Siófok félmaraton 2015

Bakker, de őszülök!

Egyszer már voltunk pár éve, akkor hidegebb volt, de nem volt egy rossz verseny. bár akkor a tipikus behalós volt, amikor az utolsó kilóméterek már nagyon fájtak, mert elfutottam az elejét. Most sem voltunk bomba formában Szabibácsival, de gondoltuk lefutjuk, akármilyen is lesz. Olyan 1:52-t gondoltunk reálisnak, de azért reménykedtünk egy 1:50-ben. Szerencsére jó idő volt, megint bejött a tuti: futásnál leöltözni kell. Szóval térd alá érő nadrág, atléta és rá rövidujjú. Szabi ennél merészebb volt, rövidnadrág, rövidujjú. Kemény :)

Nekiindultunk. Tartottuk az 5:10 - 5:15 körüli kiliket és nem fáradtunk. Jó, az első körben nem is szabadott volna. Szinte végig előzgettünk. A Balaton part melletti sétányon durva volt, ugyanis nagyon erős oldalszél volt és a hullámok többször becsapatak vízzel. De menni kellett nem volt mese. Gyorsan telltek a kilik, körönként mindíg mondtam milyen tempót írt a V800-as az előző kilóméterre. Alig akartam hinni a szememnek, de egyre jobb kiliket mentünk, sőt szinte tök egyformákat. %:03 és 5:10 között voltunk és nem fáradtunk. Aztán olyan 18.5 körül kezdtem el érezni, hogy kifogy a kraft, de szerencsére Szabi húzott, én meg talán őt. Az uccsó kilit meg is nyomtuk mint állat, kinéztünk két célpontot, mindkettőt lehajráztuk. Végeremény: 1:48:33 vagyis 5:09-es ezrek. Hát erre nem mertem volna gondolni, a mostani súlyomal meg a hiányzó résztávos edzésekkel. Már ki is találtam, hogy Debrecenben nem a maratonra készülök, hanem ott is félmaratont futok (mint az utóbbi években) viszont rámegyek az 1:40re.

emlékverseny

Most aztán leírom még ameddig friss az élmény. Két helyről is ajánlották ezt az emlékversenyt, pont jól is jött ki, mert Tatán volt, volt táv a fiamnak is és egy tempós 14 km jól jött a jövő szombati Siófok félmaraton előtt. Az időjárás is ígéretes volt és be is jött. Volt ugyan eső tegnap, de egy kevés sáron kívűl semmi nem volt. 

Kimentünk időben, de csak azért jött ez össze mert nagyon közel volt :) volt parkoló, minden ideális. Márkot elláttam jótanáccsal, aztán beálltunk a gyerek rajthoz. Meglepődtem, hogy milyen kevés kiskölök jött el. Rajt. Márk persze nekiiramodott, mintha 200 métert kéne futni. Nem akart leszakadni az elejétől. Aztán beálltunk egy tűrhető tempóra, de még ekkor is féltem, hogy be fog halni. Fordító és még mindíg ment neki. Kicsit lassultunk a vége felé, de átlag 5 percessel (!!!) behúztuk. És ami a legjobb, hogy ezzel dobogóra is tudott állni. Büszke vagyok rá.

Délben jött a két körös, 14 kilis táv. Gondoltam elindulok 5 percesben, aztán meglátjuk tudom-e tartani. Kicsit féltem, mert elég sok gyorsnak kinéző csóka gyűlt össze. Naszóval toltam a tempót, néha gyorsabb voltam, néha kicsit kimentem, de összességében jól ment. Jó a V800-ban, hogy automatikusan köridőt mér egy kilinként és zizeg is, ergo le lehet csekkolni a tempót. Volt társaságom is, de az első kör második felében leszakadt rólam. Aztán be tudtam előzni pár embert. Jött a második kör, mondom tartom a tempót ameddig megy. Két újabb embert meg tudtam még előzni, bár engem is megelőzött valaki. Jó érzés volt, hogy megy, van bennem szufla. Kerek öt perces átlaggal lement a 14.1 km, de sajnos még korosztályos dobogót sem csíptem meg. Talán majd egyszer.