Tegnap futottunk egyet Édes Szabi barátommal. Ez már a második alkalom, hogy van olyan kedves és eljön hozzám, hogy együtt fussunk az igen uncsi lakóparkban. Ő itt dolgozik, én meg itt lakom. Neki jó, mert nem egyedül fut és végre síkon, nekem meg jó, mert nem egyedül futok és egy idő után tuti hajtani fog az ő tempója.
Persze a fejlődési potenciál igen eltérő - vagyis ő sokkal kevesebb edzéstől tudna sokkal jobbat menni - de én szorgalommal igyekszem ezt kompenzálni. Hát, majd meglátjuk meddig sikerül.
De a ami a legnagyobb meglepetés, hogy ma reggelre egyáltalán nem gyulladt de a térdem, ahogy eddig szinte minden futásnál szokott! Jó lenne tudni miért. Ilyenekre gondoltam, valószínűségi sorrendben:
1) a tegnapi hideg idő segített abban, hogy a gyulladás ne jöjjön elő
2) sikerült olyan tempót mennünk, ahol a talajfogás pont jó volt plusz még figyeltem is a térdemelésre, kartartásra és ez összességében egy jobb futóstílust eredményezett
3) az a nagyon kevés bemelegítőmozdulat amit futás elején tettem pont elég volt
4) a múlt héten bekapkodott homeopátiás cuccok most kezdték el kifejteni hatásukat.
Akárhogyis van, szerdán megint futok, minimum ugyanennyit és megpróbálok mindent ugyanígy csinálni, aztán majd meglátjuk.