Most már tényleg...

De tényleg. Nincs többé mellébeszélés, handabanda. Holnaptól, na jó, mááától elkezdek lefogyni és meg sem állok 83 kilóig, majd ott, némi megtorpanás és ünneplés után tovább sanyargatva magam lemegyek 78 kilóra. És megnyerem az Ironman-t! Na jó, mondjuk meg nem nyerem, de beérek valahol 12:30 és 13 óra között. Tegnap regeli súlyom, 92 Kg, volt a plafon. Vagy ama reggeli ami nem mértem.
A taktika az volt, hogy minél gyorsabban el akartam fogyasztani az itthoni csoki és bejgli készletet, hogy aztán minden zavaró körülményt kizárva, nyugodtan lehessen diétázni. De csak nem fogynak el ezek a cuccosok. Taktikát váltok. Norbi update, saláta, rendszeres testmozgás, akár még az alibi 2*25 felülés is, de mindne nap legyen valami.

Más. Karácsony. Jó volt, de utazni is kellett. Akartam írni bővebben, de most nincs kedvem. Később még ennyi se lesz. Sebaj. Ajándékok - legyen itt egy ami poén és páron családjától kaptam :)

...jah, nem a laptop volt az ajándék, hanem a tartó, ami alá fekve beférek, így este vagy reggel ágyból tudom nézni a letorrentezett horror filmeket woooaaa

Lopott Idő

Na ezt ne nézze meg senki. Anyósom még itt van, ezt kihasználva elmentünk moziba és erre esett párom választása, mert hogy romantikus meg sci-fi, így elvileg mindketten kaptunk volna valamit a filmtől. Ehelyett nagy sz@r volt, a végére meg már pisilnem is kellett, mint az állat, így csak azt vártam mikor hal már meg vmelyik főhős. Nem részletezem, de elég nulla a film. Nemhogy játszottam volna szegény manóval, aki úgy várt már itthon, hogy még soha. Most az ágyban vár, eddig az én helyemen aludt, most anyáén, így ő ma a nagyival alszik. háháhá, jól kitalálta a kistökös.

Pazar Zaba

Avagy Sushi vacsi a Westinben.

Jaj. Futópados kocogás és 2x25 alibi felülés után lezúztam kajolni. A terv az volt, hogy halkat eszem mindenféle egészségtelen köret nélkül, mivel ma vagyok itt utoljára, reggel repülök haza.

Na de aztán láttam, hogy sushi este van, vagyis büfé, meg süttetés miazmás. Imádom a sushi cuccost, a mindenféle halat és hogy még süttetni is lehet az maga a menny. Szóval laptopozás, közben borozgatás - sajna egyedül - szép lassan becsiccsentés és közben tenger gyümölcsei. Isteni volt, de tényleg. Körbe kiöltözött emberek, ilyenkor valahogy azt gondolom én is vmi k fontos valaki vagyok, ha megéri a cégnek az, hogy itt legyek egy ilyen szállodában és sushi-t pakoljak az arcomba. Mellettem lévő asztalnál iszonyat fárasztó teátrális angol szövegelés ment, vhogy az volt az érzésem, hogy a - feltehetően angol anyanyelvű - faszi el akarja kápráztatni a stílusával a lengyel csajt. Még jó, hogy ott volt a laptop, így dolgozni is tudtam, nem kellett odafigyelnem.

A mérleg: hideg előétel mindenféle halcucc, plusz zöldségség. Főétel: "I love fish, I would taste everything. OK, sir" ergo mindenből sütöttek egy kicsit. Ja és nem kell ott helyben ácsorognod, megvárnod amig a pulcsid/inged átveszi az égett zsírszagot (lásd Trófea), hanem megkérdezi hol ülsz és kihozza. A végén, persze toltam egy kis fagyit (gyónás folyamatban), de hát ez finom volt és elhatároztam jövő héttel megint megcsinálom a három hetes diétát. Még egy pohár bor, 6 elküldött email, +1 megfogalmazva fejben a főnöknek, de a spiccességre való tekintettel inkább el nem küldve.

A szobába felérve búcsút mondtam egyik lábkörmömnek, valszeg a futópad hatása, ennyi baj legyen. Na jó éjt.

Megint Varsó

Ismét ki "kellett" jönnöm pár napra. Munka. Mindenki jó utat kíván, de hát ilyenkor a városból semmit sem látok, csak az építkezéseket, a dugót meg a taxis tarkóját. De most először bepakoltam a futócipőmet a fantasztikus Samsonite táskámba és toltam egy fél órát a futópadon. Na, megyek is pótolni az elfüstölt kalóriát! :-)

Játszóház

Tegnap a Nagykőrösi úton jártunk, a neten vettem egy valamit (nem írom le mit, mert ajándék lesz valakinek) és személyes átvételt kértem és ott volt valahol a telephely. Mondjuk egy mínuszpont a GPSnek, mert nem oda vitt, de végül megtaláltuk. Na és ahol ez az izé volt, ott volt egy hatalmas játszóház is. Eredetileg a Lurdy-ba akartunk menni, de ha már ott voltunk, megnéztük. Jó döntés volt, hatalmas területen volt a játszóház és tök jó dolgok voltak benne. Manó egész bátor volt és kíváncsi, jó volt, hogy sok mindenre együtt fel tudtunk menni és tömeg sem volt.

Az utolsó vacsora

Itt most megfogadom (asszem talán épp a ezredik alkalommal), hogy mától fogyózom. Tegnap este kezdtem volna, de végül erőt vett rajtam a gyengeség és elpusztítottam a maradék gomba konzervet, aztán még két nagyon finom zsömlét is. Vajjal. Asszem még szalámi is volt a másodikban. Na de mától minden másként lesz. Ma reggeli súly: 90.5 Kg. De utoljára!!

Térd

Aki fut, az szerintem előbb-utóbb találkozik valamilyen térd panasszal. Én azt hiszem szerencsés voltam, viszonylag későn jött elő a dolog, de azóta nem múlik. Tavaly november óta futások után gyulladt a térdem és nem is igen múlik el. 

Csütörtökön ismét dokinál voltam a térdem miatt. Az LBT-t még a korábbi térd szakorvos ajánlotta (bár a mostani doki szerint, olyan, hogy "térd szakorvos" nem létezik), de mivel tanácsadással egybekötve csak kevés helyen és hülye időben elérhetőek, így halogattam a dolgot, egészen mostanáig. Na, tehát Budaörsről kocsival be a belvárosba, találni parkolót, venni jegyet, rájönni, hogy hideg van és fázom, aztán odaérni időben volt a sorrend. A dokis tanácsadás 1.000 Ft, ami nem sok, de cserébe érezhetően siet, kapkod, néha úgy kell kihúzni belőle a szót. Valami tanácsot, biztatást szeretnék kapni, amellet, hogy rábeszél megint egy méregdrága bizbasz megvételére. 

Amit megtudtam - szerinte ez "ugrótérd" - lásd google - és nem talpbetétet javasol, hanem a képen látható valamit, amit futáshoz kell felvenni és tehermentesíti majd a problémás részt. Ám legyen. Potom 7.300Ft darabja. Kár, hogy két térdem van. Ja és persze megerősít, mikor rákérdezek, hogy a nagy súly fokozottan rossz a térdnek és jótanácsként a "Hát, ne egyen" mondattal pontot is teszünk a vizsgálat végére.
A kütyüt eleddig nem próbáltam ki, ebből is látható hatalmas motiváltságom...

36

Ma van a szülinapom-pom-pom! Ennek alkalmából szabit vettünk ki párommal aki tök jó programokat szervezett nekem.
Gyerkőcöt leadtuk az oviba, tízre thai masszázsra mentem. Hosszan lehetne írni erről, de Szabi bácsi, ha ide elmész tuti nem fogod azt mondani, hogy gyenge volt. A hölgy nem beszél magyarul, de angolul lehet kommunikálni és 10-15 perccel a kezdés után a recepciós bejön megkérdezni, hogy jó-e nem túl erős-e. Na mikor ezt kérdezi, akkor még jó. A lényeg: megtekerget, megütöget, rád térdel, könyökkel nyomkod. Ez néhol jó, néhol viszont iszonyat fáj. Persze nem szóltam, nehogymá', meg azt gondoltam, úgy is mindjárt vége. Na nem. A hátamon sarokkal többször is fel alá járkált a kb 65-70 kilós hölgy, de a lábamon is volt olyan fogás, hogy kimondottan fájt. A hátamban valszeg az ülőmunkától eléggé görcsösek az izmok, ezt könyökkel egyengette - itt még most is fáj. Jó persze összességében jó volt és megérte elmenni. De ez talán akkor jó, ha rendszeresen jár vki svéd masszázsra. Öröm az ürömben, hogy a hölgy is nagyon lefáradt velem és a kötött izomzatommal.

Ezután egy kis kitérő, a tesómtól kapott utazós táskát cseréltük át egy másik fajtára. Samsonite - yeah - nem írom le mennyibe került. Igen, annyiba.. Aztán Aréna plaza, McDönci ebéd, mert igen, bevallom szeretem és Michael Jackson-t is, na akkor mi van. Aztán vásárlás a kedvenc boltunkban, kaptam inget meg pulcsit. Nadrágok nem voltak jók, majd visszajövünk ha leadtam 5 kilót. 3tól volt szabad koripálya, ami jó, mert asszem 6 éve koriztam utoljára, illetve kb akkor először is. Kicsit furán lehet jegyet venni Erzsébeten, de alig voltak és ez jó egy ilyen kezdőnek mint én. Csúszkáltunk párat, szerencsére a tanulást onnan tudtam folytatni, ahol 6 éve abbahagytam és nem is estem el. Aztán iráény manóért, el a dokihoz, aki ismét átmosta az orrát szegénynek, de hihetetlen önuralommal tűrte. Meg is dicsértük. Go home, előtte tesco, üccsi, felégott, már sül is a melegszendó és jön az ország tortája! finom. Manó most meg már alszik, én megyek vissza dögleni a tévé elé, holnap megint meló :-(

Házi Bajnokság

Squash. Régen többször játszottam, sőt még tanárhoz is eljártam, csak, hogy némi tudatosságot is vigyek a dologba. De ennek sztem már vagy 5 éve. Mostanában elég ritkán járok el játszani.
A cégnél ugyanakkor, amolyan önkéntességi alapon, sporteseményeken  való részvételt szervezek a kollégáknak. Félig talán öncélúan, hiszen jó pár futóversenyen voltunk már. Készíttetek céges pólókat, közös fotó, cikk a cégújságban, stb. Ma squash verseny volt. A szervezéstől kicsit féltem, de aztán benchmarkoltam a budaörsi klubokat és a győztesnek outsourcoltam a szervezést. (Multinál dolgozom)
És az kell, hogy mondjam tök jó lett! Végül tizenöten jöttek el, feláldozva a szombatjukat, hogy együtt legyünk, hogy megmérkőzzünk. Négy csoport, körmérkőzés, jól le lettem cseszve, hogy kezdőnek írtam be magam és nem haladónak, így elsőként jutottam tovább a csoportomban. Hát azért azt kell mondjam, hogy elég kemény játékok után győztem. Aztán a főtáblán egyből elvéreztem, öröm az ürömben, hogy a későbbi második helyezett ejtett ki. Volt még vigaszág, de is se brillíroztám már. Viszont összességében nagyon sokat játszottam, játszottunk, hiszem lehetett pötyögni a szabad pályákon. Jó volt, jól elfáradt mindenki.
Talán jobb lett volna, ha az a +10 kiló már nem lett volna rajtam. Na de tavaszra lejön az!

A mozgásom már most sem az igazi, persze, hogy nem nyújtottam a meccsek után. De egy biztos...ez holnap még jobban fájni fog... :o)

madáretető

Le is lövöm a poént a címben. Párom már hetekkel ezelőtt mondta, hogy Manóval dobjak össze egy madáretetőt. S bár édesapám autodidakta módon lett asztalos és van is érzéke hozzá, bennem ezek a gének még nem ébredtek öntudatukra. De ma csak eljött a nap, így miután hazajöttünk a játszótérről, beinvitáltam Manót a garázsba. Dekópírfűrész jó barát, de az akkus csavarhúzó nem az, mert mikor kéne, akkor pont le van merülve. Csavarról csavarra töltögettem, mert csavarozni profibb, mint szögelni! De persze, türelmetlenségem ismét győzedelmeskedett precizitásom fölött, lásd bal oldali kép :-) de ezt korrigáltam. Káosz kapitány viszont egy idő után megunta a barkácsolást és visszavonult birodalmába. Én meg vissza-visszajártam a garázsba, hogy a töltöttséget kihasználva tovább csavarozzak és dekopírfűrészeljek. Végül 90%os készültségben félbehagytam a dolgot, de már látni az alagút végét. Folyt. köv.

let the mortal combat begin

Ahhoz, hogy az ember vmi vicceset hozzászóljon regisztrálni is kell? Milyen világban élünk?! :)

Na jó, legyen. És ha már írni kell, leírom, hogy ma reggel (fél egykor délután) észrevettem, hogy a kocsinkról lelopták a benzintank ajtaját. Ki a tökömnek kell ilyen?! Hogy rohadjon meg. Na jó, annyira sokáig azért nem bosszantott a dolog. Mert ami ezután történt...
...na de az már egy másik történet.