Spar 30km

Lefutottam. Persze késtem egy kicsit, így majdhogynem repülőrajt lett belőle. Párom elvitt a Lágymányosi híd budai lábához, így szemben futottam a mezőnnyel, egészen a 30km rajtjáig. akartam még pisilni indulás előtt, de olyan sor volt, hogy erről lemondtam. Elindítottam gyorsan az Endomondo-t meg az órámat, aztán gyerünk. Kényelmes 5:20 - 5:30 tempóban kezdtem, nem sokkal később az 5:15-s tempó is jónak tűnt. Kezdtem bizakodó lenni, hogy akár a merész 2:45-n belülre is kerülhetek. Az időjárás szerintem kegyes volt, simán lehetett rövidben küldeni. Részvéttel néztem a hosszúnadrágban, vastag, hosszú ujjú felsőben futókat, főleg akiken valami orkán-szerű kabát is volt. Frissítettem, mármint ittam majdnem minden állomáson. 18-20 körül bekaptam egy Szabibácsitól kapott sótablettát, ami igazából kapszula. Rossz hatással nem volt rám, megkockáztatom, hogy jó is volt, de lehet, hogy ez csak amolyan placebo hatás volt. Nagy dolgok nem történtek, ami jó jel, hiszen "csak" 30 km-ről volt szó. Illetve olyan 10 környékén volt, hogy feljött a gyomorsavam, és nem tudtam nyelni jópár percig. A szufla kb a 27. kilóméterig tartott, onnantól majd' 6 percesre lassultam és iszonyat elegem lett a futásból. Ennyire voltam kalibrálva. Befutottam, csak pár másodperc híján nem lett meg a 2 óra 45 perc. Párom pont lekéste a befutásom, de tök jó volt, hogy ki tudtak jönni értem. Szereztünk lufit Márknak, ki tudtam cserélni a technikai pólót XL-esre, szóval jó nap volt :-) Mára kicsit megfájdult a torkom és a fejem is iszonyat fájt, de szerintem holnapra kialszom. A térdeim is be vannak gyulladva persze. Így néztem ki a befutás pillanatában (nem, én a baloldali vagyok...):

Endomondo Free vs Polar S1 Footpad

A mai futásomon végre összehasonlítottam az Endomondo Free-t a Polar S1 Footpad-l.

Már láttam sokakon ezt a bicepszre tekerhető iPod meg okostelefon tartót, de eddig megmondom őszintén idegenkedtem tőle. Aztán, ahogy egyre inkább problémát okozott a hova tegyem a forgalmit, stb kérdés, illetve amikor kitaláltam, hogy jó lenne letesztelni a blackberry-re feltelepített Endomondo-t, hát megnéztem mennyibe fáj egy ilyen. A decathlonos verzió csak 3 ezer forint. Hát egyszer élünk, ma hazafelé beugrottam és vettem egy kék színűt. Kellemes meglepetés volt a pénzttárnál, hogy a hűségkártyásoknak akciók vannak, így ez a cucc nekem csak 2 ezerbe került. Gondolom az előállítási költsége valahol 100 és 200 forint között lehet :)

Ja, persze még vásárlás előtt felpróbáltam, hogy belefér-e a buta blackberry az okostelefontartóba és hogy a szörnyűnagy bicepszemre felmegy-e a cuccos. Éppenhogy. Hazaértem, gyorsan átöltöztem, közben meghallgattam három C'nC Music Factory számot (nem vok' öreg, csak retro!) és irány futni.

Volt egy kis bénázás az elején, mert elfelejtettem, hogy a blackberry nem feltétlenül talál GPS jelet elsőre, de aztán vhogy elindítottam az endomondo-t is meg a polar stoppert is.

Hazaérve a leállítással már több gond volt, mert a BB lezárt és kicsit körülményes volt a műanyag borításon keresztül bepötyögni a kódom. De csak összejött. Íme az eredmény:

Polar S1 footpad + 300SX óra:

idő: 46'13", táv: 8.22km, tempó: 5'37", 641 kcal.

Endomondo Free:

idő: 46'21", táv: 8.28km, tempó: 5'36", 742 kcal

Vagyis egész jól mér mind a kettő, úgy értem nem születtek nagy eltérések. Hogy melyik a megbízhatóbb? Passz. A Polar footpad néha kihagyhat amikor gyenül az elem, vagy ha vmi felősvezeték, stb bezavar. Pl, mint a szigeten a szállodánál. Az Endomondo GPS alapú mérése azt gondolom, hogy pontosabb, max a blackberry GPS szenzora lehet gyengébb. Csak találgatok.

Viszont az Endomondo statisztikái, köridők, stb nagyon tetszik. Még az is lehet, hogy rászánom azt a 4.6 fontot amibe a PRO verzió kerül.

Btw, vasárnap 30km verseny. Ma megkaptam a rajtcsomagom, tonna szórólap, két újság (lesz mit olvasni a röytin), technikai póló - bánom, hogy L-est kértem, na mindegy - fényvisszaverő szalag, szivacs...szóval korrekt kis csomag. 

Még holnap futok egy kis pörgetőst, aztán pihi vasárnapig. Cél: 2ó45p - 2ó50p között beérni.

megemlékező futás

A héten olyan négyszer akartam futni, na ebből végül három jött össze nagy nehezen. Ez is úgy, hogy volt kedden egy résztávos edzés, ami jó, de távban nem sok. Csütörtökön Márkot műtötték, későn értünk haza. Pénteken meg....hát végül kedvem nem volt. Így maradt a szombat, toltam egy jóleső és egész lendületes tízest, mára pedig volt egy húsz kili. 

Mivel Editék délelőtt lementek Debrecenbe, így nem volt gond, hogy nem kora reggel mentem el. Még regenerálódás szempontjából is jól jött ki.

Elmentem hát a múlt szerdai szörnyű tragédia megemlékező futására, amit a facebook-n is meghírdettek.

Őszintén, azt gondoltam, hogy jó, ha 2-3an megyünk Dunaharasztiból. Ehelyett, amikor kikocogtam a HÉV állomáshoz, már az gyanús volt, hogy az utca végén láttam két rendőr motorost. Ahogy befordultam, hát ott volt vagy 50 futó! Persze nem csak Harasztiból, de akkor is! Elkezdtünk menni, egész jó tempóban (5:40 körül). Előttünk, mögöttünk rendőr motorosok, még egy mentő is kijött, nem tudom, hogy csak demonstrálni vagy ez adott létszámú "csoportosulás" esetén kötelező.  

Kereken 10 kili volt, mire odaértünk. Már rengeteg futó volt ott, rendőrök, mentősök. Rövid ünnepség, beszédet mondott Monspart Saci, Száraz Dénes és még egy ultrafutó (mea culpa, hogy nem tudom a nevét). Szép volt, vittem mécsest is.

Megnéztünk a tetthelyet is. Megdöbbentő. Elvileg egy barátságos környék, de persze nulla világítás, így éjszaka, tökegyedül már nem egy ideális hely a merengésre. Szörnyű tragédia. 

Aztán visszafutottunk, egyik közelben lakó sráccal hazáig jöttünk. Jó volt.

Jövő héten lazábbakat futok, aztán vasárnap verseny, 30 kili.

sportolás reggel

Ugyebár időtakarékos, ha kora reggel lenyomjuk az aznapi penzumot, így több marad a családra, melóba is már csipátlan szemekkel megyünk, stb. Ámde. Vannak sportok, ami jól esnek reggel és ami után kifejezetten energikus vagyok bent az irodában és vannak sport, illetve edzéstípusok, ami után fáradt vagyok, sőt egyenesen egy zombi, egész nap. 

Lássuk:

- úszóedzés edzővel, kora kelés, 6:10-es csobbanás. Na ez a halálom. Nem véletlenül járok kevésszer és döntök gyakran úgy, hogy visszaalszom inkább és nem megyek. Volt, hogy full összecsomagoltam, megreggeliztem, kávét ittam, rötyin voltam, de annyira nem volt kedvem, hogy aludtam még egy órát edzés helyett :) Nap közben általában végig fáj a szemem, azon ábrándozom milyen jó is lesz majd este lefeküdni

- futás. Hát bevallom, praktikus, de eddig nem igen jött be. egyrészt nehezen mozgok, másrészt nem is tudok 10 kilit se lefutni, mert haza kell rohannom. gondolom értitek.. ugyan viszonylag jó érzés van utána, de csak viszonylag, nem vagyok az az energiabomba bent az irodában.

és akkor ami jó:

- úszás magamtól, jóleső iramban. na hát ez kiváló. megéri felkelni, jól esik a víz és utána azt érzem, hogy aznap bármilyen problémát meg tudnék oldani. pl ma is ez van, remélem kitart a lendület legalább délig :-)

- kerózás: igen, keróval bejönni melóba nagyon állat. egyfelől a montizás jó, nincs ugyan sok terep befelé, de mivel átjövök a kamara erdőn, azért lehet egy picit zúzni lefelé, ha épp nincsenek kutyasétáltatók. bent hidegzuhany (addigra a melegvíz elfogy) és megintcsak a jóleső érzés, hogy mozogtam egy órát, fitt vagyok. 

na ennyi okosság mára.

figyelem, eladó!

Figyelem, figyelem!

Fantasztikus akciók!

Eladó egy fantasztikus HP Pavilion laptop vagy Notebook!

Hát érdemes ezt kihagyni?! NEM!

Tehát még egyszer: HP Pavilion.

További termékek!
...hamarosan!

És már majdnem mind el is kelt!

Jön a tél! Nehogy kifarolj, vegyél hát hóláncot a kocsidra!
A gyerkőc lába se legyen vizes, dugd hát egy gumicsizmába bele!
Hoppácsak. Meg kéne ám venni, de gyorsan!

Ki ne hagyd! ;-)

Továbbá:
ceruzás asztal, logikai játék,

eh

legyen szíves töröljön az ismerősei közül mindenki, aki:
- harcikutya bolond
- galléros pólót vagy farmerkabátot felhajtott gallérral szokott viselni.

köszönöm.

3 hét az USAban

Augusztusban volt szerencsém kint tölteni három hetet is az USA-ban, ráadásul nem is csak egy helyen. Első héten Milwaukee-ban voltam, úgynevezett staff meetingen, második héten New york mellett, Cotonville-ben, egy céges tréningen, a harmadik héten pedig kirepült hozzám a párom is és együtt felfedeztük New Yorkot.

Hamarosan bővebben is írok erről, most csak annyit, hogy ennek a három hétnek köszönhetően távol kerültem a július végi versenysúlyomtól, most kb 86 kilóról próbálom visszamaszirozni magam legalább 82re.

it's not rocket science

Két manager beszélget az irodámban: "I'm tired". "Yes, because you went to bed too late and woke up too early. That's it, it's not rocket science!". szarkasztikus humor, ámde totál igaz. Mégis miért oly nehéz mégis ágyba tolni magam este 10kor. Az örök kérdés.

Más. Csak legyek már túl az augusztuson érzés. Abszolút "out-of-the-comfort-zone" lesz ez a hónap. Ha túlélem....nem lesz akkor se semmi, csak túl leszek rajta.

Nagyatád 2013

Szóvaltehátakkor. Leírom, még mielőtt ez a beszámoló is elmarad.

Azok kevdéért, akik nem szeretnek olvasni vagy türelmetlenek, itt a vége: feladtam a versenyt a kerékpáros rész végén.

A többieknek pedig a részletek: Érkezés csütörtök elég késő este, munka után, de még éppen elcsípve a tésztapartit. Mivel anno pont lecsúsztam az egyik kedvezményes nevezési határidőről és másnap mérgemben gyorsan elutaltam a kétezer forinttal több zsét, a szervezők ezt úgy vették, hogy két tésztaparti jegyet vettem és ez jó volt, mert így Edit is tudott enni. Persze megkaptam viccesen, hogy ő most ezer forintért ehet mákostésztát. :-) 

Másnap már nem is tudom mi volt, de asszem egész jól aludtam, sőt tuti, hogy jól aludtam, amin meg is lepődtem. Egyáltalán nem voltam beparázva a versenytől, ezt még Edit is megjegyezte. Tettük a dolgunkat, este elmentünk a megnyitóra, de aztán hamar lekoccoltunk. Valahogy már nem adta azt a feelinget amit anno adott. Talán ez így a normális. Bevásároltunk, próbáltuk kitalálni másnap a verseny közben mit fogok megkívánni. Kólát azt tuti :) Este lefekvés korán, elalvás nehezen. 

Másnap ébresztő 5 előtt nem sokkal. Pakolás, miazmás, indulás Gyékényesre. A jól ismert kocsisornak se híre se hamva! Csak nem vagyunk késésben?! Pedig nem voltunk. Szerintem. De legalább tudtunk repeszteni. Gyékényesen pisi, átöltözés, aztán viszonylag gyorsan jött a rajt. 

  Úszás: Nem akartam túlságos előről indulni, gondoltam menjen aki akar, majd úszok oldalt meg hátul. Hát nem. Itt is sokan voltak, ráadásul sok mellúszó. Ment is a karate, utáltam. Volt aki egész egyszerűen kiszorított egy lábvízről. Az első körben nem is igen találtam a tempómat, hol gyorsabban mentem, hol feltartottak, hol kiszorítottak. Nem is eltt gyors a karika, 45 perc :-( A második körben már jobban szét voltunk szakadva, rendesen tudtam úszni, ennek ellenére ismét rosszabb lett, mint az első kör, összességében 1:35-t úsztam. A depóban próbáltam sietni amennyire tudtam, persze mindig is zavart, hogy a kísérők ott állnak és nézelődnek befelé, közben mindenki egy szál kukiban van. Egy csóka még fotózott is, hát nagyszerű. Depó után irány a bringa.

  Bringa: Még 2009-ben írtam fel magamnak, hogy 9 km környékén van egy megfelelő pisilőhely. Na hát ez most is ott volt, meg is álltam. A terv amúgy az volt, hogy iszok, eszek rendesen, még akkor is amikor nem vagyok éhes. Hát éhes voltam az első körben, szóval ezzel nem is volt gond. A tempót nagyon visszafogtam, nem akartam ellőni a puskaport, hogy aztán a futáson megzakkanjak. Ennek megfelelően jó lassan is mentem, szerintem sokkal lassabban, mint 2009-ben. Vagy bármikor amikor egyénit mentem. A nagy kör végén jól voltam. De már akkor is kutya meleg volt. Első kis kör tűrhetően ment, visszafogtam magam és ettem ahogy elterveztem. Persze egyre nehezebben kezdett lecsúszni a májkrémes zsemle. Toltam gélt is, bár csak egyet. Ittam. És locsoltam a fejem. Második kis körben érezhetően lassultam és érezhetően melegebb is lett. Még mindig ettem és ittam, de gélt már nem volt kedvem enni. A kör végén nagyon de nagyon messzinek láttam a verseny végét. De örültem, hogy már ott járok. A harmadik kis kör viszont felemésztett. 20nél többel nem is nagyon tudtam menni, a talpam égett, ha tekertem az fájt, ha gurultam, akkor az fájt. A maradék szendvicsből egyetlen falatot ettem. Fejben már kész voltam. A gyomrom is kezdett szarakodni, hányingerem volt. Az első fordító után felhívtam Editet, hogy ne haragudjon, de ezt valszeg feladom. Még megcsinálom a bringát, de utána kiszállok. Kínszenvedés volt a maradék ~20 km. Utáltam az egészet, azt, hogy meleg van, azt, hogy ilyen gyenge vagyok. Nagysokára beértem. Leültem a padra és pihegtem. Aztán fogtam a futócuccom és átballagtam a távolabbi öltözőbe, ahol le tudtam tusolni. Egy tus kivételével csak forró víz jött - ?!?! - arra az egyre meg várni kellett. Kicsit magamhoz tértem, ittam a kólából ami Editnél volt. Még ekkor is iszonyat meleg volt. Gyenge voltam. Főleg fejben. Nem mentem ki futni egyetlen körre sem. Jó volt leülni és magamhoz térni. 

Hát itt lett vége. Persze nem sokkal később meg is bántam, hogy nem mentem ki futni, de lehet, hogy abban a melegben nem ment volna le egy karika sem. De ezt nem fogom megtudni, mert nem mentem ki, hogy kipróbáljam. Persze, az egészség a fontos, meg ilyesmik. De igazság szerint feladtam, nem próbáltam meg. 

Kihasználva a lehetőséget azért toltunk egy-egy tál kaját meg ittunk egy-egy pohár vizet, ami a finishereknek jár, illetve azoknak akik megvették rá a jegyet. Este beszéltem Szabival, mint kiderült ő is és Sipi is feladták a versenyt futás közben. Ez azért némileg meglepett. Reggel aztán korán eljöttünk, nem vártuk meg az eredményhirdetést sem.    

Ennyi. Most pár hét kényszerszünet, aztán meglátjuk mi fér bele az évbe. Jövőre és pár évig tuti nem készülök IM-re, csak rövid távokra. Azt is ki kell már próbálni. 

2 nap vissza

A versenyig már nem fogok többet írni.
Röviden leírom mit tervezek, hogy próbálok majd szombaton helyt állni:
Készülődés:
Tegnap nagyjából összeszedtem mindent a házban ami kelleni fog, végiggondoltam lent mit kell még vásárolni. Van két check listám, ez hihetetlenül hasznos. Egyiket én írtam össze évekkel ezelőtt, a másik meg Sipitől van kinyomtatva. Az jóval több tételt tartalmaz :) Persze tuti lesz ami, hú kéne, de nincs. De az alapok megvannak. Ma késő délután utazunk, remélem hamar le tudok lépni bentről.
Úszás:
Nagyon nem tartok tőle. Mivel nem szeretem a pofozkodást, de előzgetni is nehéz, sztem vhova középre-hátra helyezkedem majd. Nem erőltetem a gyorsot a kezdetektől, idő kell, míg hozzászokom a vízhez, főleg ha hideg. Mondjuk most nem lesz az. Tavaly váltóban úsztam 3.8-t, egészen jó idővel (1:28). Most olyan 1:30 - 1:35re számítok.
Depo1:
Semmi kapkodás. Elég sok idő lesz, mire beöltözöm, felveszem az új kerós mezt, a kopressziós zoknit, bekenem magam napkrémmel. Meg az is frusztrálni szokott, hogy egy szál f*szban vagyunk a sátorban, de közben a hozzátartozók lesnek be, drukkolnak még ott is. Na mindegy.
Keró:
Nem fogom erőltetni. Érzésre megyek, hogy még éppen ne fájjon a tekerés. Fegyelmezettem fogok inni meg enni is. Értsd: eszek, amikor még nem vagyok éhes, iszok minden 10 percben. Legjobb visszajelzés a testtől, ha pisilni kell. A végét már nagyon fogom várni, azt tudom.
Depo2:
Igyekszem szappannal lezuhanyozni. Ez most nem lesz olyan egyszerű, ahogy néztem az öltözőket. De inkább tartson tovább, csak le tudjak tusolni, mert ez felfrissít. Miért szappannal? Egy csóka javasolta - nem pont a depozásra - és sztem jó ötlet.
Futás:
Nem kergetek hiú ábrándokat! 4:45 re lövök, az már isteni lenne. Folyamatosan nézni fogom a tempóm, hála a polar kütyünek és lassítok, ha 6:30nál gyorsabban mennék, illetve igyekszem ezt tartani ha fáradnék is. 20km-ig kell elmenni valahogy, onnantól csökken a hőség, lebukik kicsit a nap, iszok egy kis kólát és feltámadok, mint 2009ben. Aztán ha nagyon kész vagyok, hát belesétálok. Ha az első 10km után ne adj' isten azt látom, hogy 14:30 - 15:00 lehetne már csak a befutóidő, talán abbahagyom.
Hát ennyi.
3.8-180-42.2 may the force be with me!

félek

röviden ez jellemzi a lelkiállapotomat. nagyrészt a szombati Ironman miatt is, de itt van közben a munka, egy közelgő utazás, változások, bizonytalanság. Talán ez még segít is abban, hogy elvonja a figyelmet a versenyről, talán meg éppen rossz. Egy biztos. Péntek délutántól szombat este 9ig csak az Ironmanre fogok összpontosítani. Amúgy meg ma reggel 81.6 Kg voltam, remélem azért nem fogyok el :)

na még egy csobbanás

a nagy verseny előtt. toltam két kilit full economy tempóban. jól ment. olyan középszerűen, ahogy az utóbbi években. semmi fejlődés, de legalább nem fáradok. olyan 1:30 - 1:35 netto úszóidővel kalkulálok. és izgulok. Szabibácsival óránként nézzük az idokep.hu-t, meg a koponyeg.hu-t. egyik sem túl biztató, de pár fokkal kevesebbet mutatnak, mint tegnap.

már csak 5 nap!

full para van. olyan durván meleg lesz az idő, hogy az minden eddigi tervet átír. kész vagyok. nem fog sikerülni :-(

félmaraton PB

Jó régóta jegelődik itt ez a sablon, hát még gyorsan megírom Nagyatád előtt. Cserébe rövid leszek, hogy ne riasszam el a lehetséges olvasókat :-)

Tehát. Az úgy volt, hogy beterveztem az Orfű triatlont, azon belül is az Olimpiai távot. de aztán párom egyéb elfoglaltsága miatt ez nem jöhetett össze, így maradt a B terv, futni egy jó félmaratont, a nagyon családias Dunavarsány félmaratonon.

Még a Vivicittán szembesültem a ténnyel, hogy régi-régi nagyon jó barátom, Peti elkezdett elég komolyan futni és sikeresen abszolválta a félmaratont, így hát bedobtam neki, hogy ha már egyedül maradtam hétvégén, jöjjön át, sütünk-főzünk, aztán futunk egy jó félmaratont. Ez be is jött, szombaton egy jó kis beszélgetés, thriller nézés, vasárnap meg futás.

Pár héttel a verseny előtt kezdődtek el az Uniqa-s résztávos edzések és ezeknek már ekkor éreztem jótékony hatását. Súlyomat már egész elfogadható szintre sikerült lenyomnom, hála a három hetes diétának is, ráadásul a verseny előtti héten sikerült betartanom, a feküdj le időben, aludj jó sokat tanácsot.

A versenyen most már nem csak 4km és félmaraton volt, hanem 30km is, ez elég szépen átvonzott pár jó környékbeli futót, így megint eséllyel indultam a dobogós helyért :-) De most komolyan, pár éve, 1:44:xx idővel korcsoportos harmadik lettem...

Natehát rajt. Igyekeztem kiegyensúlyozottan futni, de tartani azt a tempót ami egy lehetséges PB-hez kell. 1:43-t éreztem reálisnak. Hála a sebesség mérő polar kütyünek, folyamatosan láttam milyen tempóban futok, ez nagy segítség volt. Az elején páran elfutottak mellettem, de nem hagytam, hogy ez felborítsa a tempóm.

Olyan 12 km környékén megdöbbenve tapasztaltam, hogy még mindig jó erőben vagyok és meg tudtam előzni két olyan futót, akiket biztosan jobban tartottam. Ekkortájt ért be a srác, aki kicsit később rajtolt és eleve olyan ufónak éreztem. Rendes volt, jó darabig együtt mentünk. A pálya kijelölése elég gáz volt, mint utóbb kiderült a polgárőrök csesztek eljönni, így azokon a helyeken, ahol ők kellett volna mutassák az utat, nem volt senki. Szerencsére emlékeztem az útvonalra, de sokan voltak akik nem voltak ilyen szerencsések és többet futottak a kelleténél. Natehát jól ment a tempó, a sráccal néha belekarcoltunk a 4:30as tempóba is - soe gondoltam volna. Aztán ő elköszönt és begyűjtotta a rakétákat én meg néztem hátra, hogy beér-e valaki. Nem ért. Tartottam a tempót, talán néha belassultam 5p/km tempóra, de a végén sikerült 1:42vel célba érnem! Nagyon örültem, 8. lettem a 28 férfi indulóból. Egy kis tévedés kapcsán ismét dobogós, korosztályos harmadik lett - hiába a hagyományok - de mint később kiderült jogtalanul hozhattam haza az üveg bort.

Petinek is nagyon jól sikerült, hihetetlen, mosolygós hajrával ért célba 1:54es idővel. Basszus, pár év és simán le fog hagyni!

Aztán vértunk-vártunk az eredményhirdetésre, kicsit az eső is nekikezdett, de nem nagyon. A verseny amúgy jópofa, tuti jövőre is eljövök, ha épp ráérek és nem lesz más :-) a frissítés aranyos, de megfelelő, a befutócsomag lutri, de jó, egyszóval ahogy a vaterán szoktam értékelni a partnereket: "mindenkinek ajánlom! +++"

csúcsterhelés - kerékpár

gátvéder

Múlt héten sikerült egy hét szabadságra elszakadnom bentről. Szerencsére párommal már korábban sikerült megbeszélnem, hogy ezt kihasználva szeretnék majd reggelente elmenni bringázni, ahogy tettem ezt eddig majd' minden évben. Persze az outit nem viszem azokra az utakra, de a monti kiváló ha felpattintom a 2006os IM váltóban debütált slick gumikat.

zoknicsárda

Vasárnap Duna maraton (erről még írok majd), így hétfőn cuccoltunk és persze kicsit későn értünk le, aznap már nem is tekertem. Keddtől vasárnapig bezárólag viszont igen, volt, hogy csak 30 kilit, de volt, hogy 60-t. Ezek nem hosszúak, hiszen egy IMre a 100+ tekerések számítanak a legtöbbet, viszont nem is ez volt a terv, hanem hogy viszonylag sokat toljak bele a hétbe. Az útvonalat nem cifráztam túl, kizárólag a Tiszacsege - Tiszafüred viszonylatban mocorogtam, legalább egyik irányban a gáton. A gát király hely, néha vannak kocsik, de főleg bringások és főleg-főleg a magány. A vége felé már néha kifejezetten terhes volt felülni a bringára, de azért azt remélem, hogy az összetekert 305 km beépül most a szervezetembe és Nagyatádon még hálás leszek, hogy párom elengedett tekerni.

Mellesleg voltunk a Patkó Csárdában is meg a híres csegei Halászcsárdában is, ahol iszonyat durván finom a halászlé.

csúcsterhelés - futás

Tegnap megejtettük Szabibácsival az utolsó hosszú futásunkat a Margit szigeten. Ezt a szokásos módon ugye dokumentáltuk is. 6 kört terveztünk és le is ment mind a hat, különösebb gond nélkül. Sőt, a tempó olyan jó volt, hogy egészen az ötödik körig fokozóban mentünk, vagyis körről körre javítottunk az időnkön. Jóleső érzés volt. Megerősített abban, hogy a futásom rendben van, ergo ha ésszel csinálom meg a bringát és nem nyírom ki magam, akkor menni fog Nagyatádon a 42 kilóméter. A kérdés csak az, hogy sikerül-e 5 órán belül lefutnom, belesétálás nélkül vagy elgyengülök fejben és kicsúszok ebből az időből. További tapasztalat, hogy inni és kajálni KELL. Akár hiányzik a zaba, akár nem, nincs mese. Szendvics, műzliszelet, akármi. A zselével meg csak módján. Elfeleztünk ugyanis egy adag nemtommit és szinte másodperc pontosan egyszerre jött ránk a foshatnék. Vagyis zseléből én nem tudok ironmant csinálni, kell a szilárd, klasszikus tápanyag. Naszóval futás rendben, még a kerón lehet egy kis formát hozni az úszás meg le van szarva, azon nagyon úgyse lehet menni, max abban bízhatok, hogy neoprénes úszás lesz és akkor pár percet nyerek a vízben.

Ezt a képet meg most találtam, valahogy ideillik, asszem:

jön a hétvége

Nem újdonság, ez hetente megesik :-)

Úgy volt, hogy akkor szombaton átúszom a Balcsit, vasárnap meg jól összetöröm magam a Duna maratonon. Hát ebből az úszás ugrott, mert tolják egy héttel, amikor tuti nem lesz jó. De a Duna maratont már nagyon várom. Izgulok, hogy rendben legyen a gép és az új teló is szuperáljon, izgulok, hogy bírjam végig az emelkedőket és ne fossak nagyon a lejtőktől sem. Na, kivi vagyok. Majd írok beszámolót. (jah, ahogy eddig is...)

Most az úszás

Néha, mikor arra keresem a választ, hogy miért a triatlon a hobbim, azt válaszolom, hogy azért mert a három sportágból mindig van amit épp nagyon szeretek és amellett jó kiegészítő a másik kettő. Na, hát ez így van. De ez azt is jelenti, hogy valamelyiket - leginkább amelyik épp nem úgy megy - kifejezetten utálom, halogatom csinálni. Na, hát ez most az úszás. Pedig több lehetőség is van, először is az Uniqa-s edzések, aztán a Sportház uszi - leánykori nevén Sportmax - és hát ha itthon vagyok, akkor az Erzsébeti.

De ma valahogy nem sikerült a 4:40es kelés. Őszintén szólva ez nagyon ritkán sikerül. És most már megint nem látom esélyét, hogy az olcsóbb, 7 ezres tagdíjhoz tartozó havi 4 alkalmat lejárjam. Jövő hten szabi, utána meg már lassan Ironman. És különben is, reggel 6:05re én képtelen vagyok odaterelni magam a Sportmax 2-höz átöltözve meg minden. Meg aztán sokan is vagyunk a sávban. Mert amúgy tök jó, feladatozunk, határozottan fejlődök is, ami jó és megnyugtató érzés. Csak egyszerűen most képtelen vagyok beletolni azt a kis plusz energiát, hogy lefeküdjek időben és fel is keljek. Pedig ez lenne az alap hozzáállás mindhárom sportághoz. Na, talán majd visszajön a kedv.

Igazság szerint most az Ironman-t is máshogyan várom, mint eddig. Mivel elhatároztam, hogy szünet jön, vagyis ilyen hosszú versenyeket nem akarok csinálni, ezért kicsit várom már, hogy vége legyen a felkészülésnek. Hogy lazítani lehessen végre. Csak meg akarom csinálni, hogy tisztességgel kiszállhassak. Persze jó lenne PB, de ha akár egy perccel is jobb lesz, mint a 2009es 13 óra 28 perc, én már boldog lennék.

VDO sucks Cateye rulez

Elnézést az egyszerűségért, de így van.
Mi is történt?
Ugye amikor a Wiliert megvettem vettem hozzá egy vezeték nélküli órát, mert az menő. Egy VDO valamit vettem 15E körüli összegért. Mint kiderült a felsővezeték olyan szinten bezavar, hogy adott szakaszon nem mér az óra semmit. Ment a szenvedést, teszteltem másik órát, stb, végül (mivel pénz vissza nincs) vettem egy drágább VDO-t ami vezetékes. Két dokkolóval, egyik az outira, másik a montira, mert azon pont meghalt a régi jó öreg Catey Mity 2-m.
OK, érdekes, mert mér magasságot, sok adatot megjelenít egyszerre és két külön kerón is használható. De elég lassan mér (4mp-s átlag alapján!!) és csak felenként mutatja a sebességet is. Ráadásul gyorskötözővel kell rögzíteni a dokkolóját a kormányhoz vagy stucnihoz. Ja, még egy jó tulajdonság - 90 fokban elforgatható a dokkolója, így kormányra és stucnira egyaránt felrakható.

Nadehátszóval. A BalatonMan előtt jól lemostam a Wiliert és talán ez volt az ami miatt később a VDO jeladó betojt. És ez mikor máskor derült volna ki mint a versenyen, amikor elindultam a bringán. Eh. A legjobbkor. Itthon próbáltam, de nem sikerült életet lehelni belé. Neten 2.400 Ft + szállítás a dokkoló készlet ami még elviselhető, de hát a következő mosáskor megint tönkremegy?! Ekkor hopp beugrott, hogy a régi nishiki fent figyel a padláson, rajta a jó öreg cateye astrale 8 ami vezetékes és még pedálfordulatot is mér. Igaz emelkedést meg hőmérsékletet nem, de kit érdekel. Régi bringáról leszed, elemet kicserél aztán rájön - ezt csak kormányra lehet felszerelni. Oh. Hát akkor eddig ezért nem raktam fel. Totális kétségbeesés, írás az index fórumba, majd kézzelfogható tanács nélkül maradás. Másnap viszont mentünk anyuékhoz és alig mellettük van egy régi bringás srác. Benéztem. VDO nyista (meg is értem) viszont van egy konzolja. Mivan?! Állat! Karbon ergo nem túl nehéz és 2.500 pénz, viszont ezzel már aznap rögzíteni tudom a jó kis cateyet. Kérem! Köszönöm.

Imhol valáak az képek végeredményről. Ma teszteltem 120 km-n, jó! :)

Erre most...

Erre most tényleg esik :-( Mivel hétfő/kedd nem voltam, tegnap bent hagytam a gépem és ma akartam keróval menni. De most esik és nem akarok összesározódni, aztán bénázni. Sebaj. Hazajövök időben és montival csapok egy gyors 30 kiliset. Jó terv!

Jah és persze adós vagyok még ezekkel:
- Dunavarsány félmaraton PB leírása
- BalatonMan 70.3 leírása
- Mátra monti hétvége csak pár szóban.

Hamarosan...

Essen az eső!

Ha már egyszer lebeszéltem magamat arról, hogy ma bringával jöjjek be melózni. Pedig minden megvolt: bent hagytam a laptopot, lefeküdtem időben, felkeltem időben (!), előző este ellenőriztem a bringát, nem tűnt keménynek a mai délelőtt, nincs meeting amire nagyon fel kellett volna öltözni. De aztán nem, mert kicsit borús az idő, délutánra esőt mondanak és bla-bla. Ennyi. Az amatőr újra felülkerekedett. Kész. Vége. Ebből nem lesz ironman bringázás az életben sem.

láncos story vége

Legalábbis remélhetőleg a vége. Szóval a képen látható nem annyira olcsó, de a szerelő állítása szerint nagyon jó (...) lánc került fel a gépre. Ez aztán tényleg szerszám nélkül szétszedhető.

Illetve a váltó bowdenek is ki lettek cserélve, most frankón vált a gép.

Persze mindig van egy leggyengébb láncszem. Ami most a teleszkóp lenne. Az viszont nem két fillér :-( 

connex lánc

lánc

ennyi :-(

Röviden - ma mentem idén először bringával melóba. A lánc megint előadta amit már tavaly ősszel is a Mátrában, vagyis az egyik szem elengedte magát. Szerencsére volt egyik kollégámnak lánc kinyomója (ja, tudom, h vmi más neve van) és ezzel meg egy laposfogóval (ezt is ma tanultam meg, nekem eddig csípő és harapófogó létezett csak a szótáramban) elvileg megcsináltam. Hát ez a megcsinálás kb 50 méterig tartott. De haza kellett jönnöm, így Szabolcs tanácsát megfogadva, egyetlen jól beállított áttétellel jöttem haza, nem erőltettem, emelkedőkön toltam. 23 kili, ilyen lánccal:

Vivicitta 2013

Ez a verseny most nem rólam szólt. 

Ismét szerveztem a céges részvételünket. Valahogy hiába csinálom már évek óta, folyton elkövetem ugyanazokat a hibákat: későn megy ki a kommunikáció, nincs benne egyediség, stb, stb. Kéne írni egy SOP-t (munkautasítás, leírás, de már csak angol rövidítésekben tudok gondolkodni) amit ilyen esetekben elő lehet venni. 

Szóval a verseny. Mivel Edit mondta, hogy lefutná a 10 kilist és "megengedte", hogy elkísérjem, így tiszta volt, hogy nem a tempóra megyek, hanem, hogy Editre tudjak figyelni, vigyem a vizet, induljunk el időben, ezzel is csökkentve a stresszt. Igy a készüléssel nem is igen foglalkoztam. 

Csak mellékesen jegyzem, meg, hogy egy három hetes diéta végén vagyok éppen és ezen a héten kedden elkezdődtem az Uniqa-s résztávos edzések, amik remélem úgy dimenziót hoznak a futásom világába.

Natehát, Edit jól készült, többször futott 10 kilit itt a lakóparkban, nem féltettem attól, hogy nem tudja lefutni a távot. Viszont az időjárás hirtelen elég melegre fordult, valahogy kimaradt a tavasz vagy mi. Időben indultunk, találtunk parkolóhelyet, felvettük a rajtszámot, tudtunk pisilni, vagyis minden rendben indult. 

Rajt után figyeltem a tempót a polar footpad-l (egyik legjobb decemberi döntésem volt megvenni!) és nagyjából tartottuk a 6 perces tempót, még a nagy tömeg ellenére is. Aztán olyan 5 és 6 kilóméter között Edit kezdett kicsit megzuhanni, de azért nem nagyon. Belassultunk a 6 perces alá. Mondjuk iszonyat meleg volt, így ez szinte természetes volt. 8 körül már a 6:30ba is belecsúsztunk, de nagyon szépen futott, nem sétált bele. Befutottunk, vége volt. A célegyenesben Peti barátom köszönt ránk. Az előző post hozzászólásból kellett megtudnom, hogy félmaratont fut ma. Aztán ma kiderült, hogy tök jó időt futott (1:57) ami nagyon jó idő. Tavaly ugyanitt asszem én is ilyesmit mentem. Verseny után együtt mentünk kifelé a szigetről, jót dumáltunk közben.

Itthon ebéd, jégkrém, tompa, de kitartó fejfájás és valahogy már este is van. 

Debrecen maraton 2013

Lement, jól ment! Szerintem kicsit hosszabb volt a pálya, de sebaj :-)
4ó15p55mp. Beszámoló is jön hamarosan!

...

   És akkor jól megkésve, pár szóban a beszámoló. Mert amire még mindig emlékszem, az biztos úgy volt! :)

Szóval már régen beterveztem ezt a verseny, amolyan alapozás záró versenynek. És aztán neveztem is, hogy ne alkudjak meg magammal a vége előtt és ne döntsek inkább a félmaraton mellett. Lesz ami lesz, nekimegyek a maratonnak, hogy legalább lássam hol tartok az IM felkészülésben.

Aztán egészen tűrhetően mentek a hosszú futások, minden hétvégére jutott azért egy 20+ futás, még ha nem olyan sokkal hosszabbak, de azért megvoltak. És két héttel a verseny előtt Szabibácsival letoltunk 6 szigetkört, ami gond nélkül ment, így már biztos volt, hogy Debrecenben nem lesz nagy gond a maratonnal.
   A maraton előtti hétre nagyon odafigyeltem, igyekeztem sokat pihenni, megfelelően edzeni és ami talán a legfontosabb, úgy kajálni, hogy ne legyen gond. És ezek sikerültek is: a verseny előtti két napban már nem ettem se gyümölcsöt, se zöldséget, sokat aludtam és szombatról vasárnapra virradóra meg pláne nagyon jót. Pedig azt már nem is itthon töltöttük, hanem sógoromnál, Sámsonkerten.
   A verseny napja nagy dilemmát adott az öltözködésben. sokkal hidegebb volt, mint ami március végén elvárható lett volna, de tudtam, hogy nem szabad túlöltöznöm, mert akkor egyből az egekbe szökik  a pulzusom és az fog hátráltatni. Azt hiszem jól döntöttem, három vékonyabb réteget vettem felülre. Editnek odaadtam pár fontos frissítőt (csoki, gél, koffein) aztán vártam a rajtot.
  Bár nem voltunk túl sokan, de mivel több táv is egyszerre indult, kellően lassan ment az eleje, így a 8 körös versenyből az első elég lassú lett. A második se volt jó, ott kiálltam pisilni, ami nem jött össze (WC-k nem voltak a parkban meg elég gázos volt...) így ezt a "terhet" vittem magammal, egészen az utolsó előtti körig. A táv fele azzal telt, hogy igyekeztem visszafogni magam.
  20 ás 30 között már arra figyeltem, hogy ameddig csak tudom, tartsam a tempómat, frissítsek rendesen és ne hagyjam, hogy mások tempójában menjek. Ez rendben is volt, nem zuhantam meg, minden rendben volt.
  30 felett kezdtem érezni, hogy lassulok és egyre jobban oda kellett figyelnem a tempó tartására. 33-35 környékén jött el az a pont amikor már nem volt meg az idei tapasztalat, vagyis, hogy olyan távhoz érkeztem amit még nem futottam. Kezdtem lassulni, de egyenlőre nem előzött meg senki és eszembe se jutott, hogy belesétáljak. Volt egy pont a 7. körben amikor éreztem, hogy jó pár futó beállt mögém. Ez vhogy önbizalmat adott, hogy engem használnak iramfutónak. Gondoltam, majd jól leszakítom őket. Aztán mégis inkább kiálltam pisilni az utolsó előtti körben, emiatt kiesett vagy másfél, két perc és elég sokan elmentek, akik eddig mögöttem futottak. De sebaj. A végét még sikerült megnyomnom, leszakítottam egy másik futót, ami persze ennél a tempónál talán viccesen hangzik. Befutottam, vége volt, jól esett. Nem haltam meg, nem volt semmi gond! Jó visszacsatolás az eddigi felkészüléshez.

pár nap múlva maraton!

OMG...vasárnap maratont futok Debrecenben. Mi lesz itt?!
Rövid helyzetelemzés:
Rosszul fog sikerülni, mert:
- messze nem fogytam annyit, mint szerettem volna. Sőt sztem egyáltalán. Vagy mondjuk mihez képest.
- 2009 óta nem futottam maratont, elfelejtettem hogy kell ( :-) )
- tuti rossz idő lesz és rosszul választom meg az öltözékem
De lehet, hogy jól fog sikerülni, mert:
- egész korrekt módon alapoztam a télen, megvoltak a hosszú futások is
- Szabibácsival másfél hete megfutottuk a 33 kilis tesztünket, ami úgy sikerült, ahogy vártuk, 6 perces tempón belül és nem is haltunk meg.
- Debrecen jó hely, a pálya 8 körös, talán nem uncsi, de nem is az az elszédülős, mint az ultrafutások, ahol 900m-s körön kell menni hosszú órákon át.

Naszóval. Célidő? Hát igen. 4:12 lenne korrekt és azért reális is. 30ig tuti nem lesz gond, kivéve, ha addig megbetegszem, valaki térden rúg vagy kínzó hasmenés gyötörne. 30tól viszont tuti jönni fog a lassulás, hacsak nem találok egy jó 6 perces nyulat magamnak.
Addig alszom sokat, még tolok egy laza 7.5km futást holnap, utána pihenek.

Madár

Nincs köze a sporthoz, de szépen látszik a blog kezdetekor készült madáretető hasznossága. Oh-yeah.

S lőn a madár benn eszik

Eh

Újra mélyponton. Semmi kedvem semmihez. Minden szar. Ennyi.

január összegzése

Eltelt az első hónap az évből, ideje visszatekinteni, hogy is alakultak az edzések.

Azt gondolom, hogy a kilométerek aránylag rendben voltak, persze mindig lehetne minden egy kicsit több. A rendszeresség megvolt, volt még aránylag hosszú futás is, úszás is rendben alakul. Görgőzni keveset görgőztem, itt lehetne kicsit javulni, hogy ha ideér a tavasz, ne nulláról induljak.

Ami nem megy, az a fogyás :-( Olyan 88,2 - 88.5 körül vagyok még, ami sok. Legalább 85-86-nak kéne lennem, február végére pedig 83-ra kell lemenjek. Nem szabad, hogy a fogyás elvegye a figyelmet, energiát majd a komolyabb edzésektől.

És a hónap számokban:
úszás:  20.1km, 9 alk.
bringa: 58.24km, 3 görgőzés
futás:   148.47km, 13 alk.
és volt még 5 alkalom amikor erősítettem.
Februárban jó lenne megint legalább 20 kilit úszni, 100 km-t összegörgőzni és 150km-t futni. Célsúly: 86kg.

sportorvos

Ma újból ellátogattam a sportorvoshoz, elsősorban azért, hogy a licenszt megszerezhessem. Na nem mintha bárhol is dobogós helyezés lenne kilátásban, de mégis. Mivel vidéki vagyok, ezért nem a Sportkórházba kell mennem (asszem halleluja), de helyben sincs sajnos, így Szigetszentmiklósra kell menjek. Tavaly, illetve párszor korábban már voltam és azt kell mondjam, határozottan fejlődik az eljárás. A doki ugyanaz az idős ember, totál ugyanazokkal a poénokkal évről évre (úszni tud? na és biciklizni?), de tavaly és idén már elküldött EKGra is. Korábban a fenti keresztkérdések után rányomta a bélyegzőt a lapomra.

De a lényeg, hogy korábban hiába próbáltam időpontot kérni vagy ha kaptam is, akkor is tömegek vártak, szóval egy merő nightmare volt, mára odáig jutott a SzSztmiklósi egészségügy, hogy sorszámot kap az ember, behívják és az egész nem is tart olyan sokáig, mint ahogy az ember gondolja. Persze várni így is kell, szocio-drámákkal így is találkozunk a folyosón, várakozás közben, de mégis. Valszeg az EKG-s hölgynek felüdülés volt egy szűkszavú, hülyeséget-nem-kérdező, türelmes páciens. Odáig jutottunk, hogy megdicsérte az alacsony pulzusomat is. Hát röviden ennyi a mai történés, alig 10 után már az utcán voltam a sportorvosimmal: "alkalmas, versenyezhet".

YT25

Szöveg később (esetleg soha), képek itt.

gyónás

Ehh...hétfőn és kedden sikerült megállnom, hogy ne toljam tele az arcom este vagy még inkább késő este kajával. Hétfőn még futottam is este, kedden meg volt egy kis erősítés. De tegnap...ugyan reggel voltam úszni, de ez inkább ahhoz volt jó, hogy este könnyebben mondjam azt, hogy "á, majd holnap futok egy hosszabbat a mai rövid helyett" és besalátáztam, ami nem is lett volna baj, ha nem tűnik el bennem egy csokimikulás olyan este 10 körül. Ennyi. Máris 80 dekával többet mutatott a mérleg reggel. Ámde jó pont, hogy viszonylag időben fekszem már le aludni, ergo a pihenés dologban fejlődést mutatok.

Idén három triatlon versenyt is tervezek, egy olimpiai, egy közép és egy hosszú távot. Azt viszont tudom, hogy igazán nagyot csak akkor tudnék menni Nagyatádon, ha télen és tavasszal nem a fogyással kéne még bíbelődnöm, hanem egy kőkemény alapozást követően tudnák a gyorsításra, kombi edzésekre figyelni. És ehhez meg kell még találnom a jó család/munka/triatlon egyensúlyt is. 

Most fölösleges lenne 2014es célidőkkel dobálózni, a lényeg, hogy le kell menjek 80 kilóra és ott is kell maradjak.

idekatt

És már megint egy új honlap, ezúttal sablon szerkesztős, ergo egy fokkal szebb :-)
Tehát, nincs más dolog, csak idekatt, de aztán naponta!!! ;-)

semmi extra

Harmadik nekifutásra végre eljutottam az uszodába. Hétfőn a havazás miatt fordultam vissza, tegnap végül nem volt kedvem menni, de ma elmentem a sportmax-ba. továbbra is csak 900 Ft, cserébe cost saving megoldásként nem kapcsolták fel a villanyt a sátorban. Nem baj, megszokja a szem, csak fenn tudják tartani az uszodát! Egyáltalán nem úsztam sokat, a kötelező minimumot úsztam - 2 kilómétert. Elég fáradt, economy tempóban. De legalább mozogtam. Este még jó lenne futni egy rövidet legalább, ha lehet kint és nem csak a futópadon. Holnap meg görgőzni.
A testsúlyom az ünnepek alatt megint átlépte az igen kritikus 90 kilót, ez borzalmas. De ahogy visszajöttem dolgozni már meg is indult lefelé, ma reggel "csak" 89-t mázsáltam. Cél a 80 kiló tavaszra. Ehh. Let's see...

új bejegyzés

haha. robog a webáruházunk, mondhatnám, de még csak mi, illetve párom aki iszonyat aktív. jó, mert rengeteget tanulunk. főleg internet alkalmazásokban fejlődtünk rengeteget.
na meg gyakorolunk is, én pl regisztráltam saját oldalt egy ingyenes felületen, még az is lehet, hogy össze majomkodok ide valamit: http://leodotheironman.fw.hu

idei első munkanap

So, be it! Eh. Elvileg ma jöttem volna úszni és fel is keltem meg minden, de az iszonyat hóesés és a megalassú közlekedés miatt végül úgy döntöttem inkább megfordulok és bejövök dolgozni. Azt hiszem jó döntés volt, mert:
1) így a bejárat közelében tudtam parkolni
2) sokat késtem volna úszásról, betettek volna 5 másik ember közé és megint újra kellett volna írni a ki-ki után indul szabályokat
3) kurvára nem volt kedvem ma úszni, igaz ha emiatt nem mentem volna, egyből megszegem pár újévi fogadalmam.

amúgy ami érdekes, hogy ma reggelre iszonyat mennyiségű hó esett, most hét óra lesz és még mindig esik, mint az állat. Idén ez az első munkanapom, remélem sikerül valami más lendületet vennem, mert ami van azt már unom.