90

Basszus. Ennyi voltam ma reggel, vagyis 90.0 Kg! Azért ami sok az sok! Minden évben az van, hogy télen van egy hónap amikor elhagyom magam és hihetetlen módon visszajönnek a kilók. Aztán tavasszal nagy elhatározások, kemény edzések és valahogy lemegy, de sosem annyira mint korábban. Aztán megint vissza. Egyszer így fogok maradni (volt már ilyen is) és akkor végem.
Ennyi volt, vége a zabálásnak, a kevés mozgásnak. Visszatérek, mint Schwarzenegger! Futok, úszok, bloggolok. Ez lesz az én triatlonom!

a reason, a season or a lifetime

Talán kicsit nyálas, meg eléggé offtopik, de anno még az IBM-nél dolgoztam mikor ezt megkaptam. Aztán sokat kerestem. És szerintem továbbra is igaz. Néha meg kell fogalmaznunk a dolgokat ahogy vannak és nem kell hazudni:

People come into your life for a reason, a season, or a lifetime.  When you figure out which it is, you know exactly what to do.

When someone is in your life for a REASON, it is usually to meet a need you have expressed outwardly or inwardly.  They have come to assist you through a difficulty, to provide you with guidance and support, to aid you physically, emotionally, or spiritually.  They may seem like a godsend, and they are.  They are there for the reason you need them to be.  Then, without any wrong doing on your part or at an inconvenient time, this person will say or do something to bring the relationship to an end.  Sometimes they die.  Sometimes they walk away.  Sometimes they act up or out and force you to take a stand.  What we must realize is that our need has been met, our desire fulfilled;  their work is done.  The prayer you sent up has been answered and it is now time to move on.

When people come into your life for a SEASON, it is because your turn has come to share, grow, or learn.  They may bring you an experience of peace or make you laugh.  They may teach you something you have never done.  They usually give you an unbelievable amount of joy.  Believe it!  It is real!  But, only for a season.

LIFETIME relationships teach you lifetime lessons; those things you must build upon in order to have a solid emotional foundation.  Your job is to accept the lesson, love the person/people (anyway);  and put what you have learned to use in all other relationships and areas of your life.  It is said that love is blind but friendship is clairvoyant.

úszás vége

A munkahelyi változások miatt már korábban átterveztem az őszi edzés menetrendem. Ennek részeként döntöttem el, hogy felhagyok az Uniqa-s úszóedzésekkel. Szomorúan teszem, másfelől azt hiszem nem tudtam/akartam már ennél többet beletenni a dologba és a 4:25-s kelések sem estek soha jól. Azt gondolom magamról, hogy gyakran csak álmokat kergettem, bár tény, hogy időközben fejlődtem is. 

Sok minden más sem tetszett, de nem részletezem, a lényeg, hogy ma akartam menni egy utolsó edzésre. De 4:25-kor megint csak a továbbalvás mellett döntöttem, így ma edzetlenül, ámde nem álmosan jöttem munkába. 

Hát ennyi volt. 2009 januárjában kezdtem és 2014 augusztusában hagyom abba. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy lesz még folytatás. 

Nagyatád Ironman 2014 - váltó

2006 óta majd' minden évben ott voltam Nagyatádon, ahol is sokáig Magyarország egyetlen hosszútávú triatlon versenyét rendezik. Volt, hogy kettes váltóban, volt, hogy egyedül álltam rajthoz. Idén egy ismerős házaspárral együtt négyen vágtunk bele a 3.8km úszásból, 180km bringázásból és 42.2km futásból álló távnak.
Nem tudom Nagyatád amúgy milyen hely, de azt tudom, hogy a verseny hetében megtelik élettel, rengeteg embert látni kompressziós zokniban, szines karszalaggal a csuklóján szaladgálni, szénhidrátot feltölteni és az elmúlt egy évük edzéseiről egymásnak mesélni. Kellemes hangulata van ennek a versenynek, nem csoda, hogy évről évre egyre többen vágnak neki egyéniben a távnak.
A verseny úszással kezdődik Gyékényesen. A váltók kb másfél órával az egyéni versenyzők után rajtolnak, nehogy a sok úszótól kiöntsön a tó :-)
Hogy őszinte legyek, alapvetően szeretek úszni, de azt a lökdösődést, rugdosást ami triatlon versenyeken a vízben megy, eddig nem tudtam megszokni. Mivel a többi váltótag nem szokott úszni, így enyém lett az úszás teljes távja.
A vízből kijövet átadtam a chip-t a bringás barátomnak, aki megindult, hogy az első, 75km-s szakaszt lenyomja. Ezalatt volt időnk, hogy kocsival visszaérjünk, energiáinkat feltöltsük és csőre töltött kamerával várjuk Szabolcs barátom beérkezését. A maradék 105 km három 35km-s körre volt felosztva, így a lányok is és én is tekertük egy-egy kört. Szerencsére nem volt olyan iszonyat meleg, mint tavaly és a szél sem nehezítette a dolgunkat, legfeljebb a legvégén.
A bringáról ismét Szabolcs barátom váltott. A maratoni táv 8 körre volt felosztva, így ezt végre igazságosan :-) tudtuk felosztani, mindenki sprintelt kétszer 5 kilit. Ez mindenkinek nagyon jól ment. Különösen a második kör, amikor a nap már lemenőben volt, vagy volt akinél már le is ment és amiatt nem volt annyira meleg. Kicsit felemás érzés volt kerülgetni az ekkor még pályán levő egyéni versenyzőket, tudva, hogy aznap már mennyi minden van a hátuk mögött. Az utolsó kör végén összeállt a váltócsapat és a célegyenesbe együtt futottunk be. Felülmúlva előzetes számításaimat 12 óra 15 perc alatt teljesítettük a távot. Jó lenne egyszer ez egyéni időnek is...  Nagyon boldogok voltunk, kellemesen elfáradtunk ezen a szombaton.   

Motiváció

A motiváció a legfontosabb. Nincs más, ami ennél fontosabb lenne. De tényleg. Hiszen az út maga a cél. Ezzel a gondolattal most megint csak feltaláltam a spanyol viaszt, de akkor is. Miről is van szó, most egészen konkrétan? Leginkább az úszásról. De nem csak arról, hanem úgy az egész élettel. Váltani, változtatni akarok. Na most úgy néz ki lassan elkiabálhatom, de valamikor ősszel új helyen fogok dolgozni. Messzebb. Ennélfogva bizonyos dolgokat át kell alakítanom, pl időben kell majd elindulnom otthonról, kevesebb időm jut a munkán kívüli dolgokra. És hogy ne a család bánja ezt, a legokosabb ha már most átgondolom ezt a sport dolgot. 

Az úszás: ma is, mint sokadjára feljött bennem az érzés, hogy jó-jó ez az edzés, de iszonyat korán kell kelnem a hét ezen napján, úszás után meg tiszta zombi vagyok a melóban. Ugyanakkor néha olyan kib@**tt káosz van a medencében, hogy ihaj. Vagy a talpamat baszkurálja vki vagy én nem tudok haladni más miatt. Oké, motiváló amikor az erősebbik sávban úszom, de oda ritkán jutok el. Pláne így, hogy heti 1szer megyek le. Tehát: úszást takarékra teszem, heti egy. Ha összejön, akkor heti kettő. Ha nagyon összejön, akkor egyik alkalommal esetleg még variálom is a dolgot, mondjuk csak láb, meg teki meg TEA, csak, hogy úgy tűnjön fejlődni is akarok. Amúgy meg inkább a távra megyek rá. 

Bringa: na hát ennél lejjebb már nem tudom adni, mint a mostani szint. Cserébe viszont nem fogok rajta görcsölni. Mivel a melóba járást kizárhatjuk (mindössze csupán ~90km az út csak oda), így marad a hétvégi tekerés. Ott meg ugye szinte hetente az újrakezdésről fog szólni a dolog, de had szóljon. Rövideket fogok menni, 40-60 km között. Elég lesz amire elég lesz.

Futás: Na ez marad, sőt. Rá akarok gyúrni arra a tetves félmaratonra. 1:30. Vagy legalább 1:35. Valamikor. Szóval ha tehetem, akkor a heti egy résztávos edzésre megpróbálok benézni munkából hazafelé jövet. Persze ahogy elkezdek dolgozni, ez nem biztos, hogy összejön. Ha meg esetleg nagyon nagy kerülőnek bizonyul, akkor keresek a közelben vmi atlétika csapatot vagy mittudomén. De a lényeg, hogy heti 3-t mindenképp akarok menni, de inkább négyet. Télen meg pláne.

És mindemellett kondizom is, hátha egyszer összejön, hogy télen nem hízok fel 92 kilósra.

Ja és, hogy miért motiváció a cím? Hát azért, mert az utóbbi hónapokban, években valahogy elvesztettem a jövőbe látásom, nem volt mifelé menjek. Nem voltam motivált. Lementem, elvoltam, de nem hoztam ki a maximumot de az edzésekből, az ebből adódó lehetőségekből, se magamból. És ha őszinte akarok lenni, az élet egyéb területein is ez volt...  

Kékes csúcsfutás

Még nem voltam eddig a Kékes csúcsfutáson, de már többször hallottam róla.

Bevallom, mivel eddig inkább a kilométer gyűjtésen járt az eszem és főleg a perc/km javításon, ezért nem volt célkeresztben ez a verseny. De aztán valahogy a párom találta ki, hogy jó lenne elmenni erre meg előtte edzeni rá egy kicsit. Így is történt, pár napra elmentünk a Mátrába a már jól ismert vendégházba edzeni egy kicsit május elején. 

Tegnap, a verseny napján nagyon meleg volt. Jó korán lementünk (10-re már ott voltunk), féltem, hogy nem lesz parkoló. Mákunk volt, egy lepukkant hotelnél, közel a rajthoz volt hely. Sztem sokan nem mertek oda beállni. Meglepő volt a rajtnál, hogy az elvileg 1700 induló milyen kis helyet foglalt el. Más BSI versenyen, pl a legutóbbi Vivicittá-n tök hosszan ált az embertömeg, itt szinte családias volt a rajt. Mondjuk azért egy perc volt, mire átfutottunk a rajt alatt.

Nagyon mondták, hogy osszuk be az erőnket, mert 8 km után jön a fekete leves, ott mindenki megtorpan, sétál. Hát tartogattam én is az erőmet. Rajt után hamar beálltam egy 6'30"-as tempóra, úgy éreztem ezzel szinte akármeddig el tudnék futni az emelkedőn. A pulzusom 140-ről kúszott fel lassan, de nem ment 150 fölé. Meglepően hamar jöttek a kilométerek, sem a meleg, sem az emelkedő nem vett ki belőlem. 

Aztán jött a kanyar a Kékestető felé és....

...és nem történt semmi :-) oké, kicsit lelassultam, de így sem lassultam be 7' alá! Sokan viszont igen és jó érzés volt folyamatosan elmenni az emberek mellett. Elengedtem a pulzusom, elkezdtem erőből futni. Jól ment, A pulzusom nem szaladt fel nagyon, olyan 160-165 között maradt.

Végül egészen jó idővel értem be, majdnem hoztam azt amit elterveztem: 1 óra 16 perc 01 másodperc. 

Hamar regenerálódtam, bevártam Editet és csináltam pár fotót róla ahogy befut. Jobban nézett ki, mint a Vivicitta végén :) Egyébként meg kell dicsérjem, mert nagyon szépen futott és saját bevallása szerint csak a durvább emelkedőkön sétált már a végén. Ügyes volt!
Hát ennyi. Jó volt. Jövőre megint? Talán.

Debrecenben mégsem...

...futok maratont, helyette egy felrázó félmaratont. Bár összenézve a tavalyi edzésnaplómat az ideivel, nincs nagy különbség, sőt még súlyban is csak kb 1-2 kilóval lehetek több most mint tavaly a maraton idején. De mégis, inkább megpróbálok egy viszonylag tempós félmaratont futni ott, mint egy szenvedős maratont. Ez majd jól beindítja az évet és a többi betervezett félmaratonon esetleg tudok pirítani. A hátralévő egy hónapot pedig inkább a gyorsítás jegyében töltöm el és nem hosszabb futásokkal.

Yours Truly 25 - február

Megvolt a februári is. Eredetileg többet terveztem (eredetileg mindig hosszabbat, többet, gyorsabbat tervezek), de aztán a lassan múló betegségre hivatkozva meggyőztem magam, hogy maradok a 25-nél, de egy kicsit megnyomom. Ez sikerült is, bár ennek köszönhetően nem volt társaságom, csak az utolsó 10-12.5 km-re. A tempó persze megint visszaesett az uccsó 5 kilin. Sztem a súlyom miatt. Ja, folyton panaszkodom, de tenni nem teszek érte sokat. Pedig milyen jó lenne 7 kilóval könnyebben, ugyanilyen erőbedobással futni. Végül 2:17 lett a 25km, bár az endomondo szerint hiányzott még fél kilóméter hozzá. Egyúttal felavattam az új cipőmet is. Méret jó. Új vízhólyag a sarkamon (wtf?!) de lehet, hogy a zokni miatt.

Viszont a betegség nem múlik, minden reggel borzasztóan ébredek, el vagyok dugulva, meg vagyok halva. Ma reggel is akartam menni úszni, felkeltem, megreggeliztem, de aztán csak visszafeküdtem. Mondjuk lelkiekben ehhez hozzájárult az is, hogy tengap este vettem észre, megint otthagytam az usziban az összes segédeszközömet (bólya, teki, tea, lábgumi). Viszont most a kondorosiban, ergo nem biztos, hogy meglesznek azok :(

megint új cipő

Megvettem az idei új cipőmet is. Ha jól emlékszem tavaly is valahogy ilyenkor vettem. Akkor angliából rendeltem a sportsshoes.com-ról. Sikerült egy fél számmal nagyobbat rendelnem, mint szerettem volna, de azért valahogy elhordtam a csukát. Most viszont egészen tudatos vásároló voltam, maradtam az asicsnél, méretet tudtam, stabil csukát akartam. Bementem a nyúlcipőboltba (ennek a pesti boltjában vettem a csukámat két éve, illetve az Uniqa-nak van némi kedvezménye hozzájuk) és kértem vmit a fenti paraméterekkel max 25E-ért. Egyből ajánlott a hölgy egy 28 ezres csukát. Ez olyan tipikus :) De mindegy. GT 2000. Jó volt. Felpróbáltam egy sima fehéret is, majd a család többségi szavazása után maradtam a kéknél. Néztem még egy brooks-t is, de ma nem volt kedvem a márkahűtlenséghez. Akartam még venni vmi hosszúszárú se nem vastag se nem vékony zoknit. Elsőre persze egy nike-t mutatott 3.500ért. Bakker ezt tanítják?! Végül kértem vmi olcsóbbat és kaptam 3.000ért (minusz 10% uniqa kedvezmény, oh-yeah) 3 pár asics zoknit. Jó lesz nagyon. Egy kép az új csukáról, meg egy csopotkép :-) Ha holnap jó idő lesz, fel is avatom. De ha esik, akkor nem!

asics generation

a Világ végveszélyben

Nagyjából szombat délután kezdtem el érezni, de igazán vasárnap dél körül hatalmasodott el rajtam valami nyavalya. Fáj a torkom és érzem az alien-t a fejemben itt belül. A gyerkőcöt is gyűri, köhög szegény. Namost, hogy ő kapta el tőlem vagy én tőle az örök rejtély marad. Tegnap azért voltam úszni és ma tervezem, hogy lemegyek futóedzésre. De vigyázzon mindenki! Mert, ha engem akinek aztán iszonytatóan erős az immunrendszere ilyen szinten meg tudott támadni ez a dolog, akkor a világnak annyi! Én szóltam...

a tél monnyon' le!

A múlt hét egészen szorgalmasan telt, már ami a sportot illeti. Ugyan úszóedzésre nem vitt le a lélek, de résztávos futáson voltam és jó is volt. Viszont a hétre bejött egy utazás, ami miatt hétfőtől csütörtök estig nem voltam itthon. Mivel későn értem haza, egy kevés alibi-hasazáson kívül más nem volt. Tegnap Valentin nap, voltunk squasholni, meg este toltam egy kis csajos zona edzést :)

Ma meg elmentem hosszút futni. Azon túl, hogy az endomondo vs polar s1 mérés ismét megdöbbentően ugyanazt az eredményt hozta, még jó idő is volt. De jó is lenne, ha ez így maradna. Jól ment a futás, jó tempót mentem, a táv 2/3 áig nem lassultam és mindezt amellett, hogy majd' egy hete nem futottam. Holnap reggel megyek úszni, este meg ha olyan hangulatban leszek még tolok egy 8 km rövid futást.

Decathlon

Ez olyan lehet nekünk, amatőr sportolóknak, mint nőknek a butik. Imádok bemenni, szétnézni és nehezen jövök ki úgy, hogy ne vegyek ott valamit.Karácsonyra kaptunk egy-egy ajándékkártyát a feleségemmel és már volt pár dolog amit akartunk venni, így olyan délután 5 felé neki is indultunk. Elég sokan voltak, már azon tanakodtunk, hogy valami akció van. De mire összeszedtük magunkat meg amit venni akartunk, szerencsére már lement a tömeg. Márk kapott egy arena úszószemüveget, Edit egy király úszódresszt, magamat megleptem egy új úszószemüveggel (na nem mintha ez annyira kellett volna :-) ) és pár súllyal a kézi súlyzókhoz. Jövő héten még egy hosszú úszógatyát is veszek. Jah és ma befizettem a Balatonman nevezést amiért kaptam egy faja kis technikai atlétát, amilyenek még nem volt eddig. Legyen már tavasz!

Bajnokok vacsorája

Utolsó hét a három hetes diétából. Igaz megvolt a szokásos elhajlás is, de ma kemény leszek és tartom magam az előírtakhoz - vegyes, gyümölcssaláta :-)

Yours Truly 25 - január

Ma volt a januári YT. Mivel egész sokan össze szoktak jönni itt nálunk és mivel pont itt van a lakóparkban a körözgetés, ezért adta magát, hogy kimenjek. Csodával határos módon nem késtem el. 

Nem voltak terveim, nem akartam egyedül futni és olyan 15+ -t akartam ma futni. 

Nem tudom minek vagy miknek köszönhetően, de végül mindenféle nehézség nélkül lement a 25 km, kicsivel 6 perceseken belül (átlagban persze, mert volt amikor lassabban mentünk). Klassz. Azt gondolom a két hete tartó fogyókúrának is köszönhető a dolog. Már csak egy hét van belőle vissza, talán összejön a végére a 86 kilós január végi célsúly.

Szokásos újévi fogadalmak

Bla-bla, többi hamarosan.
Azért itt a honlapom új címe: leoandthesport.com naonállat!

Update...vagyis amit le akartam írni január elején - az év kezdet mindig új lendülettel indul, talán azért mert ilyenkor egy-két hétig itthon, a munkától elvileg távolabb vagyok. Ez most is összejött, ráadásul még a pozícióm is más lesz/lett januártól, illetve egyéb olyan személyi változások is történtek, amiknek egyáltalán nem örültem. De maradva a sportnál, ismét megfogadtam, hogy lefogyok, de most tényleg és nagyon és már most, nem várok vele április-májusig. Illetve, hogy megkeresem az egészséges család/munka/sport egyensúlyt. Mivel nem tudom (egyenlőre csak remélem) hogy munka fronton mi változik a továbbiakban, ezért a másik kettőre koncentrálok. 

Sport - a rendszeresség eddig azt hiszem megvan, Szabibácsival még kombó edzéseket is szoktunk csinálni hétvégente, amikor összejön. Úszás - futás.

Fogyás - megint letoltam egy három hetes diétát, amit most már minden évben megcsinálok. Jól sikerült, összességében 5.5 kiló jött le, amitől most legalább normálisan tudok futni. De messze még a cél (80-81Kg) amivel gyors is lehetnék.

Új év, régi fogadalmak :-) (2014. feb 15)