Balatonkenese – középtáv

 A verseny előtti napon nagyon jól éreztem magam a taperingen. Erős voltam, pihent. És túlsúlyos 😊 Csinálom az étezési naplót, de elég macerás, mert gyakran csipegetek ezt-azt és ezt macerás feljegyezni. Fejben kicsit máshol járok mostanában, a munkahelyemen elég sok megoldandó feladat áll előttem és sok a bizonyltalanség is ezekben a hónapokban.

Na de a verseny:

6 körül keltem, szokásos reggeli. Kivételesen check lista nélkül pakoltam össze, de szerencsére nem maradt otthon semmi. Átmentem az ismerősömért olyan 8:30 körül indultam. Időben, oylan 10 körül értünk le Kenesére, közben a kocsiban ettem egy fél zabszeletet és ittam iso-t.

Rajtcsomagfelvétel, majd vissza az autóhoz. Nem siettünk semmivel. A pályarajzokat ugyan megnéztem, de vhogy nem állt össze bennem a kép. Azt persze tudtam, hogy mi hány körös lesz.

Bedepóztam, majd még ettem egy fél zabszeletet. Ez a kaja amúgy nagyon bejött, lehet, hogy a rendszeresítem majd az étkezésemben.

Rajt előtt pihentem, ahogy ott a helyszínen is mondtad. Sokáig nem mertem felvenni a neoprént, nehogy belefőjjek. Aztán rajt előtt meg már úgy rángattam magamra, hogy attól féltem, elszakad.

A víz kellemes volt. Furcsa volt, hogy ennyire sekély. Elrajtoltunk. Nem akartam verekedni, ezért hátul maradtam. Szokatlan és vicces volt, hogy ennyit gyalogoltunk még a rajt után is. Aztán végre úszni kezdtünk. Szemüveg nem párásodott szerencsére. Pulzusom rendben volt 140 körül, a vállamat éreztem a neoprén miatt. Kényelmes tempóban mentem. Semmi extra nem volt úszás közben.

Első depo rendben volt, neoprént már a vizben kigyaloglás közben elkezdtem levenni magamról. Depoban kis gél aztán hajrá.

Bringán nagyon az volt a fejemben, hogy 31.5-s átlagot írtál és ezt én is reálisnak éreztem. Vártam, hogy mikor lesz sík az út, de csak nem lett az 😊 vagy lejtett vagy emelkedett. Toltam neki, de azért óvatosan. A pulzust csak emelkeőn toltam 140 fölé, máskor azonban alig akart 138 körülre is felmenni. Használtama könyöklőt, locsoltam magam. Kezdtem látni, hogy keveseb az átlagom, ennek nem örültem, de azért nem mertem jobban tolni. Féltem a futástól. 3 sótablettát és kb 2 gél ettem keró közben. Sokat ittam, erre figyeltem. Száraz kaja nem volt nálam. Bringa közben elég sokat előztem, volt akivel folyamatosan oda-vissza előztük egymást, de összességében sztem jót mentem. Magamhoz képest biztos, Tatához képest talán már nem. Most nem álltam meg pisilni, pedig néha úgy éreztemmintha kéne. De sztem ez téves volt, mert legközelebb csak olyan este 9 körül voltam vécén már itthon. Bringa végén egy kisebb bojjal gurultam vissza a depoba. Kicsit félve vártam a futást a meleg miatt.

Gyors depo, talán ettem egy korty gélt, de amúgy nagyon nem kívántam.

Futáson most nem voltam olyan okos az elején. A 5:20 körüli tempón járt a fejem. Ilyet vagy kicsit lassabbat futottam az elején, de nem éreztem, hogy ez nem fog igy menni. Elkeztem lassulni. A futópálya nekem iszonyú hosszúnak tűnt. Nem mondom, hogy rossz volt, de nagyon hosszú. És nekem kevés volt a frissítő állomás. Futás közben két sótablettát ettem és sztem összesen egy gélt vagy még annyit sem. Ennyit tudtam megenni. Mindenhol ittam. Első körben kólát is. Nagyon féltem, hogy jön a fal és elkezdek sétálni, de a fal azért csak nem jött. Utolsó körben úgy éreztem még rá is erősítek, de az órám alapján ez csak érzés volt, mert folyamatosan lassúltam. Jó volt befutni, annyira nem bátnam ezt a hosszú félmaratoni időt sem. 5ó59p, második legjobb időm, de iszonyú melegben.

Viszonylag hamar (~20 perc) magamhoz tértem, jó volt az a 3 hideg műsör amit adtak a célban. Bosszant, hogy a meleg ennyire kivesz és jó lenne tudni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Mert azt látom, hogy másokat mintha nem hátráltatna ennyire.

Viszont még most sem jött meg a kedvem egy újabb ironman távhoz…