Néha, mikor arra keresem a választ, hogy miért a triatlon a hobbim, azt válaszolom, hogy azért mert a három sportágból mindig van amit épp nagyon szeretek és amellett jó kiegészítő a másik kettő. Na, hát ez így van. De ez azt is jelenti, hogy valamelyiket - leginkább amelyik épp nem úgy megy - kifejezetten utálom, halogatom csinálni. Na, hát ez most az úszás. Pedig több lehetőség is van, először is az Uniqa-s edzések, aztán a Sportház uszi - leánykori nevén Sportmax - és hát ha itthon vagyok, akkor az Erzsébeti.
De ma valahogy nem sikerült a 4:40es kelés. Őszintén szólva ez nagyon ritkán sikerül. És most már megint nem látom esélyét, hogy az olcsóbb, 7 ezres tagdíjhoz tartozó havi 4 alkalmat lejárjam. Jövő hten szabi, utána meg már lassan Ironman. És különben is, reggel 6:05re én képtelen vagyok odaterelni magam a Sportmax 2-höz átöltözve meg minden. Meg aztán sokan is vagyunk a sávban. Mert amúgy tök jó, feladatozunk, határozottan fejlődök is, ami jó és megnyugtató érzés. Csak egyszerűen most képtelen vagyok beletolni azt a kis plusz energiát, hogy lefeküdjek időben és fel is keljek. Pedig ez lenne az alap hozzáállás mindhárom sportághoz. Na, talán majd visszajön a kedv.
Igazság szerint most az Ironman-t is máshogyan várom, mint eddig. Mivel elhatároztam, hogy szünet jön, vagyis ilyen hosszú versenyeket nem akarok csinálni, ezért kicsit várom már, hogy vége legyen a felkészülésnek. Hogy lazítani lehessen végre. Csak meg akarom csinálni, hogy tisztességgel kiszállhassak. Persze jó lenne PB, de ha akár egy perccel is jobb lesz, mint a 2009es 13 óra 28 perc, én már boldog lennék.
