úszás vége

A munkahelyi változások miatt már korábban átterveztem az őszi edzés menetrendem. Ennek részeként döntöttem el, hogy felhagyok az Uniqa-s úszóedzésekkel. Szomorúan teszem, másfelől azt hiszem nem tudtam/akartam már ennél többet beletenni a dologba és a 4:25-s kelések sem estek soha jól. Azt gondolom magamról, hogy gyakran csak álmokat kergettem, bár tény, hogy időközben fejlődtem is. 

Sok minden más sem tetszett, de nem részletezem, a lényeg, hogy ma akartam menni egy utolsó edzésre. De 4:25-kor megint csak a továbbalvás mellett döntöttem, így ma edzetlenül, ámde nem álmosan jöttem munkába. 

Hát ennyi volt. 2009 januárjában kezdtem és 2014 augusztusában hagyom abba. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy lesz még folytatás. 

Nagyatád Ironman 2014 - váltó

2006 óta majd' minden évben ott voltam Nagyatádon, ahol is sokáig Magyarország egyetlen hosszútávú triatlon versenyét rendezik. Volt, hogy kettes váltóban, volt, hogy egyedül álltam rajthoz. Idén egy ismerős házaspárral együtt négyen vágtunk bele a 3.8km úszásból, 180km bringázásból és 42.2km futásból álló távnak.
Nem tudom Nagyatád amúgy milyen hely, de azt tudom, hogy a verseny hetében megtelik élettel, rengeteg embert látni kompressziós zokniban, szines karszalaggal a csuklóján szaladgálni, szénhidrátot feltölteni és az elmúlt egy évük edzéseiről egymásnak mesélni. Kellemes hangulata van ennek a versenynek, nem csoda, hogy évről évre egyre többen vágnak neki egyéniben a távnak.
A verseny úszással kezdődik Gyékényesen. A váltók kb másfél órával az egyéni versenyzők után rajtolnak, nehogy a sok úszótól kiöntsön a tó :-)
Hogy őszinte legyek, alapvetően szeretek úszni, de azt a lökdösődést, rugdosást ami triatlon versenyeken a vízben megy, eddig nem tudtam megszokni. Mivel a többi váltótag nem szokott úszni, így enyém lett az úszás teljes távja.
A vízből kijövet átadtam a chip-t a bringás barátomnak, aki megindult, hogy az első, 75km-s szakaszt lenyomja. Ezalatt volt időnk, hogy kocsival visszaérjünk, energiáinkat feltöltsük és csőre töltött kamerával várjuk Szabolcs barátom beérkezését. A maradék 105 km három 35km-s körre volt felosztva, így a lányok is és én is tekertük egy-egy kört. Szerencsére nem volt olyan iszonyat meleg, mint tavaly és a szél sem nehezítette a dolgunkat, legfeljebb a legvégén.
A bringáról ismét Szabolcs barátom váltott. A maratoni táv 8 körre volt felosztva, így ezt végre igazságosan :-) tudtuk felosztani, mindenki sprintelt kétszer 5 kilit. Ez mindenkinek nagyon jól ment. Különösen a második kör, amikor a nap már lemenőben volt, vagy volt akinél már le is ment és amiatt nem volt annyira meleg. Kicsit felemás érzés volt kerülgetni az ekkor még pályán levő egyéni versenyzőket, tudva, hogy aznap már mennyi minden van a hátuk mögött. Az utolsó kör végén összeállt a váltócsapat és a célegyenesbe együtt futottunk be. Felülmúlva előzetes számításaimat 12 óra 15 perc alatt teljesítettük a távot. Jó lenne egyszer ez egyéni időnek is...  Nagyon boldogok voltunk, kellemesen elfáradtunk ezen a szombaton.