De persze már csomagoláskor olyan kompromisszumot kötöttem magammal, amit félig meg is bántan, nevezetesen a futócipőm nem fért be a tutiszuper samsonite üzletemberrárakjaalaptoptáskáját című bőröndömbe, amit a mérete miatt majdnem minden gépre fel is tudok vinni. (Talán sokan megutálnak most, de a Malév megszűnésének egyetlen előnye, hogy eltűntek azok a kis bombardier gépek, ahol lehajtott fejjel kellett végigmenni a székek között és tutira nem fért már el a fejed fölött semmi). Szóval futócipőt nem, de három zakót azt persze hoztam. Naná, hogy már első este három kolléga is elment futni a rohadtszép parkba.
Szóval a hotel. Általában elég jó helyekre "enged" csak foglalni a cég, ezt meg itt külön intézték nekünk. Tényleg jó puccos, még a japán származású taxis is megemlítette, hogy jó drága hely. Jah, első este vmi monte carlo buli lehetett, 6-8 olyan autó gurult ide be, amiket külön külön is csak filmeken látni (McLaren, Maserati, Ferrari, Lamborgini meg persze Porsche). Na de kit zavarnak. Gordon Ramsay-t biztos nem, ha már a konyhához a nevét adta. De mondom - és komolyan mondom - ebben az egészben az a szomorú, hogy egyedül vagyok itt vagyis a párom nélkül. Olyan bűnösnek érzem magam ilyenkor.
Vicces - ugye még reggelizni is öltönyben mész le, azon parázol, hogy fú, nehogy valami butaságot csináljak, hogy mondjuk kolbászt eszek croissant-l vagy valami hasonlót. De aztán meglátod, hogy az amcsi kollégád kivett egy full lazacot, csak mert nem jött rá, hogy a kés azért van mellette, mert abból csak egy szeletet illene levágni. Illene? Végülis ki tudja. Na de ennyit a hotelről. Egyetlen talány, hogy miért kaptam "akadálymentesített" szobát, fura wc-vel és zuhanyfüggöny nélküli fürdőszobával.
A szupertitkos projectről csak annyit, hogy tényleg ki kell lépnem a komfortzónámból és valszeg két helyre még el kell utaznom hamarosan. Remélem azért nem hosszú időkre és oda már vinni fogom a futócsukámat is az tuti.