Lement, jól ment! Szerintem kicsit hosszabb volt a pálya, de sebaj :-)
4ó15p55mp. Beszámoló is jön hamarosan!
...
És akkor jól megkésve, pár szóban a beszámoló. Mert amire még mindig emlékszem, az biztos úgy volt! :)
Szóval már régen beterveztem ezt a verseny, amolyan alapozás záró versenynek. És aztán neveztem is, hogy ne alkudjak meg magammal a vége előtt és ne döntsek inkább a félmaraton mellett. Lesz ami lesz, nekimegyek a maratonnak, hogy legalább lássam hol tartok az IM felkészülésben.
Aztán egészen tűrhetően mentek a hosszú futások, minden hétvégére jutott azért egy 20+ futás, még ha nem olyan sokkal hosszabbak, de azért megvoltak. És két héttel a verseny előtt Szabibácsival letoltunk 6 szigetkört, ami gond nélkül ment, így már biztos volt, hogy Debrecenben nem lesz nagy gond a maratonnal.
A maraton előtti hétre nagyon odafigyeltem, igyekeztem sokat pihenni, megfelelően edzeni és ami talán a legfontosabb, úgy kajálni, hogy ne legyen gond. És ezek sikerültek is: a verseny előtti két napban már nem ettem se gyümölcsöt, se zöldséget, sokat aludtam és szombatról vasárnapra virradóra meg pláne nagyon jót. Pedig azt már nem is itthon töltöttük, hanem sógoromnál, Sámsonkerten.
A verseny napja nagy dilemmát adott az öltözködésben. sokkal hidegebb volt, mint ami március végén elvárható lett volna, de tudtam, hogy nem szabad túlöltöznöm, mert akkor egyből az egekbe szökik a pulzusom és az fog hátráltatni. Azt hiszem jól döntöttem, három vékonyabb réteget vettem felülre. Editnek odaadtam pár fontos frissítőt (csoki, gél, koffein) aztán vártam a rajtot.
Bár nem voltunk túl sokan, de mivel több táv is egyszerre indult, kellően lassan ment az eleje, így a 8 körös versenyből az első elég lassú lett. A második se volt jó, ott kiálltam pisilni, ami nem jött össze (WC-k nem voltak a parkban meg elég gázos volt...) így ezt a "terhet" vittem magammal, egészen az utolsó előtti körig. A táv fele azzal telt, hogy igyekeztem visszafogni magam.
20 ás 30 között már arra figyeltem, hogy ameddig csak tudom, tartsam a tempómat, frissítsek rendesen és ne hagyjam, hogy mások tempójában menjek. Ez rendben is volt, nem zuhantam meg, minden rendben volt.
30 felett kezdtem érezni, hogy lassulok és egyre jobban oda kellett figyelnem a tempó tartására. 33-35 környékén jött el az a pont amikor már nem volt meg az idei tapasztalat, vagyis, hogy olyan távhoz érkeztem amit még nem futottam. Kezdtem lassulni, de egyenlőre nem előzött meg senki és eszembe se jutott, hogy belesétáljak. Volt egy pont a 7. körben amikor éreztem, hogy jó pár futó beállt mögém. Ez vhogy önbizalmat adott, hogy engem használnak iramfutónak. Gondoltam, majd jól leszakítom őket. Aztán mégis inkább kiálltam pisilni az utolsó előtti körben, emiatt kiesett vagy másfél, két perc és elég sokan elmentek, akik eddig mögöttem futottak. De sebaj. A végét még sikerült megnyomnom, leszakítottam egy másik futót, ami persze ennél a tempónál talán viccesen hangzik. Befutottam, vége volt, jól esett. Nem haltam meg, nem volt semmi gond! Jó visszacsatolás az eddigi felkészüléshez.
