félmaraton PB

Jó régóta jegelődik itt ez a sablon, hát még gyorsan megírom Nagyatád előtt. Cserébe rövid leszek, hogy ne riasszam el a lehetséges olvasókat :-)

Tehát. Az úgy volt, hogy beterveztem az Orfű triatlont, azon belül is az Olimpiai távot. de aztán párom egyéb elfoglaltsága miatt ez nem jöhetett össze, így maradt a B terv, futni egy jó félmaratont, a nagyon családias Dunavarsány félmaratonon.

Még a Vivicittán szembesültem a ténnyel, hogy régi-régi nagyon jó barátom, Peti elkezdett elég komolyan futni és sikeresen abszolválta a félmaratont, így hát bedobtam neki, hogy ha már egyedül maradtam hétvégén, jöjjön át, sütünk-főzünk, aztán futunk egy jó félmaratont. Ez be is jött, szombaton egy jó kis beszélgetés, thriller nézés, vasárnap meg futás.

Pár héttel a verseny előtt kezdődtek el az Uniqa-s résztávos edzések és ezeknek már ekkor éreztem jótékony hatását. Súlyomat már egész elfogadható szintre sikerült lenyomnom, hála a három hetes diétának is, ráadásul a verseny előtti héten sikerült betartanom, a feküdj le időben, aludj jó sokat tanácsot.

A versenyen most már nem csak 4km és félmaraton volt, hanem 30km is, ez elég szépen átvonzott pár jó környékbeli futót, így megint eséllyel indultam a dobogós helyért :-) De most komolyan, pár éve, 1:44:xx idővel korcsoportos harmadik lettem...

Natehát rajt. Igyekeztem kiegyensúlyozottan futni, de tartani azt a tempót ami egy lehetséges PB-hez kell. 1:43-t éreztem reálisnak. Hála a sebesség mérő polar kütyünek, folyamatosan láttam milyen tempóban futok, ez nagy segítség volt. Az elején páran elfutottak mellettem, de nem hagytam, hogy ez felborítsa a tempóm.

Olyan 12 km környékén megdöbbenve tapasztaltam, hogy még mindig jó erőben vagyok és meg tudtam előzni két olyan futót, akiket biztosan jobban tartottam. Ekkortájt ért be a srác, aki kicsit később rajtolt és eleve olyan ufónak éreztem. Rendes volt, jó darabig együtt mentünk. A pálya kijelölése elég gáz volt, mint utóbb kiderült a polgárőrök csesztek eljönni, így azokon a helyeken, ahol ők kellett volna mutassák az utat, nem volt senki. Szerencsére emlékeztem az útvonalra, de sokan voltak akik nem voltak ilyen szerencsések és többet futottak a kelleténél. Natehát jól ment a tempó, a sráccal néha belekarcoltunk a 4:30as tempóba is - soe gondoltam volna. Aztán ő elköszönt és begyűjtotta a rakétákat én meg néztem hátra, hogy beér-e valaki. Nem ért. Tartottam a tempót, talán néha belassultam 5p/km tempóra, de a végén sikerült 1:42vel célba érnem! Nagyon örültem, 8. lettem a 28 férfi indulóból. Egy kis tévedés kapcsán ismét dobogós, korosztályos harmadik lett - hiába a hagyományok - de mint később kiderült jogtalanul hozhattam haza az üveg bort.

Petinek is nagyon jól sikerült, hihetetlen, mosolygós hajrával ért célba 1:54es idővel. Basszus, pár év és simán le fog hagyni!

Aztán vértunk-vártunk az eredményhirdetésre, kicsit az eső is nekikezdett, de nem nagyon. A verseny amúgy jópofa, tuti jövőre is eljövök, ha épp ráérek és nem lesz más :-) a frissítés aranyos, de megfelelő, a befutócsomag lutri, de jó, egyszóval ahogy a vaterán szoktam értékelni a partnereket: "mindenkinek ajánlom! +++"

csúcsterhelés - kerékpár

gátvéder

Múlt héten sikerült egy hét szabadságra elszakadnom bentről. Szerencsére párommal már korábban sikerült megbeszélnem, hogy ezt kihasználva szeretnék majd reggelente elmenni bringázni, ahogy tettem ezt eddig majd' minden évben. Persze az outit nem viszem azokra az utakra, de a monti kiváló ha felpattintom a 2006os IM váltóban debütált slick gumikat.

zoknicsárda

Vasárnap Duna maraton (erről még írok majd), így hétfőn cuccoltunk és persze kicsit későn értünk le, aznap már nem is tekertem. Keddtől vasárnapig bezárólag viszont igen, volt, hogy csak 30 kilit, de volt, hogy 60-t. Ezek nem hosszúak, hiszen egy IMre a 100+ tekerések számítanak a legtöbbet, viszont nem is ez volt a terv, hanem hogy viszonylag sokat toljak bele a hétbe. Az útvonalat nem cifráztam túl, kizárólag a Tiszacsege - Tiszafüred viszonylatban mocorogtam, legalább egyik irányban a gáton. A gát király hely, néha vannak kocsik, de főleg bringások és főleg-főleg a magány. A vége felé már néha kifejezetten terhes volt felülni a bringára, de azért azt remélem, hogy az összetekert 305 km beépül most a szervezetembe és Nagyatádon még hálás leszek, hogy párom elengedett tekerni.

Mellesleg voltunk a Patkó Csárdában is meg a híres csegei Halászcsárdában is, ahol iszonyat durván finom a halászlé.

csúcsterhelés - futás

Tegnap megejtettük Szabibácsival az utolsó hosszú futásunkat a Margit szigeten. Ezt a szokásos módon ugye dokumentáltuk is. 6 kört terveztünk és le is ment mind a hat, különösebb gond nélkül. Sőt, a tempó olyan jó volt, hogy egészen az ötödik körig fokozóban mentünk, vagyis körről körre javítottunk az időnkön. Jóleső érzés volt. Megerősített abban, hogy a futásom rendben van, ergo ha ésszel csinálom meg a bringát és nem nyírom ki magam, akkor menni fog Nagyatádon a 42 kilóméter. A kérdés csak az, hogy sikerül-e 5 órán belül lefutnom, belesétálás nélkül vagy elgyengülök fejben és kicsúszok ebből az időből. További tapasztalat, hogy inni és kajálni KELL. Akár hiányzik a zaba, akár nem, nincs mese. Szendvics, műzliszelet, akármi. A zselével meg csak módján. Elfeleztünk ugyanis egy adag nemtommit és szinte másodperc pontosan egyszerre jött ránk a foshatnék. Vagyis zseléből én nem tudok ironmant csinálni, kell a szilárd, klasszikus tápanyag. Naszóval futás rendben, még a kerón lehet egy kis formát hozni az úszás meg le van szarva, azon nagyon úgyse lehet menni, max abban bízhatok, hogy neoprénes úszás lesz és akkor pár percet nyerek a vízben.

Ezt a képet meg most találtam, valahogy ideillik, asszem:

jön a hétvége

Nem újdonság, ez hetente megesik :-)

Úgy volt, hogy akkor szombaton átúszom a Balcsit, vasárnap meg jól összetöröm magam a Duna maratonon. Hát ebből az úszás ugrott, mert tolják egy héttel, amikor tuti nem lesz jó. De a Duna maratont már nagyon várom. Izgulok, hogy rendben legyen a gép és az új teló is szuperáljon, izgulok, hogy bírjam végig az emelkedőket és ne fossak nagyon a lejtőktől sem. Na, kivi vagyok. Majd írok beszámolót. (jah, ahogy eddig is...)

Most az úszás

Néha, mikor arra keresem a választ, hogy miért a triatlon a hobbim, azt válaszolom, hogy azért mert a három sportágból mindig van amit épp nagyon szeretek és amellett jó kiegészítő a másik kettő. Na, hát ez így van. De ez azt is jelenti, hogy valamelyiket - leginkább amelyik épp nem úgy megy - kifejezetten utálom, halogatom csinálni. Na, hát ez most az úszás. Pedig több lehetőség is van, először is az Uniqa-s edzések, aztán a Sportház uszi - leánykori nevén Sportmax - és hát ha itthon vagyok, akkor az Erzsébeti.

De ma valahogy nem sikerült a 4:40es kelés. Őszintén szólva ez nagyon ritkán sikerül. És most már megint nem látom esélyét, hogy az olcsóbb, 7 ezres tagdíjhoz tartozó havi 4 alkalmat lejárjam. Jövő hten szabi, utána meg már lassan Ironman. És különben is, reggel 6:05re én képtelen vagyok odaterelni magam a Sportmax 2-höz átöltözve meg minden. Meg aztán sokan is vagyunk a sávban. Mert amúgy tök jó, feladatozunk, határozottan fejlődök is, ami jó és megnyugtató érzés. Csak egyszerűen most képtelen vagyok beletolni azt a kis plusz energiát, hogy lefeküdjek időben és fel is keljek. Pedig ez lenne az alap hozzáállás mindhárom sportághoz. Na, talán majd visszajön a kedv.

Igazság szerint most az Ironman-t is máshogyan várom, mint eddig. Mivel elhatároztam, hogy szünet jön, vagyis ilyen hosszú versenyeket nem akarok csinálni, ezért kicsit várom már, hogy vége legyen a felkészülésnek. Hogy lazítani lehessen végre. Csak meg akarom csinálni, hogy tisztességgel kiszállhassak. Persze jó lenne PB, de ha akár egy perccel is jobb lesz, mint a 2009es 13 óra 28 perc, én már boldog lennék.

VDO sucks Cateye rulez

Elnézést az egyszerűségért, de így van.
Mi is történt?
Ugye amikor a Wiliert megvettem vettem hozzá egy vezeték nélküli órát, mert az menő. Egy VDO valamit vettem 15E körüli összegért. Mint kiderült a felsővezeték olyan szinten bezavar, hogy adott szakaszon nem mér az óra semmit. Ment a szenvedést, teszteltem másik órát, stb, végül (mivel pénz vissza nincs) vettem egy drágább VDO-t ami vezetékes. Két dokkolóval, egyik az outira, másik a montira, mert azon pont meghalt a régi jó öreg Catey Mity 2-m.
OK, érdekes, mert mér magasságot, sok adatot megjelenít egyszerre és két külön kerón is használható. De elég lassan mér (4mp-s átlag alapján!!) és csak felenként mutatja a sebességet is. Ráadásul gyorskötözővel kell rögzíteni a dokkolóját a kormányhoz vagy stucnihoz. Ja, még egy jó tulajdonság - 90 fokban elforgatható a dokkolója, így kormányra és stucnira egyaránt felrakható.

Nadehátszóval. A BalatonMan előtt jól lemostam a Wiliert és talán ez volt az ami miatt később a VDO jeladó betojt. És ez mikor máskor derült volna ki mint a versenyen, amikor elindultam a bringán. Eh. A legjobbkor. Itthon próbáltam, de nem sikerült életet lehelni belé. Neten 2.400 Ft + szállítás a dokkoló készlet ami még elviselhető, de hát a következő mosáskor megint tönkremegy?! Ekkor hopp beugrott, hogy a régi nishiki fent figyel a padláson, rajta a jó öreg cateye astrale 8 ami vezetékes és még pedálfordulatot is mér. Igaz emelkedést meg hőmérsékletet nem, de kit érdekel. Régi bringáról leszed, elemet kicserél aztán rájön - ezt csak kormányra lehet felszerelni. Oh. Hát akkor eddig ezért nem raktam fel. Totális kétségbeesés, írás az index fórumba, majd kézzelfogható tanács nélkül maradás. Másnap viszont mentünk anyuékhoz és alig mellettük van egy régi bringás srác. Benéztem. VDO nyista (meg is értem) viszont van egy konzolja. Mivan?! Állat! Karbon ergo nem túl nehéz és 2.500 pénz, viszont ezzel már aznap rögzíteni tudom a jó kis cateyet. Kérem! Köszönöm.

Imhol valáak az képek végeredményről. Ma teszteltem 120 km-n, jó! :)

Erre most...

Erre most tényleg esik :-( Mivel hétfő/kedd nem voltam, tegnap bent hagytam a gépem és ma akartam keróval menni. De most esik és nem akarok összesározódni, aztán bénázni. Sebaj. Hazajövök időben és montival csapok egy gyors 30 kiliset. Jó terv!

Jah és persze adós vagyok még ezekkel:
- Dunavarsány félmaraton PB leírása
- BalatonMan 70.3 leírása
- Mátra monti hétvége csak pár szóban.

Hamarosan...