Balatonkenese 2021 - középtáv

 Tök jó (vagy nem, nem tudom), hogy erről tavaly is írtam. Jól össze lehet hasonlítani mi volt, mi volt ugyanaz, miről gondoltam, hogy más lesz és lett végül ugyanaz.

 Basszus, annyi már a blogger meg insta story teller, hogy sztem a legjobb amit tehetek, ha én ezt abbahagyom.

cső.

Balatonkenese – középtáv

 A verseny előtti napon nagyon jól éreztem magam a taperingen. Erős voltam, pihent. És túlsúlyos 😊 Csinálom az étezési naplót, de elég macerás, mert gyakran csipegetek ezt-azt és ezt macerás feljegyezni. Fejben kicsit máshol járok mostanában, a munkahelyemen elég sok megoldandó feladat áll előttem és sok a bizonyltalanség is ezekben a hónapokban.

Na de a verseny:

6 körül keltem, szokásos reggeli. Kivételesen check lista nélkül pakoltam össze, de szerencsére nem maradt otthon semmi. Átmentem az ismerősömért olyan 8:30 körül indultam. Időben, oylan 10 körül értünk le Kenesére, közben a kocsiban ettem egy fél zabszeletet és ittam iso-t.

Rajtcsomagfelvétel, majd vissza az autóhoz. Nem siettünk semmivel. A pályarajzokat ugyan megnéztem, de vhogy nem állt össze bennem a kép. Azt persze tudtam, hogy mi hány körös lesz.

Bedepóztam, majd még ettem egy fél zabszeletet. Ez a kaja amúgy nagyon bejött, lehet, hogy a rendszeresítem majd az étkezésemben.

Rajt előtt pihentem, ahogy ott a helyszínen is mondtad. Sokáig nem mertem felvenni a neoprént, nehogy belefőjjek. Aztán rajt előtt meg már úgy rángattam magamra, hogy attól féltem, elszakad.

A víz kellemes volt. Furcsa volt, hogy ennyire sekély. Elrajtoltunk. Nem akartam verekedni, ezért hátul maradtam. Szokatlan és vicces volt, hogy ennyit gyalogoltunk még a rajt után is. Aztán végre úszni kezdtünk. Szemüveg nem párásodott szerencsére. Pulzusom rendben volt 140 körül, a vállamat éreztem a neoprén miatt. Kényelmes tempóban mentem. Semmi extra nem volt úszás közben.

Első depo rendben volt, neoprént már a vizben kigyaloglás közben elkezdtem levenni magamról. Depoban kis gél aztán hajrá.

Bringán nagyon az volt a fejemben, hogy 31.5-s átlagot írtál és ezt én is reálisnak éreztem. Vártam, hogy mikor lesz sík az út, de csak nem lett az 😊 vagy lejtett vagy emelkedett. Toltam neki, de azért óvatosan. A pulzust csak emelkeőn toltam 140 fölé, máskor azonban alig akart 138 körülre is felmenni. Használtama könyöklőt, locsoltam magam. Kezdtem látni, hogy keveseb az átlagom, ennek nem örültem, de azért nem mertem jobban tolni. Féltem a futástól. 3 sótablettát és kb 2 gél ettem keró közben. Sokat ittam, erre figyeltem. Száraz kaja nem volt nálam. Bringa közben elég sokat előztem, volt akivel folyamatosan oda-vissza előztük egymást, de összességében sztem jót mentem. Magamhoz képest biztos, Tatához képest talán már nem. Most nem álltam meg pisilni, pedig néha úgy éreztemmintha kéne. De sztem ez téves volt, mert legközelebb csak olyan este 9 körül voltam vécén már itthon. Bringa végén egy kisebb bojjal gurultam vissza a depoba. Kicsit félve vártam a futást a meleg miatt.

Gyors depo, talán ettem egy korty gélt, de amúgy nagyon nem kívántam.

Futáson most nem voltam olyan okos az elején. A 5:20 körüli tempón járt a fejem. Ilyet vagy kicsit lassabbat futottam az elején, de nem éreztem, hogy ez nem fog igy menni. Elkeztem lassulni. A futópálya nekem iszonyú hosszúnak tűnt. Nem mondom, hogy rossz volt, de nagyon hosszú. És nekem kevés volt a frissítő állomás. Futás közben két sótablettát ettem és sztem összesen egy gélt vagy még annyit sem. Ennyit tudtam megenni. Mindenhol ittam. Első körben kólát is. Nagyon féltem, hogy jön a fal és elkezdek sétálni, de a fal azért csak nem jött. Utolsó körben úgy éreztem még rá is erősítek, de az órám alapján ez csak érzés volt, mert folyamatosan lassúltam. Jó volt befutni, annyira nem bátnam ezt a hosszú félmaratoni időt sem. 5ó59p, második legjobb időm, de iszonyú melegben.

Viszonylag hamar (~20 perc) magamhoz tértem, jó volt az a 3 hideg műsör amit adtak a célban. Bosszant, hogy a meleg ennyire kivesz és jó lenne tudni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Mert azt látom, hogy másokat mintha nem hátráltatna ennyire.

Viszont még most sem jött meg a kedvem egy újabb ironman távhoz…

Old Lake Man 2020 középtáv

Tavaly óktóber óta edzővel (Garas Attila – Aticoach) készülök. Ennek a 9 és fél hónapnak a „gyereke” lett most ez a verseny.

Sosem éreztem még ennyire erősnek magam bringán és érzem, hogy ezt még bőven lehet fokozni.

A hétvégét 87 kiló körül kezdtem. Érdekes, hogy mindenki megjegyzi mennyit fogytam, miközben csak kb 3 kilóval lettem kevesebb. De azt masszívan leadtam az biztos.

A szombatra előírt brick edzést sajnos kihagytam, reggel nagyon szar idő volt, nem akartam elázni, utána pedig a feleségemnek – egyéniben indult életében először! – és a fiamnak segítettem, aki váltóban futott 10 kilit. Hősök mind a ketten!

A kajálás szombaton némileg hektikus volt, de igyekeztem inni egész nap és délután a tésztapartin ettem egy grízes tésztát.

Eljött a vasárnap. Szokásos reggeli (szendvics, narancslé) kávé. Sikerült a nagydolgot is rendben elintéznem, ezen azért szoktam parázni. Összepakolás, csekklista, ma nem maradt otthon semmi.

Időben odaértünk (könnyű annak akik helyben lakik) bedepóztam. Itt találkoztam az edzővel is. Sajnos elég távol lakunk egymástól, így kb ez volt a harmadik személyes találkozás. Elindultunk a rajthoz, itt még ettem egy zabszeletet ( decathlonost) ez pont jó volt. Kaja szempontból csináltam amit megbeszéltünk és tele gyomorral, de nem túlzabálva álltam a parton. Neoprént felvettem, ez jó döntést volt. Bár régen úsztam benne utoljára, de nem hátráltatott.

Úszás - Kicsit izgulva vártam a rajtot, de nem azért nem nagyon. Szélről kezdtem, nem akartam verekedni. Hamar felvettem egy kényelmes utazótempót. Minden harmadikra vettem levegőt, minden harmadik levegővételnél előrenéztem. Mivel volt rajtam pulzusöv, figyeltem a pulzust is néha, csak kiváncsiságból, no meg, hogy nehogy elszálljon. Amikor 140 alá ment, azt már jónak gondoltam. Más érdekes dolog itt nem történt.

Depo1 – Idő volt lerángatni magamról a neoprént és áttörülközni kicsit, hogy feljöjjön a zokni, de más gond nem volt. Ettem gyorsan egy gélt, ahogyan azt az edzővel előre megbeszéltük. Én bringáscipőben futok ki a depóból, majd meg kéne tanulnom mezitláb és úgy felpattani a bringára és menet közben felvenni a cipőt.

Bringa – figyeltem, hogy ésszel, lassan kezdjek. Nem zavart, hogy mennek el mellettem. Pulzus teljesen rendben volt, persze rögtön az elején jöttek az ismerős emelkedők, itt kicsit elszállt, de utána gyorsan vissza is esett, láttam, hogy ez rendben lesz. Minden jól ment, pulzust és kajálást figyeltem végig. Néha úgy éreztem, hogy jobban kell toljam, mert ugyan haladtam, de a pulzusom csak 130 – 132 körül volt. Terv szerint 136 – 140 között kellett volna tartani. Lassan fogyott a két kulacsból az innivaló, pedig ittam rendszeresen és locsoltam is magam, de sztem elég lett volna a két kulacs. A végén már csak azért dobam le őket, hogy cserélve legyenek és sztem a feladott iso rosszabb volt, mint a saját sponser iso-m. Amit elrontottam – a sótablettát alufóliába tettem és gy tettem a felsőcsőre erősített táskába. Na ezt ahogy volt el is ejtettem kivételkor. Sőt egy félig üres gélt is elejtettem rögtön ezután. Páromnál volt sótabletta, így a második kör után egy szemet be tudtam venni. Amúgy sótablettát most először használtam. Más izgalom nem volt, a bringa jól ment, csak kis fáradtságot éreztem a vége felé, de nem volt vészes. Egy pisilésre megálltam a második körben, ez sztem 2-3 percet jelentett. Esetleg ha ezt ki tudtam volna tolni futásig, ott kevesebb időt vesztettem volna. Passz.

Depó2 – semmi extra. Bekocogtam bringáscipőben, cipőcsere, egy gél itt is aztán kimentem futni

Futás – na ez érdekes volt és a legjobb rész! Ésszel kezdtem. Rögtön vhogy azt éreztem, hogy jól megy. Nem voltak fáradtak a lábaim, de mondom nyugi, ilyenkor mindig ez van, aztán 2 kili után jön a belassulás. Megelőzött egy spori, ő is akkor kezdte a futást. Utolértem. Két szót váltottunk, de aztán éreztem, hogy lassú a tempó. Olyan volt az egész, mintha csak egy fárasztó munkanap után most jöttem volna le futni. Mintha bringa közben vmi tök más izmokat használtam volna! Hagytam, hogy menjenek az 5:45 körüli ezrek. Minden ponton frissítettem, locsoltam magam. Első kör után, mikor nem jött a szokásos lassulás, elkezdtem bátrabban futni. Gondoltam majd 10-nél meglátjuk mi a helyzet. De a helyzet csak jobb lett. Edzőtől minden körben kaptam pár dícsérő szót, ez jól esett. A fiam edzője is kint volt pályát biztoítani, ő is szólt, hogy jó a mozgásom. Ő gyakrabban lát, amikor pályán edzünk. Harmadik körben már nem óvatoskodtam. Előzgettem az embereket, frissítettem. Minden körben ettem egy sótablettát és egy gélt. Nem fogytam el a végére sem, igaz kicsit éreztem a száraz kaja hiányát, de csak kicsit voltam éhes. Nagy örömmel, látva, hogy jó időt mentem futottam be.

Verseny után sem volt meghalás. Kicsi hányinger, de nem sok. Nagyon jó verseny volt!

Két kérdés motoszkál bennem:

-          Ha így, 9 hónap irányított felkészülés után 5:54 sikerült, akkor itt a vége, ebből már csak perceket tudok lefaragni, vagy van esélye az 5:30-nak?

-          Kenesére is megyek szeptember közepén. Ott esetleg toljam meg jobban az úszást és a kerót? Nem sokkal csak kicsit gondoltam.

tavaszi szünet

Tavaszi szünet volt és mivel eredetileg szabadságot terveztem erre az időszakra, ezért ezt ki is vettem. Persze utazni akartunk volna, de hát koronavírus, stb, úgyhogy semmi extra, itthon voltunk. Cserébe viszont két nagyon kemny hetet kaptam az edzőtől. Főleg bringa volt nagyon sok. És most már minden bringa után van 10-20 perc ráfutás. Nem kellemes, de nem is olyan vészes, mint gondoltam. Tehát lement a két hét, de nagyon elfáradtam. És megint csak kijött, hogy aludni, regenerálódni igenis kell! De most meló.

olvasni, fogyni, aludni

Ezeket kéne csinálni basszus és nem értelmetlen, rövid feldolgozási idejű hülyeségeket nézni telefonon meg elcseszni az időt, meg bealudni a TV előtt. De miért könnyebb leínri, mint megcsinálni, betartani? A helyes válaszadók között bögrét sorsolok ki!!

visszatekintés

Na. Csak nem írtam túl sokat ide. Itt vannak az idei befutó érmek. Ennyi versenybeszámólót nem írtam meg.
De röviden akkor az évről:
Év eleje abszolút a crossfitről szólt. Heti két edzés. Munkából rohanás oda, aztán másfél óra meghalás. Mellette persze futás. Nulla úszás, mert nem volt kedvem felkelni. Aztán lassan, megcsúszva beindult a bringaszezon. Tekertem, bár nem túl sokat. Igazából két versenyre kellett felkészülnöm: a nagyatádi családi váltónkra és az Old Lake Man középtávra.

Nadeviszont majd holnap innen folytatom a visszatekintést!