...

emlékszem, amikor főiskolás elsőéves voltam (másodjára) és megint ott álltam, hogy no more chance, this is the last one, és egyetlen estém volt, hogy közgázból megtanuljam két félév anyagát és le is szigorlatozzak másnap. számolgattam, hogy hány tétel van, hány óra van hátra a szigorlatig, ergo hány perc jut egy tételre. aztán volt, hogy azt mondtam, oké, aludjunk kicsit. és persze nem tudtam aludni. felkeltem, folytattam a tanulást. megint próbáltam aludni, megint nem ment. végül feladtam és fennmaradtam, tanultam, közben próbáltam megnyugtatni magam, hogy minden megteszek, menni fog. rommá cigiztem magam másnap reggel, ami zombi módban nem igazán esik jól. és végül átmentem, hármassal. főleg azok a tételek mentettek meg, amiket már másodjára tanultam és még értettem is úgy valahogy. szóval akkor kialakult egy érzés ami előtte sosem volt. az a most van vége, miért nem készültem hamarabb, holnap kivégzésre megyek érzés. és bámulatos, de azóta oly sokszor visszajön. volt, hogy egy fizikai munkára mentem és előző nap nem tudtam aludni. attól féltem, hogy egy kőműves melóban nem állom meg a helyem?! nevetséges. aztán persze most az egyetemen is volt, főleg a záróvizsga előtt. na és persze most is ez van. van egy ember. akire készülni kell. akinél nem tudod mire számíts. mert annyi mindent kért, hogy amit majd bemutatok holnap meg jövő hét hétfőn, arra egy év felkészülés kellett volna. és én csak most jutottam el oda, hogy rászánjam a hétvégét is a készülésre, ergo dolgozom.
dolgozom és a leg frusztrálóbb, hogy nem tudom - azon dolgozom, hogy az átlagosnál jobb legyek, vagy azon kell teperjek, hogy lecsúszott értékelésemet valamennyire rendbe hozzam...

Második hét

És persze rögtön egy gyónással kell kezdjem: tegnap megvolt az első elhajlás. Majd megőrültem egy jó kis finom nyers baromfi virsliért, de erős voltam. Egy darabig. Sajnos tegnap reggel az úszás óta fáj a torkom és ez csak erősödött, gondoltam eszek rá fokhagymát. Azt meg ugye pirítóssal kell, ami este nem annyira jó, de hát egyszer belefér. Na akkor már egy darab virsli is belefér. Kurvaélet, most már minden mindegy: egy jó kis lidl-s joghurt, az öt nyers virsli és még két-három kis szelet pirítós fokhagymával. Ennyi. És persze 9 körül.
Ma reggelre szerencsére nem ment feljebb a súlyom a hétfő reggelinél, úgyhogy folytatom a diétát. Cserébe a mai 10 deka sonkáról lemondok, marad a gyümölcssaláta.

második nap

tegnap, hétfőn elkezdtem ismét a három hetes fogyókúrát. vagyis diétát na. tegnap igen rosszul voltam, de lehet, hogy ez inkább a reggeli úszásnak tudható be, de ma már minden oké volt, még a gyötrő éhség érzet is kevésbé jelentkezett. este voltam futni, utána örömmel toltam be a 15 deka sonka és egy szelet sajt (helyett 21 deka sonka és 3 szelet norbi update1 sajt) -t. na remélem holnap megint kevesebbet mutat majd a mérleg. felüléseket is kellett volna csinálni, de ahhoz már most nem volt lelkierőm. ahogy a dinsztelt hal elkészítéséhez sem lesz most, úgyhogy majd veszek holnap vmi halat meg rizst a tesco kajálós részen. különben is mi az, hogy dinsztelt hal?!

na buék

új év. fogadalmak. de most tényleg. és ma csinálok sok mindent, amit az évben szeretnék. és megpróbálom nem csinálni amit nem szeretnék, pedig szoktam.
fogyás - de tényleg, cél80-82 Kg de jó lenne 78. csak h beleférjek a slim fit ingekbe, mert k drágák voltak
munka - karrier. rágyúrok, most nagyon
tanulás - egyenlőre csak tőszavakban. Megpróbálom Bebizonyítani Agamnak.
család - egyértelmű
sport - im. egy jobb im. vagy egy akármilyen
sok alvás, kevés farmville. na ennyi.

Most már tényleg...

De tényleg. Nincs többé mellébeszélés, handabanda. Holnaptól, na jó, mááától elkezdek lefogyni és meg sem állok 83 kilóig, majd ott, némi megtorpanás és ünneplés után tovább sanyargatva magam lemegyek 78 kilóra. És megnyerem az Ironman-t! Na jó, mondjuk meg nem nyerem, de beérek valahol 12:30 és 13 óra között. Tegnap regeli súlyom, 92 Kg, volt a plafon. Vagy ama reggeli ami nem mértem.
A taktika az volt, hogy minél gyorsabban el akartam fogyasztani az itthoni csoki és bejgli készletet, hogy aztán minden zavaró körülményt kizárva, nyugodtan lehessen diétázni. De csak nem fogynak el ezek a cuccosok. Taktikát váltok. Norbi update, saláta, rendszeres testmozgás, akár még az alibi 2*25 felülés is, de mindne nap legyen valami.

Más. Karácsony. Jó volt, de utazni is kellett. Akartam írni bővebben, de most nincs kedvem. Később még ennyi se lesz. Sebaj. Ajándékok - legyen itt egy ami poén és páron családjától kaptam :)

...jah, nem a laptop volt az ajándék, hanem a tartó, ami alá fekve beférek, így este vagy reggel ágyból tudom nézni a letorrentezett horror filmeket woooaaa

Lopott Idő

Na ezt ne nézze meg senki. Anyósom még itt van, ezt kihasználva elmentünk moziba és erre esett párom választása, mert hogy romantikus meg sci-fi, így elvileg mindketten kaptunk volna valamit a filmtől. Ehelyett nagy sz@r volt, a végére meg már pisilnem is kellett, mint az állat, így csak azt vártam mikor hal már meg vmelyik főhős. Nem részletezem, de elég nulla a film. Nemhogy játszottam volna szegény manóval, aki úgy várt már itthon, hogy még soha. Most az ágyban vár, eddig az én helyemen aludt, most anyáén, így ő ma a nagyival alszik. háháhá, jól kitalálta a kistökös.

Pazar Zaba

Avagy Sushi vacsi a Westinben.

Jaj. Futópados kocogás és 2x25 alibi felülés után lezúztam kajolni. A terv az volt, hogy halkat eszem mindenféle egészségtelen köret nélkül, mivel ma vagyok itt utoljára, reggel repülök haza.

Na de aztán láttam, hogy sushi este van, vagyis büfé, meg süttetés miazmás. Imádom a sushi cuccost, a mindenféle halat és hogy még süttetni is lehet az maga a menny. Szóval laptopozás, közben borozgatás - sajna egyedül - szép lassan becsiccsentés és közben tenger gyümölcsei. Isteni volt, de tényleg. Körbe kiöltözött emberek, ilyenkor valahogy azt gondolom én is vmi k fontos valaki vagyok, ha megéri a cégnek az, hogy itt legyek egy ilyen szállodában és sushi-t pakoljak az arcomba. Mellettem lévő asztalnál iszonyat fárasztó teátrális angol szövegelés ment, vhogy az volt az érzésem, hogy a - feltehetően angol anyanyelvű - faszi el akarja kápráztatni a stílusával a lengyel csajt. Még jó, hogy ott volt a laptop, így dolgozni is tudtam, nem kellett odafigyelnem.

A mérleg: hideg előétel mindenféle halcucc, plusz zöldségség. Főétel: "I love fish, I would taste everything. OK, sir" ergo mindenből sütöttek egy kicsit. Ja és nem kell ott helyben ácsorognod, megvárnod amig a pulcsid/inged átveszi az égett zsírszagot (lásd Trófea), hanem megkérdezi hol ülsz és kihozza. A végén, persze toltam egy kis fagyit (gyónás folyamatban), de hát ez finom volt és elhatároztam jövő héttel megint megcsinálom a három hetes diétát. Még egy pohár bor, 6 elküldött email, +1 megfogalmazva fejben a főnöknek, de a spiccességre való tekintettel inkább el nem küldve.

A szobába felérve búcsút mondtam egyik lábkörmömnek, valszeg a futópad hatása, ennyi baj legyen. Na jó éjt.