Siófok félmaraton 2015

Bakker, de őszülök!

Egyszer már voltunk pár éve, akkor hidegebb volt, de nem volt egy rossz verseny. bár akkor a tipikus behalós volt, amikor az utolsó kilóméterek már nagyon fájtak, mert elfutottam az elejét. Most sem voltunk bomba formában Szabibácsival, de gondoltuk lefutjuk, akármilyen is lesz. Olyan 1:52-t gondoltunk reálisnak, de azért reménykedtünk egy 1:50-ben. Szerencsére jó idő volt, megint bejött a tuti: futásnál leöltözni kell. Szóval térd alá érő nadrág, atléta és rá rövidujjú. Szabi ennél merészebb volt, rövidnadrág, rövidujjú. Kemény :)

Nekiindultunk. Tartottuk az 5:10 - 5:15 körüli kiliket és nem fáradtunk. Jó, az első körben nem is szabadott volna. Szinte végig előzgettünk. A Balaton part melletti sétányon durva volt, ugyanis nagyon erős oldalszél volt és a hullámok többször becsapatak vízzel. De menni kellett nem volt mese. Gyorsan telltek a kilik, körönként mindíg mondtam milyen tempót írt a V800-as az előző kilóméterre. Alig akartam hinni a szememnek, de egyre jobb kiliket mentünk, sőt szinte tök egyformákat. %:03 és 5:10 között voltunk és nem fáradtunk. Aztán olyan 18.5 körül kezdtem el érezni, hogy kifogy a kraft, de szerencsére Szabi húzott, én meg talán őt. Az uccsó kilit meg is nyomtuk mint állat, kinéztünk két célpontot, mindkettőt lehajráztuk. Végeremény: 1:48:33 vagyis 5:09-es ezrek. Hát erre nem mertem volna gondolni, a mostani súlyomal meg a hiányzó résztávos edzésekkel. Már ki is találtam, hogy Debrecenben nem a maratonra készülök, hanem ott is félmaratont futok (mint az utóbbi években) viszont rámegyek az 1:40re.

emlékverseny

Most aztán leírom még ameddig friss az élmény. Két helyről is ajánlották ezt az emlékversenyt, pont jól is jött ki, mert Tatán volt, volt táv a fiamnak is és egy tempós 14 km jól jött a jövő szombati Siófok félmaraton előtt. Az időjárás is ígéretes volt és be is jött. Volt ugyan eső tegnap, de egy kevés sáron kívűl semmi nem volt. 

Kimentünk időben, de csak azért jött ez össze mert nagyon közel volt :) volt parkoló, minden ideális. Márkot elláttam jótanáccsal, aztán beálltunk a gyerek rajthoz. Meglepődtem, hogy milyen kevés kiskölök jött el. Rajt. Márk persze nekiiramodott, mintha 200 métert kéne futni. Nem akart leszakadni az elejétől. Aztán beálltunk egy tűrhető tempóra, de még ekkor is féltem, hogy be fog halni. Fordító és még mindíg ment neki. Kicsit lassultunk a vége felé, de átlag 5 percessel (!!!) behúztuk. És ami a legjobb, hogy ezzel dobogóra is tudott állni. Büszke vagyok rá.

Délben jött a két körös, 14 kilis táv. Gondoltam elindulok 5 percesben, aztán meglátjuk tudom-e tartani. Kicsit féltem, mert elég sok gyorsnak kinéző csóka gyűlt össze. Naszóval toltam a tempót, néha gyorsabb voltam, néha kicsit kimentem, de összességében jól ment. Jó a V800-ban, hogy automatikusan köridőt mér egy kilinként és zizeg is, ergo le lehet csekkolni a tempót. Volt társaságom is, de az első kör második felében leszakadt rólam. Aztán be tudtam előzni pár embert. Jött a második kör, mondom tartom a tempót ameddig megy. Két újabb embert meg tudtam még előzni, bár engem is megelőzött valaki. Jó érzés volt, hogy megy, van bennem szufla. Kerek öt perces átlaggal lement a 14.1 km, de sajnos még korosztályos dobogót sem csíptem meg. Talán majd egyszer.

Ezek vannak - kivonat

Na gyorsan, mert valahogy sosem jutok el ideáig, hogy leírjam, de ezekről írtam volna, ha leülök a gép elé és éppen nem játszok vagy facebook-ozom vagy endomondo-n nézem, hgy ki mennyit futott:
- tavasszal voltam a bécsi félmaratonon. érdekes volt, első külföldi verseny volt amire elmentem.
- vettem egy new balance cipőt mert jól le volt árazva és pont volt a méretemben. csak később jöttem rá, hogy nem "supported", hanem neutral, így nem a legjobb. amúgy a cipőfűzője egy gané, meg amúgy is lilul tőle a körmöm, szóval maradok a jól bevállt asicsnél. egy előnye azért van a cipőnek: egészen könnyú, 300g alatti súlya van. ez azért kellemes
- Budaörsön is futottam félmaratont, ugyanaz a kollégám hívott el ide, aki bécsbe is. nagyon jó kis verseny, tök olcsó és kiválló, ismétlem: kíválló az ellátmány. jövőre is megyek.
- mindkét fenti félmaratonon szinte ugyanolyan időt futottam, pedig nem vagyok jó formában
- vettem egy polar V800-t (yeah) és egyenlőre nagyon szeretem
- voltam állapotfemérésen az ensportnál, miután olyan jót olvastam róla Snatch barátom blogjában. jó volt megcsinálni, persze egyenlőre nem követem amit ott javasoltak. Tipikus én...
- Márkot elvittem Zsámbkéra futóversenyre is bitang ügyes volt! második lett a korosztályában a fiúk között (összetett 3.) és nagyon örült, én meg nagyon büszke voltam. sok van ebben a legményben!
- kicsit meg vagyok fázva sajnos, sztem leghamarabb szerdán futok újra.
Hát ezek vannak.

akvárium update

Na ez offtopik, de ma futás helyett akváriumot takarítottam. Ráfért már, mert a költözés óta nem volt részleges vízcsere, sőt a szűrőt is csak egyszer tisztítottam ki. Bocsánat a haltársadalomtól.

A költözést igen megsínylette az ökoszisztéma, a középső növény azóta inkább csak haldoklik. Az egyik nyúlcsigám és az almacsigám pár napon belül kipurcant (talán a tatai víz nem jött be nekik) és a neonhalak is egyre kevesebben lettek. Ami érdekes, hogy a kis holtestük sosem tűnt fel, valahol elemésztődtek szépen csendben. A mai atkarítás során is eltűnt egy zöld szumi, mondjuk pont a pirosszájú agresszivi. És egy időre az egy megmaradt algaevőm is eltűnt, de mint ahogy a gyanúm beigazolódott, csak véletlenül ráraktam az egyik dísztárgyat. Még jó, hogy túlélte. A zöld szumi sztem nem volt ilyen szerencsés, elvileg most ott pihen valahol a sóderban. Illetve gazdagodott az akvárium egy új növénnyel (bal oldalt), egy új háttérrel és egy új növénytápoldattal. Valamint felfedeztem a tatai díszhal kereskedést. Holnap megyek futni, komolyan mondom.

a nap képe

Ezen annyira jót mosolyogtam, mikor megláttam facebook-n, hogy gondoltam ide is felteszem.

A tatai Öreg tó

Hát nem véletlenül futnak olyan sokan a tó körül. Egyrészt mert szép, aztán mert gyönyörű, de komolyra fordítva: sok helyen árnyékos, erdei talaj, elég nagy, hogy ne legyen unalmas, de nem túl nagy, hogy csak hosszú futásra legyen alkalmas. A tegnapi futás során kétszer is meg kellett állnom fotózni. Hiába volt kissé giccses a naplementés táj és a telefon képe nem is adja vissza teljesen, de nekem akkor is tetszett. A vihar miatt kidőlt fa meg durva. Mikor először láttam, még nem volt így eldolgozva a föld a gyökerénél, helyette jó nagy üreg volt ott. De így se rossz.

Tatai minimaraton

Megpróbálom nem elkövetni azt a hibát, mint sokszor - nem írni azonnal és aztán hagyni feledésbe merülni az emlékeket. Szóval.

Mivel ideköltöztünk, hát szinte kézenfekvő, hogy az összes létező tatai futóversenyen részt vegyek. Mondjuk egyet kapásból ki is hagytam, de az elég drágának tűnt. De ezt a minimaratont nem akartam elmulasztani, már csak azért sem, mert Peti barátom mondta, hogy jönnek a sógorával. Kiválló.

A versenyre péntek délután, előző nap neveztem, mert így még ötszáz kemény forinttal olcsóbb is volt (további négyszázat spórólhattam volna, ha van Tata kártyám, de még nincs) és nem is akartam kapkodni. Azért is jó volt, hogy kimentem, mert tudtam két szót beszélni egy sráccal akinek polar v800 figyelt a csuklóján. Na ez remélem egy másik post lesz :)

Szóval másnap jöttek Petiák, jött a család is, jó, hogy frankón le lehet ülni az albi kertjében.

Kikocogtunk a versenyre (ez is mekkora már, hogy itt van pár sarokra az egész), kicsit vártunk, izgultunk, aztán elkezdődött. Chipes időmérés, nem semmi.

Nem voltunk kevesen, ehhez képest nagyon nem volt gond az előzgetéssel. Udvariasan hátúlról indultam, 5:20-ban akartam kezdeni, hogy aztán majd meglátom. A mostani futások tempójához képest ez elég merész tempó volt. 

De aztán legnagyobb meglepetésemre nem lassultam, sőt! végig előzgettem és mondhatni végig egyben voltam, jól ment a futás. Élveztem a versenyzést, ahogy egyre több és több embert előzök le, meccselek kicsit ezzel-azzal. Végül 1 óra 3 perccel abszolváltam a 12.2 kilómétert. Egész elől végeztem, mármint úgy az első harmad vége felé. 

Másnapra elég komoly izomlázam lett, még ma is éreztem. Egyenlőre nem tudom mi lesz a következő verseny, de született egy komoly elhatározás: Ironman újra, 2017-ben.

Hello Tata!

Nem, nem vagyok ennyire bunkó, hogy így köszönnék egy idős bácsinak, neeeem. Hanem az van, hogy megérkeztünk ebbe a tényleg tök jó kis városba. Hivatalosan június 15-n, bár már 13-n este is itt aludtunk. Az volt az a hétvége, amikor átkültöztünk. Elég kemény volt. Párom ugye már 8 hónapos terhes, de csomó barát eljött segíteni és még sógorom is eljött a párjával és egy furgon+utűánfutó kombinációval. Anyósom is itt volt ezen a héten, segített pakolni és megint mindketten rájöttünk, hogy három napnál többet nekünk nem szabad egy helyen lennünk. Sajnálom ezt a részt. A költözés brutál fárasztó volt és egy nagy tanúlság, hogy ha legközelebb költöznénk, tuti, hogy költöztető céget fogadunk fel, illetve a dobozokra ráírom, hogy mi van bennük. Egy rész ugyanis még most is kipakolásra vár. Pl a polar órámat is csak tegnap este találtam meg, aztakutyafájátneki.  

Tata gyönyörű és programokkal teli. Márk szerencsére nagyon szereti, a ház is jobban tetszik neki, mint a miénk. Pedig egy pár dologban kényelmetlenebb, de azért örülök, hogy ő a jó oldalát látja. Bőven van még mit alakítani, de amúgy élhető kecó.

A város szép. Majdnem minden hétvégén van valami program. Olyan, mintha egy hosszú nyaraláson lennénk. Hétfőn szántam rá végre magam, hogy elmenjek egy rövidet futni. Mivel nem ismerem még annyira a környéket és tudtam, hogy nem leszek vmi jó formában, a kisebbik tavat (Cseke tó) céloztam meg. Legnagyobb meglepetésemre elsőre odataláltam. Gyönyörű! Frankón körbe lehet futni, egy karika kb két kilóméter. Rengeteg futó, volt egy 7 pontos is :) Viszont én bitang mód elfáradtam attól a két kör + oda-vissza távtól! Még izomlázam is lett. Úgyhogy most megint az alapoktól kezdem visszaépíteni magam. Augusztus első hétvégéjén lesz itt futóverseny, arra mindenképp el akarok menni. Na, folyt.köv.

Búcsúkör 2.

Na, sztem az utolsó futásom is megvolt. Good bye Dunaharaszti!

Búcsúkör

Viszlát Bugyi! Ma tekertem itt Dunaharasztiból egy utolsó 50est. Elbúcsúsztam ettől a környáéktől, irány Tata!

Hogyan fogyjunk 2 Kg-t 2 nap alatt?

Hát egy jó kis hasmenéses vírus beszedésével. Ennek köszönhetően kimaradt három jó kis edzés (jó, a realitások alapján maradva, ebből jó, ha kettő összejött volna). De a lényeg, hogy már péntek este gyengének éreztem magam, majd a szombat délelőtti vásárlási lázban lettem igazán padlón. Hányingen, étvágytalanság, sőt a nagy melegben még fázni is kezdtem. Jó, mondjuk azt a zsúfolt bababoltot a lassú pénztárhoz közelítést más sem bírta volna ki jobban.
folyt.köv.

stay lean, go fast

Ehh...multinál dolgozni jó, mert a mantrák valahol mindig igazak :)
Stay Lean, Go Fast = Maradj Sovány és Fuss Gyorsan!

Álmokat kergetek

Az internet tele van sikersztorikkal. Mindenki hős. A maga kis hőse. Lefogyott, megcsinálta, sőt nem is akárhogy és a többi. 

Hát az én történetem nem ilyen. Én feladom, majd újrakezdem. Elhatározom, de mikor ott lennék, hogy csinálni kell, akkor megbeszélem magammal, hogy most inkább miért mégse és majd legközelebb. Rengeteg triatlon versenyt adtam már fel, szerintem többet, mint a nagy átlag. Jó, nem a rövid távokról beszélek. A másik meg a súlyom. Télen hipp-hopp hagyom felszaladni olyan szintre, amivel kifejezetten nehéz és nem is egészséges mondjuk futni. Az már szinte mellékes, hogy undorodom magamtól a tükörben. Tavasszal nagy nehezen lefogyok, ekkor a futás is jól megy, majd megfogadom, hogy most aztán megtartom ezt a szintet, nem lesz visszahízás. De lesz. Minden ősszel.

Azt hiszem álmokat kergetek. Hiszen az alkatom nem kimondottan triatlonos alkat. A motivációm sem olyan erős, nem küzdök a rákkal, nem mondta az orvos, hogy ha így folytatom tovább meghalok és akkor most jól szembenézek a halállal. Nem. Csak élek. Öregszem. Pocakosodom. Őszül a hajam. Gyakran hagyom abba hamarabb a futást, mert olyan jól meg tudom magyarázni magamnak most miért elég pont ennyi. Reggelente harcot vívok az ággyal ha úszáshoz kéne extrém korán kelni és ezt a csatát gyakran nem én nyerem.

Jók azok a motiválós képek a facebook-n, hogy ha fáradt vagyok azért megyek futni, ha friss, akkor meg azért. És a hasonlók. És esküszöm úgy elhatározom magam, akkor amikor munkába megyek, hogy de ma este aztán rommá edzem magam. De este, amikor itt lenne az idő...

Ma volt a YT januári állomása. A hét futás szempontból nem úgy sikerült, ahogy terveztem (bár kondizás és úszás szempontból egész tűrhetően, vagyis majdnem terv szerint alakult) de erre a vasárnapra, egy hosszú 25 kilit beterveztem. Már több éve szervezik itt a YT-t, ráadásul pont a lakóparkban, ahol lakom. Ergo kényelmes kisétálni és körözni. De msot talán pont ez volt az egyik tényező, ami miatt elment a kedvem az egésztől. De annyira, hogy talán a februárira el sem megyek. Jó, a hó is esett, de olvadt is és ettől igen fos idő lett. Meg időszűkében is voltam. És nem is igen lett futótársam sem. Na ugye ez már elég indok? :) Naszóval szűk 12 kili lett a dologból.

Na de majd a jövő hét! (már én sem hiszem ezt el...)