Szóvaltehátakkor. Leírom, még mielőtt ez a beszámoló is elmarad.
Azok kevdéért, akik nem szeretnek olvasni vagy türelmetlenek, itt a vége:
feladtam a versenyt a kerékpáros rész végén.
A többieknek pedig a részletek: Érkezés csütörtök elég késő este, munka után, de még éppen elcsípve a tésztapartit. Mivel anno pont lecsúsztam az egyik kedvezményes nevezési határidőről és másnap mérgemben gyorsan elutaltam a kétezer forinttal több zsét, a szervezők ezt úgy vették, hogy két tésztaparti jegyet vettem és ez jó volt, mert így Edit is tudott enni. Persze megkaptam viccesen, hogy ő most ezer forintért ehet mákostésztát. :-)
Másnap már nem is tudom mi volt, de asszem egész jól aludtam, sőt tuti, hogy jól aludtam, amin meg is lepődtem. Egyáltalán nem voltam beparázva a versenytől, ezt még Edit is megjegyezte. Tettük a dolgunkat, este elmentünk a megnyitóra, de aztán hamar lekoccoltunk. Valahogy már nem adta azt a feelinget amit anno adott. Talán ez így a normális. Bevásároltunk, próbáltuk kitalálni másnap a verseny közben mit fogok megkívánni. Kólát azt tuti :) Este lefekvés korán, elalvás nehezen.
Másnap ébresztő 5 előtt nem sokkal. Pakolás, miazmás, indulás Gyékényesre. A jól ismert kocsisornak se híre se hamva! Csak nem vagyunk késésben?! Pedig nem voltunk. Szerintem. De legalább tudtunk repeszteni. Gyékényesen pisi, átöltözés, aztán viszonylag gyorsan jött a rajt.
Úszás: Nem akartam túlságos előről indulni, gondoltam menjen aki akar, majd úszok oldalt meg hátul. Hát nem. Itt is sokan voltak, ráadásul sok mellúszó. Ment is a karate, utáltam. Volt aki egész egyszerűen kiszorított egy lábvízről. Az első körben nem is igen találtam a tempómat, hol gyorsabban mentem, hol feltartottak, hol kiszorítottak. Nem is eltt gyors a karika, 45 perc :-( A második körben már jobban szét voltunk szakadva, rendesen tudtam úszni, ennek ellenére ismét rosszabb lett, mint az első kör, összességében 1:35-t úsztam. A depóban próbáltam sietni amennyire tudtam, persze mindig is zavart, hogy a kísérők ott állnak és nézelődnek befelé, közben mindenki egy szál kukiban van. Egy csóka még fotózott is, hát nagyszerű. Depó után irány a bringa.
Bringa: Még 2009-ben írtam fel magamnak, hogy 9 km környékén van egy megfelelő pisilőhely. Na hát ez most is ott volt, meg is álltam. A terv amúgy az volt, hogy iszok, eszek rendesen, még akkor is amikor nem vagyok éhes. Hát éhes voltam az első körben, szóval ezzel nem is volt gond. A tempót nagyon visszafogtam, nem akartam ellőni a puskaport, hogy aztán a futáson megzakkanjak. Ennek megfelelően jó lassan is mentem, szerintem sokkal lassabban, mint 2009-ben. Vagy bármikor amikor egyénit mentem. A nagy kör végén jól voltam. De már akkor is kutya meleg volt. Első kis kör tűrhetően ment, visszafogtam magam és ettem ahogy elterveztem. Persze egyre nehezebben kezdett lecsúszni a májkrémes zsemle. Toltam gélt is, bár csak egyet. Ittam. És locsoltam a fejem. Második kis körben érezhetően lassultam és érezhetően melegebb is lett. Még mindig ettem és ittam, de gélt már nem volt kedvem enni. A kör végén nagyon de nagyon messzinek láttam a verseny végét. De örültem, hogy már ott járok. A harmadik kis kör viszont felemésztett. 20nél többel nem is nagyon tudtam menni, a talpam égett, ha tekertem az fájt, ha gurultam, akkor az fájt. A maradék szendvicsből egyetlen falatot ettem. Fejben már kész voltam. A gyomrom is kezdett szarakodni, hányingerem volt. Az első fordító után felhívtam Editet, hogy ne haragudjon, de ezt valszeg feladom. Még megcsinálom a bringát, de utána kiszállok. Kínszenvedés volt a maradék ~20 km. Utáltam az egészet, azt, hogy meleg van, azt, hogy ilyen gyenge vagyok. Nagysokára beértem. Leültem a padra és pihegtem. Aztán fogtam a futócuccom és átballagtam a távolabbi öltözőbe, ahol le tudtam tusolni. Egy tus kivételével csak forró víz jött - ?!?! - arra az egyre meg várni kellett. Kicsit magamhoz tértem, ittam a kólából ami Editnél volt. Még ekkor is iszonyat meleg volt. Gyenge voltam. Főleg fejben. Nem mentem ki futni egyetlen körre sem. Jó volt leülni és magamhoz térni.
Hát itt lett vége. Persze nem sokkal később meg is bántam, hogy nem mentem ki futni, de lehet, hogy abban a melegben nem ment volna le egy karika sem. De ezt nem fogom megtudni, mert nem mentem ki, hogy kipróbáljam. Persze, az egészség a fontos, meg ilyesmik. De igazság szerint feladtam, nem próbáltam meg.
Kihasználva a lehetőséget azért toltunk egy-egy tál kaját meg ittunk egy-egy pohár vizet, ami a finishereknek jár, illetve azoknak akik megvették rá a jegyet. Este beszéltem Szabival, mint kiderült ő is és Sipi is feladták a versenyt futás közben. Ez azért némileg meglepett. Reggel aztán korán eljöttünk, nem vártuk meg az eredményhirdetést sem.
Ennyi. Most pár hét kényszerszünet, aztán meglátjuk mi fér bele az évbe. Jövőre és pár évig tuti nem készülök IM-re, csak rövid távokra. Azt is ki kell már próbálni.
