...

emlékszem, amikor főiskolás elsőéves voltam (másodjára) és megint ott álltam, hogy no more chance, this is the last one, és egyetlen estém volt, hogy közgázból megtanuljam két félév anyagát és le is szigorlatozzak másnap. számolgattam, hogy hány tétel van, hány óra van hátra a szigorlatig, ergo hány perc jut egy tételre. aztán volt, hogy azt mondtam, oké, aludjunk kicsit. és persze nem tudtam aludni. felkeltem, folytattam a tanulást. megint próbáltam aludni, megint nem ment. végül feladtam és fennmaradtam, tanultam, közben próbáltam megnyugtatni magam, hogy minden megteszek, menni fog. rommá cigiztem magam másnap reggel, ami zombi módban nem igazán esik jól. és végül átmentem, hármassal. főleg azok a tételek mentettek meg, amiket már másodjára tanultam és még értettem is úgy valahogy. szóval akkor kialakult egy érzés ami előtte sosem volt. az a most van vége, miért nem készültem hamarabb, holnap kivégzésre megyek érzés. és bámulatos, de azóta oly sokszor visszajön. volt, hogy egy fizikai munkára mentem és előző nap nem tudtam aludni. attól féltem, hogy egy kőműves melóban nem állom meg a helyem?! nevetséges. aztán persze most az egyetemen is volt, főleg a záróvizsga előtt. na és persze most is ez van. van egy ember. akire készülni kell. akinél nem tudod mire számíts. mert annyi mindent kért, hogy amit majd bemutatok holnap meg jövő hét hétfőn, arra egy év felkészülés kellett volna. és én csak most jutottam el oda, hogy rászánjam a hétvégét is a készülésre, ergo dolgozom.
dolgozom és a leg frusztrálóbb, hogy nem tudom - azon dolgozom, hogy az átlagosnál jobb legyek, vagy azon kell teperjek, hogy lecsúszott értékelésemet valamennyire rendbe hozzam...

Második hét

És persze rögtön egy gyónással kell kezdjem: tegnap megvolt az első elhajlás. Majd megőrültem egy jó kis finom nyers baromfi virsliért, de erős voltam. Egy darabig. Sajnos tegnap reggel az úszás óta fáj a torkom és ez csak erősödött, gondoltam eszek rá fokhagymát. Azt meg ugye pirítóssal kell, ami este nem annyira jó, de hát egyszer belefér. Na akkor már egy darab virsli is belefér. Kurvaélet, most már minden mindegy: egy jó kis lidl-s joghurt, az öt nyers virsli és még két-három kis szelet pirítós fokhagymával. Ennyi. És persze 9 körül.
Ma reggelre szerencsére nem ment feljebb a súlyom a hétfő reggelinél, úgyhogy folytatom a diétát. Cserébe a mai 10 deka sonkáról lemondok, marad a gyümölcssaláta.

második nap

tegnap, hétfőn elkezdtem ismét a három hetes fogyókúrát. vagyis diétát na. tegnap igen rosszul voltam, de lehet, hogy ez inkább a reggeli úszásnak tudható be, de ma már minden oké volt, még a gyötrő éhség érzet is kevésbé jelentkezett. este voltam futni, utána örömmel toltam be a 15 deka sonka és egy szelet sajt (helyett 21 deka sonka és 3 szelet norbi update1 sajt) -t. na remélem holnap megint kevesebbet mutat majd a mérleg. felüléseket is kellett volna csinálni, de ahhoz már most nem volt lelkierőm. ahogy a dinsztelt hal elkészítéséhez sem lesz most, úgyhogy majd veszek holnap vmi halat meg rizst a tesco kajálós részen. különben is mi az, hogy dinsztelt hal?!

na buék

új év. fogadalmak. de most tényleg. és ma csinálok sok mindent, amit az évben szeretnék. és megpróbálom nem csinálni amit nem szeretnék, pedig szoktam.
fogyás - de tényleg, cél80-82 Kg de jó lenne 78. csak h beleférjek a slim fit ingekbe, mert k drágák voltak
munka - karrier. rágyúrok, most nagyon
tanulás - egyenlőre csak tőszavakban. Megpróbálom Bebizonyítani Agamnak.
család - egyértelmű
sport - im. egy jobb im. vagy egy akármilyen
sok alvás, kevés farmville. na ennyi.