Tegnap megejtettük Szabibácsival az utolsó hosszú futásunkat a Margit szigeten. Ezt a szokásos módon ugye dokumentáltuk is. 6 kört terveztünk és le is ment mind a hat, különösebb gond nélkül. Sőt, a tempó olyan jó volt, hogy egészen az ötödik körig fokozóban mentünk, vagyis körről körre javítottunk az időnkön. Jóleső érzés volt. Megerősített abban, hogy a futásom rendben van, ergo ha ésszel csinálom meg a bringát és nem nyírom ki magam, akkor menni fog Nagyatádon a 42 kilóméter. A kérdés csak az, hogy sikerül-e 5 órán belül lefutnom, belesétálás nélkül vagy elgyengülök fejben és kicsúszok ebből az időből. További tapasztalat, hogy inni és kajálni KELL. Akár hiányzik a zaba, akár nem, nincs mese. Szendvics, műzliszelet, akármi. A zselével meg csak módján. Elfeleztünk ugyanis egy adag nemtommit és szinte másodperc pontosan egyszerre jött ránk a foshatnék. Vagyis zseléből én nem tudok ironmant csinálni, kell a szilárd, klasszikus tápanyag. Naszóval futás rendben, még a kerón lehet egy kis formát hozni az úszás meg le van szarva, azon nagyon úgyse lehet menni, max abban bízhatok, hogy neoprénes úszás lesz és akkor pár percet nyerek a vízben.
Ezt a képet meg most találtam, valahogy ideillik, asszem:
Ezt a képet meg most találtam, valahogy ideillik, asszem:





