Megvolt a februári is. Eredetileg többet terveztem (eredetileg mindig hosszabbat, többet, gyorsabbat tervezek), de aztán a lassan múló betegségre hivatkozva meggyőztem magam, hogy maradok a 25-nél, de egy kicsit megnyomom. Ez sikerült is, bár ennek köszönhetően nem volt társaságom, csak az utolsó 10-12.5 km-re. A tempó persze megint visszaesett az uccsó 5 kilin. Sztem a súlyom miatt. Ja, folyton panaszkodom, de tenni nem teszek érte sokat. Pedig milyen jó lenne 7 kilóval könnyebben, ugyanilyen erőbedobással futni. Végül 2:17 lett a 25km, bár az endomondo szerint hiányzott még fél kilóméter hozzá. Egyúttal felavattam az új cipőmet is. Méret jó. Új vízhólyag a sarkamon (wtf?!) de lehet, hogy a zokni miatt.
Viszont a betegség nem múlik, minden reggel borzasztóan ébredek, el vagyok dugulva, meg vagyok halva. Ma reggel is akartam menni úszni, felkeltem, megreggeliztem, de aztán csak visszafeküdtem. Mondjuk lelkiekben ehhez hozzájárult az is, hogy tengap este vettem észre, megint otthagytam az usziban az összes segédeszközömet (bólya, teki, tea, lábgumi). Viszont most a kondorosiban, ergo nem biztos, hogy meglesznek azok :(
ahh, nekem mennyire nem volt fejben ez a YT (sem)...:)
VálaszTörlésaz első képen olyan, mintha előtte úsztál volna 80 hosszt :) ;)
Párom is megjegyezte, hogy mindig ilyen karikásak a szemeim :) a séróm meg Bart Simpson.
VálaszTörlésjaja, a séród tényleg olyan, csak nem jutott eszembe a neve :)
VálaszTörlésmintha farsangi jelmezes versenyen vettél volna részt :D