2016. április 24., vasárnap

Gerecse 20


Ha egy héttel a verseny után sem írok róla, akkor tuti nem lesz leírva, szóval akkor röviden:
Mióta Tatán lakunk, igyekszem felfedezni a környékbeli versenyeket és edzőhelyeket. Az egyik ilyen sokaktól hallott dolog a Gerecse 50, egy 50 kilóméteres túra. Szerencsére vannak rövidebb távok is, pl 20 kilóméter. Azzal az apukával, akivel mostanában együtt szoktunk futni megbeszéltük, hogy benevezünk a 20 kilóméterre és lefutjuk. Jó előre be is neveztem, szerencsére a többi versenyhez képest fillerekért: 550 Ftért lehetett neten nevezni. Előző este összekészítettem a futós övemet, betáraztam a három kis kulacsomat és feltöltöttem a zsírkirály Polar V800-t. Azt az órát amiről majd egyszer megírom a tapasztalataimat. :)
Reggel a tervezetthez képest kb negyed órát késve elindultam felvenni az ismerőst, aztán irány Tatabánya. Első sokk a tömeg volt, azon már nem csodálkoztam, hogy parkolóhely nincs. Aztán mikor odamentünk a rajthoz majdnem visszafordultunk: többszáz méter hosszú sor várt arra, hogy elindulhasson és ők azok voltak akik előregisztráltak. A másik sor akik nem... Végül végigvártuk a sorunk (80-90 perc) és próbáltam nem felb@szni magam azokon akik előretolakodtak.
Aztán elindultunk. A tömeg sajnos nem csak a rajtra volt jellemző. Kerülgetnünk kellett folyamatosan, de nem csak az elején, hanem teljesen a táv végéig. És ez persze a keskeny ösvényeken nem mindig volt egyszerű. Szerencsére senki sem akart meglincselni emiatt, megjegyzésekből is kevés negatív jött, voltak akik gratulálétak is hozzá, hogy futunk. 
Még a verseny regelén sikerült megszereznem a GPS track-t, amit stava-n használni is tudtam. Jah, igen egy másik történet lehetne az endomondo vs strava. Gyakran néztem a telefonra, mikor bizonytalanok voltunk merre is kell továbbmenni. De ilyen helyzet azért is volt kevés, mert tényleg mindehol voltak emberek.
Végül befutottunk, örültünk, átvettük az emléklapot, fotózkodtunk és megállapítottuk, hgy alig fáradtunk el. Visszajövünk majd még, ha már úgy is megvan a nyomvonal.
Állítólag több, mint 10000-n voltak. Basszus, mint egy Vivicitta.


2016. január 18., hétfő

Már megint ez a fránya testsúly

 Ma reggel mázsáltam. 92. Basszus. Pedig egész télen sikerült a lélektani 90 alatt maradnom, legalábbis decemberben. És akkor miért pont hétfőn, a vasárnapi nagyobb, keményebb futás után mutat ennyit a mérleg?! Biztos jó oka van, gondolom az egyik, hogy a keményebb futás után lazábbra engedem a gyeplőt a kajálás terén. És ez főleg édességet, cukros üdítőt jelent. 
 Illetve - remélhetőleg - még egy oka van annak, hogy most nem csökkent a súlyom és ez az erősítés és a komolyabb, nem csak alacsony intenzitású edzések elkezdése. elvileg, tehát elvileg, ha elkezd fejlődni a visszacsökevényesedett izom, akkor az nehéz, ergo súlynövekedés kezdődik. Jó esetben, ha folytatom az edzéseket, akkor ezek az izmok több kalóriát égetnek, tehát lassan majd beindul a súlycsökkenés is, de oly módon, hogy a fölösleges zsírből veszít a testem, a hasznos izmok viszont megmaradnak. 
 Ennek az ellenkezőjét már sokszor tapasztaltam, vagyis amikor az erősítéseket vagy fartlek edzéseket abbahagytam, csökkent vagy nem nőtt a súlyom, de nem éreztem attól erőssebbnek, fittebbnek magam, tehát valószínűleg olyankor izomtömegből vesztettem, nem zsírból.
 Na hát majd kiderül.