sportorvos

Ma újból ellátogattam a sportorvoshoz, elsősorban azért, hogy a licenszt megszerezhessem. Na nem mintha bárhol is dobogós helyezés lenne kilátásban, de mégis. Mivel vidéki vagyok, ezért nem a Sportkórházba kell mennem (asszem halleluja), de helyben sincs sajnos, így Szigetszentmiklósra kell menjek. Tavaly, illetve párszor korábban már voltam és azt kell mondjam, határozottan fejlődik az eljárás. A doki ugyanaz az idős ember, totál ugyanazokkal a poénokkal évről évre (úszni tud? na és biciklizni?), de tavaly és idén már elküldött EKGra is. Korábban a fenti keresztkérdések után rányomta a bélyegzőt a lapomra.

De a lényeg, hogy korábban hiába próbáltam időpontot kérni vagy ha kaptam is, akkor is tömegek vártak, szóval egy merő nightmare volt, mára odáig jutott a SzSztmiklósi egészségügy, hogy sorszámot kap az ember, behívják és az egész nem is tart olyan sokáig, mint ahogy az ember gondolja. Persze várni így is kell, szocio-drámákkal így is találkozunk a folyosón, várakozás közben, de mégis. Valszeg az EKG-s hölgynek felüdülés volt egy szűkszavú, hülyeséget-nem-kérdező, türelmes páciens. Odáig jutottunk, hogy megdicsérte az alacsony pulzusomat is. Hát röviden ennyi a mai történés, alig 10 után már az utcán voltam a sportorvosimmal: "alkalmas, versenyezhet".