Valahogy hiába csinálom már évek óta, folyton elkövetem ugyanazokat a hibákat: későn megy ki a kommunikáció, nincs benne egyediség, stb, stb. Kéne írni egy SOP-t (munkautasítás, leírás, de már csak angol rövidítésekben tudok gondolkodni) amit ilyen esetekben elő lehet venni. 

Szóval a verseny. Mivel Edit mondta, hogy lefutná a 10 kilist és "megengedte", hogy elkísérjem, így tiszta volt, hogy nem a tempóra megyek, hanem, hogy Editre tudjak figyelni, vigyem a vizet, induljunk el időben, ezzel is csökkentve a stresszt. Igy a készüléssel nem is igen foglalkoztam. 

Csak mellékesen jegyzem, meg, hogy egy három hetes diéta végén vagyok éppen és ezen a héten kedden elkezdődtem az Uniqa-s résztávos edzések, amik remélem úgy dimenziót hoznak a futásom világába.

Natehát, Edit jól készült, többször futott 10 kilit itt a lakóparkban, nem féltettem attól, hogy nem tudja lefutni a távot. Viszont az időjárás hirtelen elég melegre fordult, valahogy kimaradt a tavasz vagy mi. Időben indultunk, találtunk parkolóhelyet, felvettük a rajtszámot, tudtunk pisilni, vagyis minden rendben indult. 

Rajt után figyeltem a tempót a polar footpad-l (egyik legjobb decemberi döntésem volt megvenni!) és nagyjából tartottuk a 6 perces tempót, még a nagy tömeg ellenére is. Aztán olyan 5 és 6 kilóméter között Edit kezdett kicsit megzuhanni, de azért nem nagyon. Belassultunk a 6 perces alá. Mondjuk iszonyat meleg volt, így ez szinte természetes volt. 8 körül már a 6:30ba is belecsúsztunk, de nagyon szépen futott, nem sétált bele. Befutottunk, vége volt. A célegyenesben Peti barátom köszönt ránk. Az előző post hozzászólásból kellett megtudnom, hogy félmaratont fut ma. Aztán ma kiderült, hogy tök jó időt futott (1:57) ami nagyon jó idő. Tavaly ugyanitt asszem én is ilyesmit mentem. Verseny után együtt mentünk kifelé a szigetről, jót dumáltunk közben.

Itthon ebéd, jégkrém, tompa, de kitartó fejfájás és valahogy már este is van. 

Debrecen maraton 2013

Lement, jól ment! Szerintem kicsit hosszabb volt a pálya, de sebaj :-)
4ó15p55mp. Beszámoló is jön hamarosan!

...

   És akkor jól megkésve, pár szóban a beszámoló. Mert amire még mindig emlékszem, az biztos úgy volt! :)

Szóval már régen beterveztem ezt a verseny, amolyan alapozás záró versenynek. És aztán neveztem is, hogy ne alkudjak meg magammal a vége előtt és ne döntsek inkább a félmaraton mellett. Lesz ami lesz, nekimegyek a maratonnak, hogy legalább lássam hol tartok az IM felkészülésben.

Aztán egészen tűrhetően mentek a hosszú futások, minden hétvégére jutott azért egy 20+ futás, még ha nem olyan sokkal hosszabbak, de azért megvoltak. És két héttel a verseny előtt Szabibácsival letoltunk 6 szigetkört, ami gond nélkül ment, így már biztos volt, hogy Debrecenben nem lesz nagy gond a maratonnal.
   A maraton előtti hétre nagyon odafigyeltem, igyekeztem sokat pihenni, megfelelően edzeni és ami talán a legfontosabb, úgy kajálni, hogy ne legyen gond. És ezek sikerültek is: a verseny előtti két napban már nem ettem se gyümölcsöt, se zöldséget, sokat aludtam és szombatról vasárnapra virradóra meg pláne nagyon jót. Pedig azt már nem is itthon töltöttük, hanem sógoromnál, Sámsonkerten.
   A verseny napja nagy dilemmát adott az öltözködésben. sokkal hidegebb volt, mint ami március végén elvárható lett volna, de tudtam, hogy nem szabad túlöltöznöm, mert akkor egyből az egekbe szökik  a pulzusom és az fog hátráltatni. Azt hiszem jól döntöttem, három vékonyabb réteget vettem felülre. Editnek odaadtam pár fontos frissítőt (csoki, gél, koffein) aztán vártam a rajtot.
  Bár nem voltunk túl sokan, de mivel több táv is egyszerre indult, kellően lassan ment az eleje, így a 8 körös versenyből az első elég lassú lett. A második se volt jó, ott kiálltam pisilni, ami nem jött össze (WC-k nem voltak a parkban meg elég gázos volt...) így ezt a "terhet" vittem magammal, egészen az utolsó előtti körig. A táv fele azzal telt, hogy igyekeztem visszafogni magam.
  20 ás 30 között már arra figyeltem, hogy ameddig csak tudom, tartsam a tempómat, frissítsek rendesen és ne hagyjam, hogy mások tempójában menjek. Ez rendben is volt, nem zuhantam meg, minden rendben volt.
  30 felett kezdtem érezni, hogy lassulok és egyre jobban oda kellett figyelnem a tempó tartására. 33-35 környékén jött el az a pont amikor már nem volt meg az idei tapasztalat, vagyis, hogy olyan távhoz érkeztem amit még nem futottam. Kezdtem lassulni, de egyenlőre nem előzött meg senki és eszembe se jutott, hogy belesétáljak. Volt egy pont a 7. körben amikor éreztem, hogy jó pár futó beállt mögém. Ez vhogy önbizalmat adott, hogy engem használnak iramfutónak. Gondoltam, majd jól leszakítom őket. Aztán mégis inkább kiálltam pisilni az utolsó előtti körben, emiatt kiesett vagy másfél, két perc és elég sokan elmentek, akik eddig mögöttem futottak. De sebaj. A végét még sikerült megnyomnom, leszakítottam egy másik futót, ami persze ennél a tempónál talán viccesen hangzik. Befutottam, vége volt, jól esett. Nem haltam meg, nem volt semmi gond! Jó visszacsatolás az eddigi felkészüléshez.

pár nap múlva maraton!

OMG...vasárnap maratont futok Debrecenben. Mi lesz itt?!
Rövid helyzetelemzés:
Rosszul fog sikerülni, mert:
- messze nem fogytam annyit, mint szerettem volna. Sőt sztem egyáltalán. Vagy mondjuk mihez képest.
- 2009 óta nem futottam maratont, elfelejtettem hogy kell ( :-) )
- tuti rossz idő lesz és rosszul választom meg az öltözékem
De lehet, hogy jól fog sikerülni, mert:
- egész korrekt módon alapoztam a télen, megvoltak a hosszú futások is
- Szabibácsival másfél hete megfutottuk a 33 kilis tesztünket, ami úgy sikerült, ahogy vártuk, 6 perces tempón belül és nem is haltunk meg.
- Debrecen jó hely, a pálya 8 körös, talán nem uncsi, de nem is az az elszédülős, mint az ultrafutások, ahol 900m-s körön kell menni hosszú órákon át.

Naszóval. Célidő? Hát igen. 4:12 lenne korrekt és azért reális is. 30ig tuti nem lesz gond, kivéve, ha addig megbetegszem, valaki térden rúg vagy kínzó hasmenés gyötörne. 30tól viszont tuti jönni fog a lassulás, hacsak nem találok egy jó 6 perces nyulat magamnak.
Addig alszom sokat, még tolok egy laza 7.5km futást holnap, utána pihenek.

Madár

Nincs köze a sporthoz, de szépen látszik a blog kezdetekor készült madáretető hasznossága. Oh-yeah.

S lőn a madár benn eszik